Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Rézsűk, támfalak növényei

A hegyvidék domborzati adottságai miatt szinte minden kertben vannak meredekebb vagy lankásabb rézsűk. A kertnek ezek a részei eltérő funkciót töltenek be, és kicsit más gondozást is igényelnek, mint a vízszintes gyepfelületek vagy a növényekből kialakított csoportok, sövények.


Sziklakert rézsűn
A legsokoldalúbban kihasználható kert vízszintes terepen alakítható ki. A hegyvidéken azonban kevés ilyen terület van, ezért a domboldalakba - feltöltéssel és kivágással - vízszintes részeket hoznak létre. Ebből következően - elkerülhetetlen mellékhatásként - az eredeti lejtőszögnél meredekebb rézsűk vagy támfalak is létrejönnek. Ahol ezek a rézsűk csekély méretűek, ott igényes sziklakertté alakíthatók, ahol azonban jelentősebb méretűek, ott nem bújtathatók ilyen könnyen csinos köntösbe. De mit lehet ezekkel a meredek oldalakkal kezdeni? Mit érdemes rájuk ültetni, hogy tetszetős elemeivé váljanak a kertnek?

A rézsűk meredekségének megítélésében nincs egyértelmű osztályozás. A kert használata szempontjából lankásnak tekinthető az a rézsű, amelyiken gyalogosan még kényelmesen lehet közlekedni. Ezeknek az oldalaknak a beültetésére a fű tökéletesen megfelel, de igény szerint bokrok és fák is ültethetők a rézsűre. Ilyenkor gondosan ki kell képezni a növény törzse körüli tányért, amely a lejtőn lefolyó vizet megfogja, és a növény gyökeréhez vezeti.

A meredek rézsűkön a fű már csak külön segítséggel marad meg, hiszen mire a magról kelve megerősödne, és gyökerével behálózná a talajt, addigra a védtelen földfelszínbe barázdákat mélyítenének az esők. A négyzetméteres darabokban vásárolható gyepszőnyeget ilyen rézsűre is lehet telepíteni, de a lecsúszás ellen minden darabot facövekekkel kell rögzíteni. Miután a gyökerek átszőtték a talajt, a cövekek eltávolíthatók. Füvet azonban csak oda szabad telepíteni, ahová a fűnyíró még feltolható (vagy az önjáró gép még fel tud kapaszkodni).


Több típus egy helyen
A lefutó víz által lemosott talajt talajtakaró növényekkel is meg lehet fogni. Ezek az alacsony, szétterülő fajok nemcsak a gyökereik révén védik a termőréteget, de a talajra hulló csapadék erejét is csökkentik. Az ágakról lecsöpögő víz már nem végez akkora pusztítást, mint a csupasz földfelszínre becsapódó vízcseppek. Az ilyen rézsűkre a hegyvidéki erdőkben vadon is előforduló meténg, az örökzöld borostyán, a nagy, sárga virágokat nevelő orbáncfű elterülő fajtái és a kúszó borókafélék ajánlhatók. Ez utóbbiak - ott, ahol a kertet gyerekek is használják, és a szúrós növény nem kívánatos - madárbirssel is helyettesíthetők.

A kert egészébe a meredek - gyakran majdnem függőleges - támfalak is csak akkor simulnak bele harmonikusan, ha legalább részben zöld növények borítják. Korábban az egyetlen megoldást a fal koronájára ültetett lelógó hajtású növények jelentették, újabban azonban már nyitott falak is rakhatók - akár komolyabb előképzettség nélkül is. A kertészeti áruházakban több különböző stílusú elem is beszerezhető, amelyek egymásra rakva falat képeznek. A piramiskövek esetében a fal meredeksége is rugalmasan változtatható, hiszen az egymásra helyezett építőelemek átfedésével pontosan szabályozható a végső meredekség. A belül vályút képező kövek földdel tölthetők fel, ami - amellett, hogy súlyt és stabilitást ad az építménynek - a növények beültetését is lehetővé teszi. A támfal méretétől függően kell az alapozást elkészíteni, illetve az elemeket megtámasztani. Magas és meredek támfal esetén az egymásra helyezett egységek nem képesek megtartani a mögöttük lévő földtömeget.

A kő támfalak üregeibe a legtöbb sziklakerti növény telepíthető, de figyelni kell arra, hogy a déli kitettségű falak erősen felmelegedhetnek, ami nem kedvez a beültetett növények mindegyikének. A falba ültetett tövek fokozott vízigénye miatt nem szabad elhanyagolni az öntözést. A párnás növényekből színes és változatos összeállítás alakítható ki, amely gondos ápolás mellett eltakarja a fal építőelemeit, és a kert látványos szegletévé érik.

A fa támfalak a fal homloksíkjában futó, és arra merőleges lécekből felépített rácsszerkezetek, amelyek nagyobb része láthatatlanná válik a támfal mögötti terület feltöltésekor. A fal síkjában csak hosszanti lécek és az azokba kapaszkodó keresztlécek láthatók. A láthatatlan szerkezet különösen nagyobb magasságok esetén lehet bonyolult. A lécek közötti földbe ugyanúgy ültethetők növények, ahogyan a kő támfal esetében, itt azonban a fal szerkezeti elemei is természetes anyagból készülnek, és jól illenek a kertbe. A faelemek az állandóan nedves környezet miatt vegyszeres kezelést kapnak, ami akár állandó vízborítás esetén is hosszú távon megvédi őket a korhadástól, rothadástól.

Barta István