Ér- és szívsebészet: megbomlik a szakmai egység?

A klinika több modern épülettel is gazdagodott az elmúlt két-három évtizedben. Milyen céllal épültek ezek az új tömbök?
– A legnagyobb fejlesztések Szabó Zoltán idején, a nyolcvanas években történtek: ekkor készült el az Acsády Ignác utca felőli műtőtömb az intenzív osztályokkal, majd nem messze, a Határőr úton egy diagnosztikai központ CT- (computer-tomográfiás) és MR- (mágneses-rezonanciás) berendezésekkel. MR vizsgálatokat nemcsak Magyarországon, hanem egész Közép- és Kelet-Európában mi végeztünk elsőként. Azóta, 2003 tavaszán már modernebbre cseréltük az MR- és CT-berendezéseinket, emellett három nagy teljesítményű ultrahang-diagnosztikai eszközt is beszereztünk. Irányításom alatt épült fel a Gaál József út felőli tömb, a Cardiovascularis Centrum, ahol egy új tudományág, az intervencionális radiológia vívmányainak alkalmazására nyílt lehetőség: itt röntgenkészülékek alatt katéterrel, a beteg felvágása nélkül tudunk gyógyítani. A centrum közel egymilliárd forintos beruházás eredményeképpen jött létre, szinte téglánként gyűjtöttük össze a pénzt. Az állam és a főváros mellett magánszemélyek is jelentős mértékben támogatták az építkezést – egy adományozótól százmillió forintot kaptunk. Egykori betegünk, Finta József építész ingyen vállalta a tervezői munkát. Az építési engedély gyors elbírálásával a kerület is jelentős mértékben segített bennünket. A Cardio vascularis Centrum alapkövét 2002 márciusában raktuk le, és ugyanezen év decemberében már betegeket tudtunk fogadni. Kezdeményezésünkre 2003. január elsejétől – rajtunk kívül négy másik kórház részvételével – akut infarktusügyelet működik Budapesten, amelynek ellátásában mi heti két alkalommal veszünk részt. Mára elértük, hogy ha a beteg öt órán belül bekerül valamelyik ügyeletre, akkor az infarktusa jó eséllyel megszüntethető: az ütőérben fel lehet oldani a rögöket, a szűkületeket katéterrel ki lehet tágítani.

Évente háromezer műtétet végeznek

Az egészségügyi finanszírozási rendszer átalakítása hogyan érintette a klinika működését?
– Bár az ötvenes években még túlzott ágyszámmal működtünk, a nyolcvanas években az optimálisnak mondható, nagyjából százhúszas ágyszámra állt be a klinika. Noha a mostani, új ellátási struktúrában kiemelt intézetté neveztek ki bennünket, ennek ellenére a nyolcvan ággyal működő érsebészeti részlegünket – amely bizonyos műtéti beavatkozásokat Magyarországon egyedüliként végez – drasztikusan, huszonnégy ággyal csökkentették. Emiatt a négyszáz dolgozónkból ötvenet már el kellett bocsátanunk. Intenzív ágyaink közül is megszűnt kettő. Az ágyszám csökkentés mellett további probléma, hogy az egyes betegségek gyógyítására központilag meghatározott összegek – a növekvő költségek ellenére – nemcsak reálértéken, hanem nominálisan is csökkentek: jelenleg a két évvel ezelőtt meghatározott összeg nyolcvanöt százalékát kapjuk csak meg. Emiatt ott tartunk, hogy ha egy hónapban a gyógyításra maximálisan felhasználható pénzt már a hó vége előtt elérjük, nem vállalhatunk több műtétet. Sajnos előfordult már, hogy négy-öt napra le kellett állítanunk az összes műtőnket. Ez közgazdasági nonszensz, hiszen az infrastruktúrát – a személyzetet, a drága gépparkot – akkor is fenn kell tartani, mialatt a műtéteket nem finanszírozzák. Ahhoz képest, hogy az ágyszámot és a kezelések finanszírozási összegeit is csökkentették, kötelezővé tették a klinika számára az úgynevezett területi heveny ügyeletet: minden érbetegséggel összefüggő, hirtelen kialakult kórképet azonnal fel kell vennünk. Egyedül a szívtranszplantációknak van biztos fedezete, ennek finanszírozása ugyanis külön kincstári keretből történik. A szívátültetés azonban csak egy kis szeletét képezi tevékenységünknek, hiszen ilyen beavatkozásból nincs sok – tavaly összesen tizenkettő történt –, ezzel szemben egy évben mintegy háromezer egyéb műtétet végzünk, és közel harmincezer ambuláns beteget látunk el.

Mit tartogat a jövő az intézmény számára?
– Ez az intézmény lényegében a keringési betegségek klinikája, ennek alapján képeznek a részei egy jól működő egységet. Ehhez képest az egyetem az integrációs törekvések jegyében azt tervezi, hogy külön, központi irányítás alá szervezi a röntgenosztályunkat, a kardiológiát és az aneszteziológiát. Ez a lépés véleményem szerint megbontja a szakmai egységet. Annak ellenére, hogy nem vagyunk nagy klinika, mára sikerült egy kiválóan működő, a minőségi gyógyítómunka igényeinek megfelelő struktúrát kialakítani – érdemes lenne tehát ezt megőrizni. Egyik professzorom mondta egyszer: léteznek a miénknél nagyobb klinikák, amelyek méreteikkel és választékukkal a pesti, előkelő szállodák éttermeihez hasonló szolgáltatást nyújtanak, mi azonban inkább egy kockás terítős, budai kisvendéglőhöz hasonlítunk, amit a vendégek a kiváló konyhája miatt szeretnek.

K. D.