A Denevér úti védett gyepfolt

Denevér úti gyepfolt

A Denevér út és a Bürök utca felső sarka fölötti meredek, sziklás domboldal első pillantásra kevés érdekességet rejteget. A terepadottságai miatt beépítetlenül maradt rész értékét először a helybéliek fedezték fel, így került 1994-ben a kerületi védett természeti értékek listájára. A védettség ismertséget is hozott a kis rétnek, ami persze nem kíváncsi turistákat jelentett, "csak" szakembereket, lokálpatriótákat, akik már a kerület határain túlról is látogatták a kicsiny sziklagyepet.

A helyi védettséget javaslók és elfogadók éles szemének és jó ítélőképességének elismeréseként 1999-ben a fővárosi önkormányzat is megerősítette a védelmet. Ma már tehát nemcsak nekünk, kerületieknek fontos a gyepfolt oltalmazása, hanem a főváros valamennyi lakosának, hiszen sem a XII. kerületben, de egész Budapesten nincs párja.

Különleges adottságok

A Farkasréti temető fölötti völgy délnyugati lejtője tökéletes helyet biztosít egy melegkedvelő növénytársulásnak. A fűcsomók közül itt is, ott is kibukkanó dolomitsziklák ugyancsak jó alapot adnak a nyílt gyepnek. A dolomit valaha a környék keresett építőanyaga volt, erre utalnak a Denevér úti járda szintjén bányászati céllal vájt fülkék, üregek, barlangok. A meredek domboldal és a sekély, löszös talajréteg miatt a fák sosem tudták birtokba venni ezt a területet, így maradhatott meg nyílt gyepnek. Az itt élő legmagasabb szintű társulás az alacsony sajmeggyes karsztbokor erdő lehetett, amelynek pusztuló maradványai még fellelhetők a terület északi határán. Mint neve is mutatja, inkább volt ez alacsony bozótos, mint valódi erdő sudár fákkal.

Pézsmahagyma

A nyílt sziklagyep - más besorolás szerint lejtősztyepp - gazdag tárháza a növénytani értékeknek. A dolomitszikla gyepek több jellemző - védett - faja előfordul itt, mint a budai imola vagy a magyar repcsény. Előbbi még szerencsére elég gyakori. Magas szárain nyár elejétől októberig nyílnak a lilás bogáncsvirágok. A magyar repcsény is hasonlóan hosszan virít, de négyszirmú virágai élénksárgák. A szürkés ördögszem alacsonyabb növény; nyáron nyíló, szürkés, lilás, rózsaszínes virágai a mácsonyafélékre jellemző fejecskevirágzatot alkotnak.

A közönségesebb hagymafajok mellett élő védett bunkós hagymát könnyű felismerni magas, hengeres szárán nyíló, sötétvörös virágzatáról, amelyet a sok sűrűn álló, apró virág tényleg tömötten bunkóssá tesz. Egy-egy kis virágocska elmorzsolása után a hagymaszag a növény kiléte felőli utolsó kételyt is eloszlatja. Nyár eleji nyílása után a "bunkók" még sokáig felismerhetők, mire beérnek a toktermések. A halványlila leánykökörcsint és a napsárga tavaszi héricset nem is kell külön bemutatni.

Tavaszi hérics

Törékeny egyensúly

Ha a felsorolt védett növények mindegyikéből csak egy szálat szednénk csokorba, 23 ezer forintnyi eszmei értékkel lenne szegényebb a gyepfolt. Ennyiből már a virágboltban is szép csokrot kötnének! Az okozott kár persze ennél sokkalta nagyobb lenne, hiszen ilyen kis területen a fajok fennmaradása csak egynéhány egyed szaporodásának sikerén áll, avagy bukik. Ha minden arra járó letép egy-két virágot, néhány év alatt nem marad más, csak fű. Ezért inkább csak helyben szemléljük a növényeket - ha eddig fennmaradt, akkor maradjon meg gyerekeinknek, unokáinknak is!

A növények otthont és élelmet adnak számtalan állatnak, főleg rovarnak. Az ízeltlábúakat pedig mások fogyasztják el. A Magyarország legnagyobb rovarjának tartott imádkozó sáska - vagy ájtatos manó - is itt les prédára, akárcsak a sziklákon melegedő gyíkok. A sáskák, szöcskék és poloskák hadára pókok is vadásznak, a magas növények közé feszített hálóik sarkában leselkedve. Szinte hihetetlen, hogy ez a gazdagság és változatosság a házak árnyékában maradt fenn napjainkig.

A meredek domboldal nemcsak az építkezőket riasztotta el, hanem a kutyasétáltatókat és a hajléktalanokat is. A gyepfolt szerényen megbújik, és kincseit csak annak tárja fel, aki hajlandó kiszállni az autóból, lehajolni a virágokhoz, állatokhoz, és türelmesen vizsgálódni.