Ördög-orom, Farkasvölgyi karsztbokorerdő, Edvi Illés utca menti mészkedvelő tölgyes
Az utóbbi két terület ad otthont a hegyvidék talán legkevésbé ismert védett természeti értékeinek. Már a
nevek sem csengenek ismerősen, pedig ha egyszerű gyűjtőnéven Ördög-oromnak neveznék őket, akkor legalább
tudnánk, a kerület mely részén érdemes keresni ezeket a Földközi-tengeri jelleget hordozó
növénytársulásokat.
|
"Vándorszemét" az erdőben
A térkép a Rácz Aladár út, a Kulacs, a Vadrózsa és az Arató utca vakon záródó vége között jelez egy, a
rendeletnek megfelelő, nagyjából másfél hektáros, beépítetlen területet. A déli kitett ségű domboldal
meredeken emelkedik az Edvi Illés utcától a már említett Kázmér útig. A területen található molyhos tölgyes
társulás, illetve a fák közötti lejtős sztyepp növényeinek megközelítése, megismerése tehát nem ígérkezik
egyszerű feladatnak.
Az alacsony fákból álló erdő lakott területekhez közeli részein jól megfigyelhető, hogy a kerti - és sajnos
nem csak kerti - szemét hogyan vándorol a fák közé. Pedig aki ide költözött, azért választotta ezt a
helyet, mert a "zöldben" szeretett volna lakni. A belső részek szerencsére nehezebben megközelíthetők, itt
még megfigyelhető a sziklás talajon, a sekély termőrétegen kialakuló erdő jellege. A fák - elsősorban a
molyhos tölgy és a társulásra jellemző virágos kőris - koronája nem záródik, ezért a napfény utat talál a
talajra, és dús aljnövényzetet éltet.
A meredek domboldal, a sziklák, a meleg és a viszonylagos szárazság hatására a növények, amelyek fajtársai
jó adottságok között óriásokká nőhetnek, itt bokor méretűek maradnak. Alakjukon szinte látszik a természet
mostoha körülményei között folytatott élethalálharc minden erőfeszítése. A koronájuk alját gyakran elérő
cserjeszintet az alacsony fák mellett főleg az ősszel vörösesre színeződő cserszömörce, az ehető gyümölcsöt
érlelő húsos som és a termés idején izzó galagonya alkotja. A facsoportok és nyitott füves részek
elhelyezkedése hosszabb időtávlatban jól megfigyelhető változásokat mutat. A gyep fejlődésével megjelennek
a cserjék, majd lassan a fák is, ugyanakkor a facsoportok a talaj szegényes tápanyagkészletét felélve
kidőlnek, elsilányulnak, és átengedik helyüket a lágy szárú növényeknek.
Mediterrán növény a mérsékelt égövben
A jogszabályban egy paragrafussal, a valóságban pedig néhány házszámmal arrébb található egy mészkedvelo
tölgyes. Az Edvi Illés utca 9-15. szám a Törökbálinti út feletti lakópark utáni részre tehető. A védetté
nyilvánítás célja itt a mészkedvelő tölgyes és az abban fellelhető védett növények élőhelyének oltalmazása.
Szinte önkéntelenül vetődik fel a kérdés: mi a különbség a mészkedvelő tölgyes és a néhány száz méterre
fejlődő karsztbokorerdő között? Felszínes vizsgálódás alapján nem sok. Mindkét növénytársulás jellegét
alapvetően a domborzat határozza meg, olyan helyen alakulnak ki, ahol az alapkőzet mészkő vagy dolomit, és
ahol a domboldal meredek, délre néző, és ezért melegebb a környezeténél. Így fordulhatnak elő nálunk, a
mérsékelt égövben ilyen mediterrán jellegű növénytársulások.
A mészkedvelő tölgyes a karsztbokorerdőhöz képest jobb talajokon alakul ki, állománya magasabb és zártabb
is a bokorerdőénél. A fafajok száma is jelentősebb: megjelenik a molyhos mellett a kocsánytalan és az
elszáradt leveleit télen is megőrző csertölgy is. Bár a fák koronája szinte teljesen összeér, sok fény és
meleg jut a talajszintre, ezért gazdag a cserjeszint és a törzsek közötti aljnövényzet.
Több az árnyékkedvelő virág, mint amilyen a rendeletben is kiemelt nagyezerjófű és a védett törpe - vagy
apró - nőszirom, amely inkább a napsütötte foltokat részesíti előnyben. Alacsony száron fejlődő virágai
lila és sárga színben is előfordulnak. Bár a kerti és virágbolti testvérekhez képest csenevésznek tűnhet,
szépségét megsokszorozza a tudat, hogy lakóhelyünk tőszomszédságában természetes környezetében él mind a
mai napig.
A változatosság gyönyörködtet
|
Az Ördög-oromra vezető ösvény Edvi Illés utca felőli végénél még a fővárosi önkormányzat - erősen
megrongálódott - táblája nyújt eligazítást. Tizenhárom éve azonban a terület helyi védettséget élvez a
dolomithegyekre jellemző rendkívül tagolt felszínen kialakult, változatos ökológiai adottságú élőhelyek és
az itt élő fajgazdag növénytársulások megőrzése érdekében, illetve a Budaihegység egyik jellegzetes
felszíni formájának védelme miatt.
Aki vállalkozik a meredek utacska megtételére, gyorsan belátja, hogy a változatosság itt tényleg adott; a
csupasz sziklától a sűrű erdőig mindenféle növényzet megtalálható. A fő vonzerőt mégsem a botanikai
értékek, hanem a kőfejtő fölötti részről nyíló kilátás adja. Észak felé a kerület zöld dombjai látszanak (a
két szomszédos védett területtel együtt), dél felé tekintve pedig messze ellátni a dél-budai városrészek
felé.
Bár a védettség csak kicsit több mint egy hektárra vonatkozik, növénytani értékekben itt sincs hiány. A
turistautak és az ismertség azonban kevésbé a részletek felé irányítják a figyelmet, sokkal inkább a bejárt
út leküzdésére és a már ismert, de mindig lenyűgöző kilátás felelevenítésére.
(Barta)