A kerület védett fái (2.)

A Ráth György utcai platán

A kerület magasabban fekvő részein régóta a kertek uralkodnak. Az idős, terebélyes fák ezeket az évszázados múltra visszatekintő kerteket, parkokat részesítik előnyben - gondolhatnánk. A megállapítás élő cáfolatául szolgál a kerület két védett fája is, amelyek a város forgatagától alig egy-két sarokra élik öröknek tűnő életüket.

Az Országos Onkológiai Intézet háta mögött, a Ráth György utca 13. alatt hatalmas platán uralja a saroktelek kis kertjét. Nem is nagyon férne más fa a kertbe, ennek a platánnak az ágai is kinyúlnak a Ráth György és a Roskovics utca fölé. Salamin András kerületi utcanév-lexikonja alapján a ház a Bírák és ügyészek lakótelepének egyik helyi védelemre javasolt bérvillája.

A környékbeliek elmondása szerint a házat 1927-28-ban eredetileg is bérvillalakásos háznak építette egy pécsváradi tej-, vaj- és sajtüzem tulajdonosa. A fát is ekkor ültethették, így alig múlt huszonöt éves, amikor a második világháborúban találat érte, és kis híján elpusztult. A sebesülés nyoma máig fellelhető, hiszen a fa - a platánokra egyébként nem jellemző módon - a föld fölött körülbelül méteres magasságban többszörösen elágazik. A vastag ágak, a hiányzó törzset kiváltva, enyhén széttartva emelkednek az ég felé. A fa jó egészségi állapotára utal a bő termés. A lakók büszkeségét jelzi a 39-es busz megállójánál a kerítésre kirakott tábla, amely itt valóban a védett érték gondozását sejteti.

A Roskovics utcán lesétálva, majd egyenesen végig a Bíró úton, alig 350-400 méterre a platántól, az Alma utca 3/a alatt növekszik a következő védett növény, egy hatalmas császárfa. Az utcának nevét kölcsönző egykor híres almafa már nem él, "helyét" ma egy társasház nagyrészt lebetonozott kertjében álló, a Városmajor utcáról is látható császárfa tölti be. Érdekessége, hogy függőleges, elágazás nélküli törzsét vastagon borostyán futja be, ami még korosabb megjelenést kölcsönöz neki. A szakkönyvek szerint a császárfa legnagyobb magassága mintegy 15 méter. Ez a példány közel járhat ehhez az - elméleti - értékhez.

A viszonylag nagy térszintkülönbség ellenére feltételezhető, hogy a császárfa eredetileg a lejjebb álló, keleties stílusú - helyi védelem alatt álló - villa kertjét gazdagíthatta, és a telek megosztása után került a később épült társasház kerítésén belülre. A védelemre utaló tábla nem látható, és a fa megközelítését is lehetetlenné teszik a zárt kapuk. Sajnos a fára az utcáról sem nyílik jó kilátás, inkább csak tekintélyt parancsoló mérete felmérhető, a fa állapota, a fajra jellemző bélyegek - a részleges takarás miatt - nehezen megítélhetők. A császárfa legfeltűnőbb díszei a bíborszínű virágok, amelyek tavasszal gazdag fürtökben nyílnak.

Végezetül térjünk vissza a kerület magasabb régióiba, és látogassunk meg két őshonos fát. A kocsánytalan tölgy kedvéért az Eötvös út 17-es számát kell felkeresni. Az Õzike utcai elágazásban álló fa a 21-es buszról is jól látható. Sem termete, sem terebélyessége nem utal kimagasló korára. Alig magasabb a mögötte álló, gyönyörű famunkákkal ékesített - fővárosi védelemmel oltalmazott - háznál. Vastag ágain több csonk is mutatja, hogy lombozatának nagy részét elvesztette az évek alatt. A kerületben általános módon ágaira fagyöngy települt, leveleit őszszel a lisztharmat fehér bevonata borítja. Törzse körül a kertben is folytatódó burkolatok szorongatják. Ilyen méretű tölgy a környéken nem egyedülálló, de ez nem ok a védettséget hirdető tábla kihelyezésének elmulasztására.

Utolsóként a Svájci út 2. szám alatti bükk érdemel említést. A Svájci út lépcsőbe torkolló alsó szakaszán, a Széchenyi- emlék út fölött magasan áll a terebélyes fa, amelyet palánkkerítés takar. Legjobban a lépcső tetejéről látszik, bár szépsége egyetlen nézőpontból sem teljesedhet ki. Táblája sem látható. A szomszédok elmondása szerint 1886-ban ültethették mai helyére. Ennek némileg ellentmondani látszik az utcanév-lexikon adata, amely szerint a ma helyi védelem alatt álló villát 1889-ben emelték. A néhány évnyi eltérés dacára a fa ma már több mint százéves, és ezzel az életkorral bizonyosan elnyeri a legöregebb védett fa címet a XII. kerületben.

Összefoglalva a védett fákkal kapcsolatban tapasztaltakat megállapítható, hogy a nyolcból hét a közterületről is megcsodálható, tehát érdemes felkeresni őket (a Lóránt út 18. alatti korai juhar nem beazonosítható). A helyi védelemre utaló tábla azonban csak három esetben segíti a tájékozódást; érdemes lenne a hiányzókat pótolni, és jól látható helyen elhelyezni. Egyetlen fa - a Mártonfa utcai eperfa - egészségi állapota indokolna valamilyen beavatkozást a védett érték megőrzése érdekében. Különösen azért, mert lehetséges, hogy az utca is erről a fáról kapta a nevét. A hasonló nevű Baranya megyei község mint keresztszülő nem tűnik indokoltnak, szemben a Márton-hegyen elterjedt Márton előtaggal és a kerületben gyakori fa nevű utcákkal.

Kerületünk kertészeti, növénytani értékekben páratlanul gazdag, ehhez képest szerénynek tűnhet a mindössze nyolc védett fa. A fák alacsony száma több oknak is betudható. Egyrészről sok növénytani érték élvez területi alapon védelmet, azaz védett kertben vagy védett területen áll. Másrészről a fák felkutatása és értékük felmérése egyáltalán nem könnyű feladat. Még szakmai jártasság mellett sem egyszerű meghatározni a fák korát, hiszen a termőhelyi adottságok és a gondozás alapvetően befolyásolhatják fejlődésüket.