Madarak és pillangók a hegyvidéken

A kert önmagában is gyönyörű lehet, de szépségét a benne élő állatok teszik mozgalmassá. A kertben táplálkozó és fürdő madarak a közelben – vagy épp ott – nevelik majd fi ókáikat, és éneklésre is a kert fáit választják színpadul. A pillangók a nyári hőségben hoznak színes változatosságot házunk környékére. De mivel csalogathatjuk őket a közelbe?

A Magyar Madártani Egyesület kezdeményezése nyomán a kerület számos kertje kiérdemelte a „madárbarát kert” címet. A szervezet ezzel a programmal szerette volna felhívni a fi gyelmet Hegyvidék tollas vendégeire, és arra ösztönözni a kertbarátokat, hogy a csiripelő szárnyasok igényeit is fi gyelembe vegyék a kert kialakításánál. Mi kell hát a madaraknak? Mindössze négy dolog: táplék, víz, búvóhely és fészekrakó hely.

Levendula - a lepkék kedvence

Táplálékot a legtöbb kert nyújt a madaraknak, hiszen rovarok mindenütt élnek. A táplálék menynyiségét és összetételét azonban tudatosan is szabályozhatjuk. A színpompás virágágyások például vonzzák a rovarokat. A hosszan nyíló és kevés gondozást igénylő egynyáriak és évelők a legalkalmasabbak. A fák alatti árnyékos, avarral borított helyeken a feketerigók keresgélnek előszeretettel, míg a bokrokon termő bogyókat szinte minden madár szereti.

Elég egy közönséges bodzabokor, és a sötétlila bogyók mágnesként vonzzák a madarakat. Ráadásul a bodza a levéltetvek kedvelt növénye. Egyesek szerint a bokron összegyűlik a kert valamennyi tetve, ami megkönnyíti irtásukat, és megkíméli a többi növényt a fertőződéstől. Szintén kedvelt a madarak körében a berkenye piros bogyója, a madárbirs termése, de még a tiszafa piros magköpenye is. Az erdeinkben gyakori húsos som nem csak a madarak kedvence. Az ősszel érő sötétvörös, hosszúkás gyümölcsökért magunk is versenybe szállhatunk. Megéri!

A víz biztosítása könnyű feladat, elég egy csapot csöpögve hagyni, és egy lapos tálat alátenni. Ez az egyszerű itató is megfelel a madaraknak. Persze a szakkereskedések faragott oszlopon álló kőedényeket is kínálnak, amelyek épp ilyen megfelelőek, ha rendszeresen pótoljuk bennük a vizet. Minden itató esetében fontos azonban, hogy a környék „macskamentes” legyen. Ha a környezetben nyílt gyepfelület van, akkor a madaraknak nem kell a leselkedő veszélytől tartaniuk. Jó megoldás lehet a szúrós bokrokból készített élő kerítés is, amellyel nemcsak az itató, de a téli madáretető és mesterséges odú is megvédhető.

A leggyakoribb vendég

A fészkelésre és rejtőzködésre alkalmas helyek kialakítása nem ilyen könnyű feladat. Itt a kert olyan rejtett szegletei jöhetnek számításba, ahol – különösen tavasszal – ritkán zavarjuk a madarakat. A sűrű bokrok ágai a legalkalmasabbak, amelyek legalább egy méterrel a talaj felszíne fölött biztosítanak fészeképítésre alkalmas ágvillákat. Ha a madarak növényi részekkel, mohákkal, fűszálakkal a csőrükben tűnnek el a kert végében, akkor győzzük le kíváncsiságunkat, és ne nézzük meg, min dolgoznak. A jutalom egy cseperedő fészekalj megfigyelése lehet. A már tollas kismadarakat a szülők a kertben etetik majd, és első bizonytalan szárnycsapásaikat is itt tehetik meg.

A hegyvidéki kertek nem a pillangók kedvelt tartózkodási helyei, pedig a környékbeli természetes erdőkben, tisztásokon se szeri, se száma a színes lepkéknek. Hogy a kertbe csalogathassuk őket, csak táplálékot kell biztosítani számukra. A cickafarkfélék például – bár az illatuk a mi orrunknak nem különösebben kellemes – vonzzák a lepkéket. Hasonlóan a nyári orgona, amelyet virágzása idején szinte ellepnek az egyébként a környéken soha nem látott pillangók. De az illatos lonc, a levendula és a különlegesen légies virágaival díszítő, egynyári Kleopátra tűje is kedvelt pillangólegelő. Nem szabad megfeledkezni a pillangóvirágról sem (bár ez a dísznövény nevét inkább megjelenésének köszönheti, és csak névrokonságot tart a pillangósvirágúak rendszertani csoportjával).

Sajnos, a lepkékkel kapcsolatban néhány negatívumot is meg kell említeni: lárváik, a hernyók növényekkel táplálkoznak. És bár a tetszetős nappali pillangók magányos hernyói nem okoznak jelentős károkat, mégsem kívánatos vendégei a díszkerteknek. Nélkülük pedig lepke sincs.

Szintén megfontolandó, hogy a madarak és a lepkék nem osztoznak a kerten. A madarak ugyanis szívesen elkapkodják és megeszik a pillangókat is, mit sem törődve hímporos szépségükkel. A lepkék számbeli fölényükben bízhatnak az évezredes túlélési harcban. Szerencsés esetekben a forró nappali órák a pillangóké, míg az esti időszak a kert madarainak biztosít vonzó életteret.

Barta István