"Kis nagy emberek, Honlapkészítő plébános"

Bodor György: "Megszólítani mindenkit lehet, megtartani annál nehezebb"

A meghívás mindig Isten részéről történik, itt nincs helye önjelöltségnek. Vallási értékeket fontosnak tartó, ökumenikus nyitottsággal gazdag családban nőttem fel, apám katolikus, anyám erdélyi unitárius hitét és a pestlőrinci Steinmetz gimnázium templomba nem járó közegét egyaránt megismerve. Szüleim tanárnak szántak. Egy nyaralás alkalmával - tizenhét évesen - a betegek mellett önzetlenül segítő fi atalok láttán a franciaországi Lourdes zarándokhelyen kaptam meg a végső elhivatottság bizonyosságát. A szerzetességhez nem volt affinitásom, de világi papként nagyon jól el tudtam magam képzelni. Serdülőkori problémáimmal nekem is meg kellett küzdenem, egyszerűen nem mertem például szerelmes lenni, hogy a nőtlenségi fogadalmat majd becsületesen megtarthassam. Érettségi után Esztergomba, a Szemináriumba jelentkeztem. Az enyhülés időszaka volt ez, de az egyház még csak tűrt kategóriának számított. A papnevelés hagyományos szigorral és szegényes körülmények között folyt a "huszonnégy órán át szem előtt lenni" szellemében, és olyan követelményrendszerrel, hogy aki a száz kérdésből csak kilencvenötre tudott jól felelni, az elégtelent kapott. De papok akartunk lenni, és vállaltuk, hogy hitünkért meg is halunk, ha kell! Lékai László bíboros úr szentelt fel, 1981-ben.

Balassagyarmaton kezdtem a szolgálatot, abban az időben, amikor egy-két évnél tovább nemigen tűrtek meg egy fi atal káplánt egyazon helyen, nehogy nagyon bedolgozza magát. Az elődömet is azért távolították el, mert több mint hetven fővel bevezette a hittantanítást, márpedig az ifjúsági munka tiltott területnek számított. Igaz, felkészítést sem igen kaptunk rá, mert a valóban jó felkészítők sem juthattak katedrához. Az ismerkedés után az alapozás és építkezés éppen ezért nagyon gyorsan, sűrítetten kellett folyjon. A diavetítéssel, játékokkal kísért, templomon belüli hitoktatáson túl kirándulásokkal és nyári táborokkal is igyekeztünk megszólítani azokat, akik nincsenek benn a vallásban, s fontos, hogy eközben mi is megszólíthatóak maradjunk. Nem könynyű, amikor egy huszonhárom évesnek kell egy hatvan-hetven éves számára tanácsot adnia. A Biblia igazi értelme a hívő személynek nyílik meg, de van példa arra, hogy emberek megváltozzanak.

Sokfelé, és mind tapasztalatokat adott. Dorog, ahol kevés örömet és sok csalódást adó munka közepette egymást segítő papokra leltem. A Vörösvári úti lakótelep a maga vándorló népességével. A Kassai tér, ahol szemben szép ifjúsági közösséget lehetett teremteni. Az ausztriai Oberthalheimben, a szalézi noviciátusban Don Bosco nevelőmunkája érintett meg mélyebben. A Lehel téri hét év a jó énekkarával, kiemelt központ jellegével mind-mind mást adott.

Visszaesett a hittan, az ifjúsági élet, már nem működnek a dolgok régi módszerekkel. Az egyháznak kitörési pontot jelentett a fi atalok fontosságának, problémáinak felismerése. Megszólítani mindenkit lehet, megtartani annál nehezebb. A hívőké is zárt közösség, pedig meg kell tanulniuk befogadónak lenni. Nyolc éve vagyok itt Zugligetben. A hangsúlyok áttolódtak a családi pasztorizációra. Óvodától a karitatív megsegítésig szerteágazó a tevékenység. A misék alatt gyermekhittan-foglalkozások folynak, és sok a kiskorú az istentiszteleteken is. Tatára bölcsőtől a sírig hirdettünk tábort családoknak, amelyen kéthónapos és nyolcvanhét éves résztvevőnk is akadt. Sok az esküvő, nyaranta hetven-nyolcvan párt adunk össze, van felkészítő jegyesoktatás, és házaspároknak is tanfolyamunk. Sok a feszültség az emberekben. Fontos, hogy a templomba járás ne kötelező penzum legyen, hanem olyan találkozások színtere, ahol jó együtt lenni, beszélgetni, foglalkozásokon részt venni. A templom akadálymentesített, van kondicionáló és kismamatorna, biliárdszoba, könyvtár, ahol akár internetes csatlakozást vagy hangos anyagokat is találni. Van gyermek-, ifjúsági és felnőttkórusunk, és most alakul a gitáros énekkar. Országosan egyedülálló, kétszázötven fős cserkészcsapatunk az önnevelés biztos iskolája. Másként is építkezünk. A templomkertben szimbolikus pontokat alakítunk ki Betlehemre, a kánai menyegzőre, a Golgotára és a feltámadás-barlangra utalva, és épül a sportpálya is. Sok segítséget kapunk mindehhez a kerületi önkormányzattól, mert méltó módon, egyhetes ünnepségsorozattal szeretnénk megünnepelni jövő májusban a kilencvenéves évfordulót. Egy nyolcvanhat éves atyával és egy fi atal indonéz missziós pappal visszük a szolgálatot, az irodai munkát pedig napi váltásban társadalmi segítőink látják el.

Az egy adott történelmi korhoz és Kozma atyához fűződött. Emlékét tábla őrzi, volt ünnepi mise, az orgonánk a német kormány segítségével újult meg, évente húsz-harminc emlékező tér vissza a helyszínre. Ennyi. De nem lehet mindig egy történelmi esemény emlékeiből élni.

Erősen foglalkoztat a technika; nyolc nap alatt sajátítottam el a weblapkészítést, az interneten a www.szentcsalad. net honlapon látható ennek eredménye. Szeretem a társasjátékokat, az ultitól a valódi kínai madzsong játékig. Talán a türelmetlenség a legfőbb gyengém, ami a gyors gondolkodásomból fakad, de velem lehet vitatkozni, veszekedni is, mert akkor szeretjük igazán egymást, ha nem félünk, hogy elveszítjük a barátságot. Senki sem hibátlan, a pap sem. A szabad időm kevés, a foglalkozások az estébe nyúlnak, az istentiszteletekre is illik készülni, elvégre - viccesen szólva - azért lettem pap, hogy ne kelljen unalmas prédikációkat hallgatnom. Az egyházmegyében a hivatásgondozás referense vagyok, a ministránsgondozás is sok tennivalóval jár. Mindezzel együtt jól érzem magam, mert van küldetésem.

A termékvásáros népünnepélyek közepette az egyház jeleníti meg a karácsony igazi lényegét. Nevünkből - Szent Család - eredően itt is a családiasság dominál. Idén hétévente adódó különlegesség, hogy advent negyedik vasárnapja és a szenteste összecsúszik. A délutáni pásztorjáték és az éjféli mise között, amelyre általában az is elmegy, aki egyébként alig jár templomba, a papság összejön a családtagokkal és néhány magányos rászorulóval, énekelünk, imádkozunk a gyertyával díszes tabernákulum előtt, és elköltjük a vacsoránkat. Remélem, jut egy kis időm a csendes magamba mélyedésre is, hogy együtt legyek Jézussal! A karácsony nem a külsőségeken múlik, hanem azon, miként éljük meg itt, benn, magunkban, és ajándékait miként tudjuk elfogadni...