Pergolák és lugasok
A kert egyes részei elválasztásának vagy meghitt sarkok létrehozásának legjobb eszközei a pergola és a
lugas, amelyek lehetnek csak a növények felfuttatására alkalmas támasztékok, avagy rácsozatot tartó
térelválasztó falak.
|
A pergolák leggyakrabban fából készülnek. A függőleges gerendákat a talajba kell süllyeszteni, és -
amennyiben a fal mérete, illetve az egyéb körülmények indokolják - betonozással rögzíteni. Az oszlopokat
vízszintes elemekkel vagy rácsozattal is össze lehet kötni. Az oszlopok tetejére a stabilitás érdekében
hosszanti gerendák kerülnek, és ezekhez csatlakoznak a vízszintes részek, amelyek kinyúlását a használt
anyagok és a felfuttatott növények mennyisége szabja meg.
Nagyobb kinyúlás esetén érdemes az oszlopoknál átlós kitámasztásokat is készíteni. A stabilitás érdekében a
nagyméretű pergolák szélső oszlopait acélhuzallal is kipányvázzák. A nem túl dekoratív huzalok
kúszónövényekkel jól elrejthetők.
Lugasépítésnél legelőször a lugas jellegét kell meghatározni. A két boltív alakban, fémszálból hajlított és
rövid kereszttartókkal egymáshoz hegesztett - készen is kapható - lugas egyszerűen, gyorsan telepíthető,
könnyed látványt nyújt, és alkalmas növények felfuttatására is. Ha a fémlugas nem illik a kertbe, vagy több
növényt szeretnénk felfuttatni, esetleg nagyobb lugast építeni, akkor ennél komolyabb szerkezetre van
szükség.
A legtöbb kertbe jól illenek a faszerkezetek. Ezek igény szerinti méretben elkészíthetők, könnyen
kivitelezhetők, és ha a rendszeres karbantartásról, festésről, favédelemről sem feledkezünk meg, tartós
díszei lehetnek környezetünknek. Szükség is van a tartósságra, mert a felfutó nagyobb növények tekintélyes
súlyt érhetnek el, és hosszú életűek lehetnek.
Az utak fölé telepített lugas két oldalát, illetve az árnyékos pihenőnek szánt lugas legfeljebb három
oldalát faráccsal is elláthatjuk. Ezzel meghittebb, bensőségesebb hatást érhetünk el, és segíthetjük a
növények felfutását. A rácsok alaptípusai készen is megvásárolhatók, de otthon is elkészíthetjük őket.
Törekedjünk a tartósságra, hogy fáradozásunk eredményét hosszan élvezhessük!
A lugasok sajátos, de hazánkban gyakran látható fajtája a fémből hegesztett szőlőlugas, amely egyúttal
árnyékos autóbeállóként is funkcionál. A szőlő esetében elégséges a ritka rácsozat, mert a hosszú hajtások
nagy távolságokat hidalnak át. Bár az ilyen fém lugasok nem tartoznak a kert legelegánsabb elemei közé, de
ügyesen alkalmazva - zöldre festve, sűrűn befuttatva és virágzó dísznövényekkel körbeültetve - a kert
praktikus elemévé válhatnak. A zöld szőlőlomb mellé ültetett virágos növények izgalmasabbá teszik a lugas
megjelenését, és oldják robosztus, szabályos alakját.
A pergolára, lugasra futtatható növények kiválasztásánál alapvetően a kert jellege az irányadó. Ha gyors
eredményt szeretnénk, akkor a tatáriszalag a legjobb megoldás. Ez a megállíthatatlanul növekvő növény egy
év alatt befut szinte bármekkora építményt. A vele kapcsolatos problémák is ebből adódnak: a második évtől
kezdődően rendszeres ritkítással, metszéssel lehet csak kordában tartani.
A nemes rózsákkal és iszalagokkal (Clematis fajokkal) nincs ilyen gond, ezek ugyanis kevésbé erőteljes
növekedésűek. Futtatásuk hosszabb időt és rendszeres gondozást igényel, de ha virágba borulnak, kárpótlást
nyújtanak a fáradozásokért. A lonc sötétzöld lombja kusza szövedéket tesz ki. Értékét a virágai adják,
amelyek szépségük mellett gazdagon árasztott illatukkal szereznek örömet. Egy lonccal beültetett pihenőhely
a nyári virágzás idején a kert legkellemesebb pontja lehet.
A lilaakác a tavaszi virágzás alatt a legszebb: halványlila virágfürtjei eltakarják teljes lombozatát.
Fásodó szára miatt tartós támasztékot igényel. Friss hajtásainak felfűzésével kedvünk szerint irányíthatjuk
növekedését.
Az egynyári dísznövények között is van néhány, amely a pergolák, lugasok dísze lehet. A nagy virágú
hajnalka nyár elejétől őszig ontja lila virágtölcséreit. A feketeszem - nevéhez méltóan sötét közepű -
sárga virágokat hoz.
Barta István