Városmajor, Rege park, Gesztenyés kert
A szabályozás részletesen foglalkozik a városrendezési és építési szabályokkal, majd felsorolja a főváros természeti adottságait, amelyek az építést befolyásolhatják. Emellett listázza a védett városrészeket, utakat, gyógyforrásokat, a védett és védelemre javasolt természeti értékeket és területeket, majd egy átfogó kategóriát képez, és az 5. mellékletében meghatározza a városkép, a növényzet értéke és az idegenforgalom szempontjából védett közparkok, terek, kertek, temetők és fasorok helyét. Érdekessége a jegyzéknek, hogy egy olyan kategóriát teremt, amely több helyen lefedi a más szempontból védett területeket, ugyanakkor a védelem szempontjából új fogalomköröket is bevezet.
A közparkok felsorolásában három hegyvidéki értéket is megtalálunk: a Városmajort, a Kis-Svábhegyet és a Rege parkot. A fogalommagyarázat szerint a közpark az egy hektárnál nagyobb területű, közcélú zöldterület, amely a határoló utak fasoraival együtt élvez védelmet.
 |
| Öreg gesztenyesor a Gesztenyés kertben |
A Városmajor – a Farkasréti temető után – kerületünk legnagyobb városi zöldterülete. Fennmaradását földrajzi, vízrajzi adottságainak köszönheti. A Városkút irányából a Diós árok és az azzal a Városmajor felső sarkánál összefolyó Ördög árok által feltöltött sík, vizenyős területet a hóolvadás és a nagyobb esőzések után elöntötték a patakok. A mocsaras rét beépítetlen maradt, kaszálóként, majd parkként szolgálta a környéken lakókat.
Salamin András Hegyvidéki utcanév-lexikonja érdekes történetet is lejegyez a Városmajor szócikknél: „A törökök 1686-os kiűzetése után a terület Buda város birtokába került, de Pfeff ershoven várparancsnok várvédelmi övezet céljára lefoglalta, és a terület egy részét magánemberként birtokba is vette. Amikor a várparancsnoki tisztségéről lemondott, a majort – amely nem is volt az övé – eladta Buda városának. A következő várparancsnok, gróf Daun Henrik József pert indított az eladás ellen, és csak 1724-ben adta el (ismét) a városnak a terület nagy részét, a kisebb részén pedig villát építtetett magának. A furcsa történet hat esztendővel később zárult le, amikor Buda városa a majort és a villát is megvásárolta.” Miután végérvényesen a város birtokába került a „Major”, a területet parkosították, de a rajta keresztülfolyó patakot csak a XX. század elején vezették csatornába. A park útjain sétálva kevés olyan fát látni, amelyről feltételezhető volna, hogy az első, 1787-es fásításkor ültették őket. Többségük inkább az 1920-as rendezéskor kerülhetett a majorba.
Az 1999-ben természetvédelmi területté nyilvánított Kis-Svábhegyről a védett természeti értékeket feldolgozó sorozat egy korábbi cikkében (Hegyvidék 2007/10. szám) már esett szó. A harmadikként kiemelt Rege park érdekessége, hogy a kerületről készített térképek nagyobb része nem jelöl ilyen nevű közterületet. A szóban forgó park mégis létezik a Rege utca és a gyermekvasút végállomása között. A terület első parkosítására valószínűleg a Pest, Buda és Óbuda egyesítését követő évben – 1874-ben – elkészült fogaskerekű vasút 1890-ben történt meghosszabbítása kapcsán került sor. Ekkor érte el a fogas mai végállomását a Széchenyihegyen. A park a jelentőségét az úttörővasút 1948-as megépítése után nyerte: a két vasútvonal közötti átjárás azon keresztül, az úttörővasút helyét korábban elfoglaló golfpályáról elnevezett utcán történik.
Növénytani szempontból a park a régi fényképek alapján a végállomás körüli erdősült területek maradványának tekinthető. Fái – többségében – a hegyvidéken természetes körülmények között fejlődő fajokból kerülnek ki. A parkosítások során a tölgyes, kőrises, juharos társaságba néhány díszfa és fenyők kerültek.
A közpark jelleget a fák között megbúvó játszótér, a padok és a fogas végállomásánál látható fa emlékmű erősítik.
A rendelet terek, kertek kategóriában emeli ki a Gesztenyés kertet, abban azonban nem ad eligazodást, hogy a kert milyen tulajdonságában különbözik az imént tárgyalt közparkoktól és a védett kertektől. Definíciótól függetlenül az 1985-től Gesztenyés kertnek nevezett zöldterület a kerület egyik kiterjedt, nagy parkja. Helyén 1885-ben nyílt meg a Németvölgyi temető, amely azonban csak huszonhét évig működött. Ekkor ültették azokat a gesztenyefákat, amelyekről a kert a nevét kapta, és amelyek ma is meghatározzák a terület látképét.
A parkban 1981-ben felépült a Novotel szálló, 1984-ben pedig a Budapest Kongresszusi Központ. A megmaradt zöldterületen több emlékmű és sportpálya is található. A kert értékét azonban az évszázados fákból álló árnyas sétányai adják. A fasorokat a biopiac felőli oldalon kőrisekből és platánokból álló kiültetés teszi mozgalmasabbá, ezenkívül említést érdemelnek az emlékművek körüli változatos növényállományok.
A teljesség igényével szólni kell arról is, hogy Budapest temetői között a Farkasréti is védelmet élvez. Ennek célja és indoka elsődlegesen nem a növénytani értékekben keresendő. A hegyvidék „zöld” jellegéhez igazodva azonban ez a terület is megérdemli a ma egyre gyakrabban hallható sírkert elnevezést. Koros fákból álló, egységes fasorai önmagukban is védelmet érdemelnének.
(Barta)