Miért éppen 59-es?

Mint minden közlekedési hálózaton, így a fővárosban is tájékoztatni kellett az utasokat arról, merre haladnak a különböző járatok. Mivel a XIX. század végén még sok volt az írástudatlan ember, ezért színes zászlókkal különböztették meg egymástól a lóvasúti vonalakat. A villamosjáratok jelzését színes tárcsákkal oldották meg, így az 1902-ben megnyíló, a Farkasréti temető főkapujáig tartó vonalét is. A villamosok számozását 1910-től vezették be, 1913-ban már az 59-es járt a mai farkasréti végállomásig, és ebben azóta sem történt változás.

A belvárosi buszok időrendi sorrendben kapták számozásukat

Barna villamos
A villamosok számozása alapvetően két nagy vetélytárs, a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) és a Budapesti Villamos Városi Vasút (BVVV) járatai között oszlott meg. A piaci verseny és a különböző jegytípusok indokolták, hogy az előbbinek (mint korábban megalakult vállalatnak) a páratlan, míg a másiknak a páros számok jutottak. Mivel a BKVTnek sok korábbi lóvasúti vonal maradt a birtokában, ezért a budai oldalon is igen jelentős hálózata keletkezett. Csak érdekességként említjük meg, hogy a BKVT járatai külsőleg is különböztek riválisáétól, mert barna kocsikkal közlekedtek, a BVVV ugyanakkor a ma is megszokott sárga járművekkel bonyolította le a forgalmat.

Amennyire a hálózat szerkezete engedte, a két társaság igyekezett a város belsejében alacsonyabb, míg a külterületeken magasabb számokat adni a vonalaknak. A 2-es, 4-es, 6-os villamosok ma is belterületen közlekednek, míg az eredetileg a Krisztina tértől a Farkasrétre járó villamos 59-es lett. Mire az 1930-as években kiépült a villamosközlekedés az Alkotás utca–Szent Imre herceg útja (ma Villányi út) nyomvonalon, addigra a két céget magába olvasztotta az időközben megalakult BSZKRT (Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság). A 61-es szám vonalátszervezés miatt éppen felszabadult, ezért kapta meg azt az ott haladó járat.

A múlt század elején nem csak sárga villamosok jártak Budapesten

A húszas-harmincas évek Budapestjén a jelenleginél jóval több villamosjárat közlekedett a város belterületén, így olyan számok is foglaltak voltak, amelyekről a későbbi nemzedék elképzelni sem tudja, hogy egyáltalán léteztek. Mivel a BKVTnek több vonala volt, ezért 1-től 89-ig majdnem minden páratlan számot lefedett. A BVVV-nek eredetileg csak 2-től 46-ig terjedtek a vonalszámai. A későbbi nagy, közös vállalat megalakulása után is csak ritkán módosították a viszonylatszámokat, leginkább új vonalak kialakításakor vagy összekötések esetén került sor erre.

Alapvetően a 2-es metró budai szakaszának megnyitásával (1972) kezdődött el az a folyamat, amelynek végeredményeként sok villamosjáratot megszüntettek, az eredetileg egybefüggő hálózatot felelőtlenül szétszabdalták, így egyre több „foghíj” keletkezett a számsorban. Mégis, a ma létező villamosok legtöbbje megtartotta az eredeti vagy nagyon régi számát (például a 49-es is).

Nyerő 21-es
Az autóbuszok fővárosi vonalait lényegében egyetlen cég üzemeltette, amely szintén a BSZKRT része lett. Itt is a belvárosiak viselték az alacsonyabb számokat, de ennek fő oka a járatok megnyitásának időrendi sorrendje volt. Az 1–19-es tartományt az akkori közigazgatási határon belül közlekedők, míg 20-tól az azon túlhaladó vonalak kapták. Akkor még úgy tűnt, ennyi elég lesz hosszú távon is. Így lett a budakeszi busz 22-es, míg a Széna térről a Hűvösvölgybe tartó, később Remetére és Pesthidegkútra meghosszabbított járat a 23-as.

A villamosoknál 1955-ben eltörölték a 69 fölötti számokat, hogy az akkor nagy iramban fejlesztett trolibuszok megkaphassák a 70-es, később a 80-as számmezőt. Ekkor lett a zugligeti 81-esből 58-as, a hűvösvölgyi 83-asból 56-os.

A szabadság-hegyi busz elsősorban azért 21-es, mert ez a szám a csepeli gyorsvasút megnyitásával feleslegessé vált abban a térségben.

A 90-es autóbusz a KFKI megnyitásakor, az 1950-es évek legvégén indult el – mivel eleinte a buszoknál is ki akarták hagyni a 70-es és 80-as számokat, a legkisebb szabad szám a 90-es maradt. Később 100-ig jelölték az alapjáratokat, a gyorsjáratok a 100 felettiek lettek, míg az elágazó vonalak Y jelzést kaptak. Amikor kiderült, hogy ez a tartomány is kevés a mind terebélyesedő buszhálózat számára, áttértek a 199-ig, majd a 299-ig terjedő intervallumra, az Y jeleket pedig megszüntették.

A Budapesti Közúti Vaspálya Társaságnak jutottak a páratlan vonalszámok

Újraszámozva
A közelmúltban nagy járatátszámozások történtek, nemcsak az átalakított vonalstruktúra miatt, hanem azért is, hogy ne közlekedjen a fővárosban azonos számú villamos, troli és autóbusz. Ehhez jött még az elővárosi buszok számozása, ami nem a legjobban sikerült, de a szakemberek legalább azt az elvet megtartották, hogy a Duna vonalától az óra járásával megegyezően nőnek a járatok háromjegyű számai: 300-tól 899-ig, mert a 900-asok a BKV éjszakai vonalait jelölik.

Kertész István