A fák metszése

Absztrakt formák modern kertben

A fákat a vegetációs időszakon kívül, vagy ahogyan a kertészek emlegetni szokták, a nedvkeringés megindulása előtt kell metszeni. Ez az időszak magában foglalja az őszi lombhullatás utáni időtől a tavaszi kihajtásig tartó hónapokat. A metszést mégis kora tavasszal javasolt elvégezni, mert a téli fagyok után - már amikor vannak ilyenek -, tavasszal már látható, hogy a növények milyen károkat szenvedtek, az ágak, gallyak meddig fagytak vissza. Az elfagyott részeket mindenképpen le kell vágni, hiszen ezek már nem fejlődnek tovább. Ha azonban túl korán metszünk, akkor esetleg a kései fagyok a már levágott részeken is újabb károkat okoznak.

A kertben szerencsés helyzetben vagyunk, mert a fák, bokrok száma, mérete lehetővé teszi, hogy kivárjuk a legoptimálisabb időpontot. A nagy kertészetekben, gyümölcsösökben erre nincs lehetőség, ott a metszés hónapokig is eltarthat, és megkezdésével nem lehet kivárni a fagyok elmúltát vagy a kihajtás előtti utolsó napokat.

El is lehet késni a metszéssel - abban az esetben, ha a növény elkezd növekedni. A rügyek duzzadása után is lehet metszeni, de számítani kell arra, hogy a levágott fiatal hajtások helyett a növénynek újabbakat kell nevelnie, ami többletenergiát igényel. A második kihajtás erőtlenebb lesz, késve jelenik meg, azaz mind esztétikailag, mind a termés mennyiségét illetően hátrányban lesz a helyesen metszett fajtársakkal szemben. Idősebb, erőteljes növényeknél ez a hatás szerényebben jelentkezik, fiatal egyedeknél viszont komoly károkat lehet okozni egy rossz időpontban elvégzett metszéssel.

A metszéssel foglalkozó könyvek nagy terjedelemben foglalkoznak a különböző koronaformák kialakításának módszereivel, az egyes fajok és fajták speciális igényeivel és különböző mesterfogásokkal. Itt azonban csak néhány alapelv kiemelésére nyílik lehetőség. A legfontosabbak egyike, hogy jól nézzük meg a növényt a nyesegetés előtt. Nincs két ugyanolyan ágrendszer! Gondoljuk át, mit várunk a növénytől, milyen hatást szeretnénk elérni, csak ezután kezdjünk a munkához. A gallyakat mindig egy-egy rügy fölött vágjuk le - lehetőleg nagyjából fél centivel, a metszlap pedig a rüggyel szembeni oldal felé lejtsen, hogy a csapadékvíz ne a rügyre folyjon. Minél erősebben megrövidítjük a gallyakat, annál erőteljesebben hajtanak ki. Azért legalább két-három szemet mindig hagyjunk, különben nem lesz, ami kihajtson!

Gondoljunk a növény növekedésére is. Ha például egy méter magas sövényt szeretnénk, akkor az ágakat ne egy méter magasságban vágjuk le, hanem jóval mélyebben. A friss hajtásokat majd nyáron sövénynyíróval igazíthatjuk a kívánt magasságra. Szintén fontos, hogy kerüljük a - növénynek sem egészséges, és nem is szép - kusza ágrendszer kifejlődését. Ezért a metszés után megmaradó legfelső rügy lehetőleg kifelé néző legyen. A korona belseje felé növő ágakat nyugodtan megritkíthatjuk, ezzel szellősebbé és egészségesebbé is válik a növény.

Ifjításnak nevezik a fák alapos viszszametszését, ami nemcsak a gallyakat és a kisebb ágakat érinti, hanem akár a combvastagságú főágakat is. Ilyenkor a fa egészségének megőrzése, a méret visszaszorítása és a megváltozott igényekhez történő igazítás a fő szempont. Egy jól sikerült ifjítással elkerülhető a túl terebélyes, vagy erősen árnyékoló, esetleg korhadt, beteg fák kivágása. Az ifjítás végrehajtása inkább favágó munka, mint metszés; gondos tervezést és hozzáértő kivitelezést igényel. Az ágak levágását úgy kell elvégezni, hogy ne tegyen kárt a megmaradó részekben, és lehetőleg segítse, gyorsítsa a fa természetes sebgyógyulását. Az arasznyi csonkok helyett a törzs síkjához közeli, de nem indokolatlanul nagy metszlapot maga után hagyó vágásokat alkalmazzunk. A fertőzések megakadályozása érdekében a keletkező sebhelyeket be kell kenni a kertészetekben kapható sebkezelő szerekkel.

Az örökzöld növények (fenyők, tuják, borókák, tiszafák, puszpángok és társaik), ha lassabban is, de télen is folyamatos anyagcserét folytatnak, azaz nem alakul ki olyan időszak, ami a metszés szempontjából ideális lenne. Azonban ezek a növények is csak évente egyszer hoznak friss hajtásokat. A metszést pedig a hajtások növekedésének megindulása előtt kell elvégezni. Így az új részek eltakarják a vágásokat, és már a kívánt irányba folytatják a fejlődést. Sok örökzöld növény növekedése szigorú szabályszerűséget követ, ezért metszéssel sem lehet jelentősen befolyásolni koronaformájukat.