Beporzók védelme a dizájn eszközeivel

Az alkalmazott formatervezés eszközei adott esetben akár környezeti nevelési célokat is szolgálhatnak. Butter Kitti, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) Innovációs Központjának junior kutatója a funkcionalitás és az esztétika ötvözésével állítja szaktudását a beporzók védelmének szolgálatába.
– Mindig fontos volt számomra a fenntarthatóság, és hogy olyan témákkal foglalkozzak, amikben hiszek, amikről azt gondolom, pozitív hatással vannak a világ jövőjére – kezdte Kitti. – A szakdolgozatot előkészítő kurzuson az oktatóink azt szemléltették, hogy bármiből lehet jó diplomatéma. Az volt a feladat, hogy hozzunk egy érdekes újságcikket, teljesen mindegy, miről. Két évvel ezelőtt még véletlenszerűen választottam egy méhlegelőkkel foglalkozó írást. Végül, hosszas kutatás és néhány kitekintés után, a diplomamunkámban is a beporzók védelmével, a városi biodiverzitás elősegítésével foglalkoztam.
Butter Kitti először megvizsgálta, „kik” a beporzók, és miért fontosak, valamint hogy mire van szükségük a túléléshez, a szaporodáshoz. Aztán már létező, jó és rendszerszemléletű megoldásokat keresett Magyarországon és külföldön.– Így akadtam rá a nagy-britanniai „B-lines” nevű interaktív térképre, ami az élőhelyek összeköttetése céljából jött létre, és amin mindenki bejelölheti a saját beporzóbarát intervencióját – folytatta a kutató. – Ezek elemzése utána arra jutottam, hogy mivel a klímaváltozás nagy hatással lesz a beporzókra, az egyik leghatékonyabb intézkedés, amit a megóvásukért tehetünk, ha összekötjük az élőhelyeket, tehát a mobilitás lehetőségét biztosítjuk számukra. Mindezek alapján olyan tárgyakat szerettem volna tervezni, amik ebbe a rendszerfejlesztésbe illeszkednek, és jól elhelyezhetők közterületen. Több interjút készítettem, így kerültem kapcsolatba a Hegyvidéki Zöld Irodával és a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás Kutatócsoportjának munkatársaival. Ezek a beszélgetések segítettek felismerni, hogy a jelenlegi városi infrastruktúrába illeszkedő multifunkcionális tárgyakat szeretnék létrehozni. Így terveztem meg a Pollino névre keresztelt információs táblarendszert, amely a beépített fészkelőhelyek, növényfalak és vízgyűjtők segítségével élőhelyet teremt a beporzók számára.
A táblarendszer előnye, hogy személyre szabható, a közterületi funkciója mellett akár céges arculatot is kaphat. A diplomához Kitti készített egy táblacsaládot, amit a MOME kampuszára tervezett, ezekből néhány most is látható.
– Jelenleg a MOME Innovációs Központban dolgozom, a Data Storytelling Hubban, aminek a keretében azzal szeretnék foglalkozni, hogyan tudjuk az élővilág számára is befogadhatóbbá tenni a városi tereinket, és a tervezés során a „nem emberi szereplők” igényeit is kiszolgálni. Az idén tizenkét kísérleti táblát helyeztem ki a kerületben, ezeket egy éven keresztül monitorozom, és információt gyűjtök egyebek közt arról, hogy milyen a körülöttük lévő vegetáció, vagy hány furatot használnak a rovarok. Ezekből az adatokból szeretnék következtetéseket levonni a táblák fejlesztése érdekében – zárta szavait Butter Kitti.
Szintén az április 30-i méhek világnapja alkalmából a Magyar Környezeti Nevelés Egyesület Beporzók munkacsoportjának tagjai természetes anyagokból készített, nagy méretű rovarhotelt állítottak fel a Zugligeti út és a Zalai út kereszteződésében. A színes, mesebeli tündérlakra emlékeztető építmény „szobái” üres csigaházakkal, náddal, szénával és tobozokkal vannak berendezve, a különböző rovarok igényeinek megfelelően.A Hegyvidéki Zöld Iroda szervezésében végrehajtott látványos fejlesztéstől néhány méterre egy „gerilla” rovarhotel is várja vendégeit. Nem tudni, ki vette a fáradtságot, és telepítette a csinos kis „butikhotelt” a lassan virágba boruló méhlegelőn, egy villanyoszlop tövébe, de bizonyosan jól tette. A környezeti fenntarthatóság érdekében folytatott ismeretterjesztő munka láthatólag meghozza első gyümölcseit, mert a lakosság is a környezettudatos kezdeményezések mellé áll, és nemcsak megérti, hanem tevőlegesen is segíti a Hegyvidéki Önkormányzat erőfeszítéseit.
A MOME természetközeli fejlesztéseinek következő lépése a Normafa Méheskert mintájára tervezett látványméhészet kialakítása lesz. A körültekintő tervezés eredményeként még az idén tavasszal megérkeznek Kutasi Tamás kerületi méhészmester kaptárai. Ezekben a szorgos méhcsaládok művészi pontossággal felépített lépekbe gyűjtik majd a MOME inspiratív virágoskertjének nektárját.
A Zugligeti Méheskert kialakításának – a méztermelés és a beporzók védelme mellett – nem titkolt célja az ízeltlábúakkal szemben sajnálatos módon még ma is gyakran megmutatkozó ellenérzések leküzdése a szemléletformálás eszközével. A környezetünkben élő rovarok a legritkább esetben – akkor is jellemzően önvédelemből – fordulnak az ember ellen, sokkal inkább szolid munkásként járulnak hozzá ahhoz, hogy gyümölcsök és zöldségek sokasága kerülhessen a tányérjainkra, és legkisebb poharaink se maradjanak üresen.

BI.