Vadasparki mesék

Az utazás Veresegyházra tartogatott néhány említésre méltó pillanatot. Dönci, a kamcsatkai medve Gyula bá’ mellett ült, ölében Igazi Nyuszival. A világ minden kincséért sem váltak volna meg egymástól, hiába bizonygatta Kari és Vali, hogy náluk a hátsó ülésen lenne bőven hely Igazi Nyuszinak. A medve és a nyúl egész úton pusmogott egymásnak, a tarkójukról is látszott, hogy nyakig vannak valamifajta titkos terv kifőzésében. Gyula bá’ olykor elkapott egy-egy szót vagy beszédfoszlányt, el-elmosolyodott, ingatta a fejét, de nem szólt egy szót sem.

A sokat látott terepjáró autó minden eresztékében nyikorgott utasai terhe alatt. Találgatták is az őket követő gépkocsik vezetői, vajon miért dől ez a zöldre festett járgány oly látványosan jobbra? A Lánchídon közlekedési dugóba kerültek, amerre szem ellátott, álltak a járművek a két hídfő között. 

– Elzsibbadtam – brummogta Dönci az erdész felé fordulva. – Egy pillanatra kiszállok, nyújtózom egyet.

A medve egész úton behúzott nyakkal ült a helyén, még így is minden zökkenőnél a kabin mennyezetébe verte a fejét. Kinyitotta az ajtót, Igazi Nyuszit óvatosan az autó tetejére ültette, majd teljes egészében kiegyenesedett. Széttárta karjait, kidüllesztette a mellét, s kéjjel ropogtatta csontjait. A nyújtózkodás roppant jól esett Döncinek.

S amikor egy kamcsatkai medvének kedvére történnek a dolgok, akkor mellső mancsaival a mellkasán dörömböl, és közben azt hajtogatja, hogy „ez többet ér egy vödör lazacnál!” Ami a mackók nyelvén körülbelül így hangzik: „HrrrWham, hrrruNyamm, gluglu!”
 

Mondanom sem kell, a tartóláncok megcsörrentek a hírneves híd teljes hosszában, s az Alagútban percekig faltól falig verődött a medveordítás. Képzeljétek el a kocsijaikban kuporgó Emberek arcát! Meglepetésükben soknak tátva maradt a szája! Vadállatok Budapest szívében!? Nem akartak hinni a szemüknek és a fülüknek. Igazi Nyuszi közben abban reménykedett, hogy senki sem veszi észre azokat az apró, fekete bogyókat, amelyeket ijedtében potyogtatott az autó tetejére…
 

– Áiouú, valóban jólesik egy kis nyújtózkodás ezután a kényelmetlen… – motyogta szórakozottan, miközben kurta farkával egyenként átpöckölte a bogyókat a mellettük ácsorgó, díszhalakat szállító kisteherautó akváriumába. Dönci csak ekkor vette észre, hogy egy hömpölygő folyam felett ragadtak le. Beleszagolt a levegőbe. Orrát megtöltötte a gépkocsikból áradó kipufogógáz. Tüsszentett egyet.
– Különös szagú lazacok rajzanak errefelé… – tűnődött magában a zöld vizet fürkészve. Ám akárhogy erőltette szemeit, egyetlen egyet sem látott kiugrani a vízből.

Mindkét parton türelmetlenül tülkölő, füstöt eregető járműveket látott csupán. Éppen azon kezdte törni a fejét, hogy miképpen tud egy kamcsatkai medve lejönni a folyópartra, amikor az autósor meglódult előttük. Dönci lekapta Igazi Nyuszit a terepjáró tetejéről, és esetlen mozdulatokkal visszamászott vele az ülésre. Csodák csodája, senki sem dudált rájuk! Az autók csak tisztes távolságból merték követni a furcsa társaságot.

Az Andrássy út végén, a Hősök terén zárva találták a hidat és a sétányt. Gyula bá’ a következő utcában fordult jobbra. Dönci magasba emelte fényes, fekete orrát.

– Tapsifüles legyen a nevem, hanem veszélyt szimatolok – dörmögte.
– No, csak lassan a testtel – makogta sértődötten Igazi Nyuszi.
– Ez különben is oroszlánszag.
– Ezt te meg honnan tudod?
– Húsvéti nyuszi koromban, amikor a gyerekek nem cserélték ki az almomat a dobozban, akkor mondta az anyukájuk, hogy „olyan büdös van itt fi acskáim, mint egy oroszlánketrecben”. Valami hasonlót érzek én is.

Kari és Vali, akik nem ismerték az állatok nyelvét, most hirtelen megértették, miről beszélgethet Dönci és Igazi Nyuszi.

– Érzik a levegőben, hogy itt van a közelben az állatkert, Gyula bá’! – kiáltották kórusban az ikrek. Az öreg erdőkerülő a homlokára csapott.
– Nahát, milyen okosak vagytok!
– És elmagyarázta a medvének és a nyúlnak, merre járnak e pillanatban. Döncit a hír felvillanyozta, hisz a medvék Kamcsatkában sohasem botlanak oroszlánba, elefántba, zsiráfba vagy vízilóba. Igaz, hogy az oroszlán a legerősebb állat? Igaz, hogy az elefántnak van a leghosszabb ormánya, s a zsiráfnak a leghoszszabb nyaka? És a vízilónak a legnagyobb a szája? Gyula bá’
 nem győzött magyarázni. Megígérte, hogy alkalomadtán elhozza őket és legjobb barátaikat az állatkertbe. Igazi Nyuszi és Dönci medve mélyen elgondolkodtak ezen az ajánlaton. Addig-addig törték a fejüket, kik lehetnek a legjobb barátaik, amíg álomba nem szenderültek. Így végigszundították az utat a veresegyházi Medvemenhelyig.

Gyula bá’ a medvepark hátsó bejáratához tolatott, ahová látogatók ritkán vetődnek el. Amint leállt a motor, perpatvar hangjaira lettek figyelmesek. Kíváncsian ugráltak ki a terepjáróból. A legközelebbi medvebarlang bejárata előtt négy acsarkodó medve görgött egyetlen gomolyagban fel s alá. Annyira össze voltak gabalyodva, hogy nem lehetett megállapítani, ki minek a feje, és mi kinek a lába. A barlangot rejtő dombocska ellenkező oldalán Kiswinnetou huhogott egy furkósbottal a kezében. Az apró termetű gondozó volt Nagymedve jobb keze, de e pillanatokban tekintélye láthatólag csődöt mondott.

– Hu, ti! Haggyátok abba! Hu, ti! – ismételte kétségbeesetten, miközben gondosan vigyázott arra, hogy a fűvel borított dombocska mindég közte és a medvegombolyag között legyen.
– A három grácia! – kiáltott fel önkéntelenül Gyula bá’, aki jól ismerte a menhely lakóit. – Prücsi, Tódorka és Hugi, a sárgacsuhás medvék éppen Dumának, az erdélyi barnamedvének látják el a baját!

Valóban, a sötét bunda egyre inkább a világosabb színű nővérek irhája alá került.

– Mi történt, Kiswinnetou?
– Hu, ti! Duma túl közel... Hu, ti! – ugrott félre kétségbeesetten két számmal nagyobb gumicsizmájában a feléje hömpölygő medvetestek elől a gondozó.
– Duma túl közel végezte reggeli toalettjét a gráciák barlangjának bejáratához… Hu, ti!

Kiswinnetou nem volt képes egyszerre két dologgal foglalkozni. Elvesztette az egyensúlyát, és végigvágódott a sárban. Úgy látszott, a dühöngő állatok bármelyik pillanatban téglaagyagot dagasztanak belőle. Ekkor Dönci, elnyomva egy ásítást, mancsait a zárt kapura helyezte. A zsanérok felsírtak a súly alatt, a lakatlánc cserregett, akárcsak a Lánchíd korábban.

– Lányok – kezdte nyájas brummogással –, hagyjátok abba a zsörtölődést...

Kari és Vali füleiben ez valahogy így hangzott: „Hrrr-wakkkhorror- bangg-uff -uff -bumm!”

– Máskülönben… – folytatta a vezérmedve.
– Máskülönben? – állt fel egyszerre a három nővér ártatlan képpel, mintha mi sem történt volna. Duma, az erdélyi barnamedve kihasználta az alkalmat, s mentette tépett irháját a barlangdombok alkotta útvesztőbe.
– Nos, máskülönben – nézegette körmeit Dönci hirtelen érdeklődéssel – nem vehettek részt a délutáni medvefesztiválon. Mi több, Igazi Nyúl professzor úr sem szándékozik benneteket kioktatni a Lehető Legnagyobb Szabadság Első Megoldásának titkáról. És akkor örökké pártában maradtok. Mert melyik medvének kell egy olyan társ, aki még ennyit sem tud? Prücsi, Tódorka és Hugi szó nélkül Kiswinnetouhoz ballagtak, és felrántották őt az iszapból. Nagy cuppanással vált el kezeslábasa a fekete lucsoktól.
– Köszönöm, Dönci – emeltefel sáros fejét a gondozó, és azon nyomban elájult. Senki sem vette észre, mikor esett ki a kezéből a menhely emberi hatalmának jelképe, a furkósbot. Nagymedve, a telep igazgatója tűnt fel a raktárház ajtajában. Megnyomott egy gombot, s kinyílt a kapu a vendégek előtt. Amikor ismét bezárult mögöttük, Dönci lehajolt, és felnyalábolta Igazi Nyuszit.
– Gyere, professzorkám. Még valamelyikük a társaságból tévedésből pecsenyének néz téged…
– Ah, semmiség, semmiség – makogta Igazi Nyuszi a szokásosnál kissé kapkodóbb lélegzettel.
– De nem gondolod, hogy Veresegyházán hűvösebb van, mint Budakeszin? Az ember, akarom mondani, a magamfajta nyúl könnyen beleborzong egy ilyen mérvű hőmérsékletváltozásba!

A minden ízében remegő Igazi Nyuszi Dönci karjaiba fúrta magát. Csak fél szemmel pillogott a kikopott, vadfüves talajra, ahol a gazbokrok töveiben lerágott nyuszilábak hevertek. „Nehéz küldetésre adtam a fejem” – gondolta magában, s megfogadta, amíg a medveparkban tartózkodik, nyúlugrásnál messzebb nem távolodik el barátjától...

A medvefesztiválról, amelynek során találkozni fogunk a menhely többi lakójával is, legközelebb olvashattok.

Somo