Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Téli orvosűző

A sárgarépa áldásos hatása után ideje megismerkedni a reformtáplálkozás és a kímélő étrend egy másik nélkülözhetetlen fogásával, a salátával. A most ajánlott téli vitaminbomba főszereplője az alma.


Almabomba: az alma és a zeller jól megférnek együtt
Naponta egy alma az orvost távol tartja - tartja az angol közmondás, nem véletlenül, hiszen olyan vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaz, amelyek nem hiányozhatnak a korszerű étkezésből. Az almának hosszú és regényes a története, amelyből ezúttal csak a témába vágókat emelném ki, főként helyszűke miatt, de azért is, mert oly sokoldalú, hogy gyógyhatása mellett a konyhaművészet jeles alkotóelemeként többet érdemel - majd máskor.

Már az ókori görögök is tudtak egyet-mást az almáról, elsősorban hasmenés, bélgyulladás, szédülés és étvágytalanság esetén javasolták a mézédes almafajtákat ellenszerként. A savanykásabb változatokat szellemi fáradtság, érelmeszesedés, szívbaj, köszvény és más reumás, avagy ízületi gyulladások okozta fájdalmak enyhítésére javasolták. De hatásosnak bizonyult menstruációs zavaroknál, aranyeres panaszoknál.

Az alma megszárított héjából főzött tea mézzel édesítve jól használható bélhurutok, gyomorbajok, krónikus vesemedence-gyulladás gyógyításánál. A fogyókúrázóknak különösen ajánlott az almaecet fogyasztása: nem engedi lerakódni, sőt elégeti a zsírokat a szervezetben.

Valóban, az alma a héjában összpontosította az erejét: pektintartalma (vízben oldódó rost) tetemes, C-vitamintartalma nem elhanyagolható. Napi két alma rendszeres fogyasztása során tíz százalékkal csökken a vér koleszterinszintje, stabilizálódik a vércukorszint, mi több, idővel, szintén a pektinnek köszönhetően, lassítja a gyomor kiürítését, fokozza a teltségérzetet, vagyis csökkenti az étvágyat.

Almabomba

Az alma és a zeller jó barátok, más étkekben is kellemesen társíthatók. Ezúttal 40 deka zellert hámozzunk meg, és vágjunk fel gyufaszálnyi csíkokra. Szórjuk enyhén sós, citromos, egy késhegynyi őrölt fehér borssal ízesített vízbe, és főzzük mintegy 3 percig. Hagyjuk, hadd hűljön ki a főzőlevében. Közben ugyanennyi súlyú jonatánalmát hámozatlanul mossunk meg, félbevágva metsszük ki a magházát, és metéljük fel vékony hasábokra, csakúgy, mint a zellert. Majd negyedeljünk fel 8-10 szem dióbelet. Elkészíthetjük az öntetet: 10 evőkanál majonézt keverjünk össze 5 evőkanál főzőtejszínnel, 1 kiskanál citromlével, 1 mokkáskanál cukorral és 1 csipetnyi sóval. Végül az öntetet kanalazzuk rá az almás zellerre, lazán forgassuk öszsze, adjuk hozzá a diódarabkákat is.

Ebből a téli vitaminbombából egy adag - a recept négy személyre szól - 600 kcal, ami még elfogadható egy kímélő ebédhelyettesítőnek, kis jóindulattal uzsonnának. Vacsorának már semmiképpen, hiszen a majonéz a vétkes csábítások közül való, de megnyugtatásul annyit: biztos nem marad éhes, aki ezt választja.

Járay Mari