Magányos növények és növénycsoportok
A kert betelepítésénél két egymással ellentétesnek hangzó, mégis harmonikus egésszé formálható módszer a
növények csoportokba foglalása, illetve kiemelése, és önálló egyedként történő megjelenítése.
|
A téren kívül az idővel is bőkezűen kell bánni. A kifejlett koronaforma nevelése, bizony, évtizedekig is
eltarthat. A kerületre jellemző kertméretekben a szoliter növényeknek inkább a bokorméretre korlátozódó
csoportja ajánlható, ezek közül is azok a fajok, változatok, amelyek nem természetes alakjuk szépségével,
hanem virágpompájukkal vonják magukra a figyelmet, és hálálják meg a kiemelt helyet. Ilyen növény lehet egy
alacsony törzsűre nevelt orgona, egy hortenziabokor, a nyárra kiültetett fuksziafácska vagy egy dúsan
virágzó fás bazsarózsa. Az ajánlott fajokban közös, hogy az év egy szakaszában - tavasszal, nyár elején -
gazdag virágköntösbe bújnak, és magukra vonják a figyelmet.
A szoliter növények nem minden esetben vannak egyedül. A kertészek gyakran ültetnek melléjük, alájuk olyan
kiegészítő fajokat, amelyek a kívánt hatást nem befolyásolják, mégis színt és változatosságot visznek a
központi növény köré, különösen azokban az időszakokban, amikor az nem a legszebb formáját mutatja.
Klasszikus példa a lombhullató szoliterek alá ültetett, kora tavasszal nyíló hagymások. Amikor a fa még nem
hajt ki, a törzse körüli virágok díszlenek, aztán azok visszahúzódnak, és az év hátralévő időszakára
átadják helyüket a vezérnövénynek. A kiegészítő növények kiválasztásánál tehát a főnövény dekoratív
periódusait (virágzás, hajtások nevelése, tobozok érlelése, őszi lombszín stb.) kell figyelembe venni, és
azokhoz keresni megfelelő időben díszlő társnövényeket. Egy ősszel jelentéktelenné váló lombhullató vagy
tobozaival már nem díszítő fenyő mellett például az őszirózsák színezhetik ki a tenyészidőszak utolsó
harmadát.
|
Sok szempontból megfelelő példa lehet a kánna, amelyik egyszerre termetes, különleges, tetszetős és hosszan
virágzó. Egy ilyen tő akár egymagában is megállja helyét a zöld gyep közepén. Ha töve köré alacsony
egynyáriakból gallért ültetünk, akkor még jobban kiemelhetjük szépségét és hangsúlyozhatjuk magányosságát.
A zöld háttértől elválasztó fehér gallér például szép hatást eredményez. Az apró virágok fölött a nagy
levelű kánna piros vagy sárga virágai még jobban érvényesülnek.
A magányos növényektől lassan eljutottunk a népes társaságig. De hogy az eredeti gondolatmenethez hűek
maradjunk, most nem térhetünk ki a sövényekre, sziklakertekre és más, jellemzően változatos beültetésekre,
csak a több fajból kialakított "magányos növényre": a szigetszerű kiültetésre.
Ebben az esetben a célok és a megvalósítás is nagyon hasonlítanak a szoliter növényeknél
megfogalmazottakra, csak a taktika más. Nem egy növény vonja magára a figyelmet, hanem egy több fajból álló
kompozíció, de ugyanúgy a többi kerti elemtől elválasztva, semleges környezetben kell a színében és
alakjában hangsúlyos pontot megteremteni.
A szigetszerű kiültetések leggyakoribb tagjai az egynyári növények, amelyek előnye, hogy kitartóan
virágoznak. A sziget általában körkörös kiképzésű, közepén magasabb fajokkal, szélén alacsonyakkal, amelyek
megteremtik a gyepszőnyeghez való harmonikus kapcsolódást. Színekben a legkülönbözőbb megoldások lehetnek;
lentről felfelé melegedő színekkel (a zöld gyepből kék árnyalatokkal elvezetve a sárga vagy vörös csúcsig),
vagy pont fordítva, mint egy trópusi szigeten: fehér föveny és fölötte bókoló pálmafák, azaz világos keret
és középen levelükkel díszítő fajok. A lehetőségek tárháza szinte kifogyhatatlan, csak a fantázia szabhat
határt a gyepből kiemelkedő időszakos szigetek megjelenésének.
Barta István