Roráté: ajándék a Megváltónak

Adventkor, az egyházi év kezdetén, a Szent András napját (november 30-át) követő első vasárnapon a templomok lila színbe öltöznek, a pap is lila miseruhát visel a bűnbánat és a megtisztulás jeléül. Az adventi koszorún elsőként a lila színű gyertyát gyújtják meg, majd a harmadik vasárnapon váltanak rózsaszínre, a születés és a remény színére.

Az advent két jellemző erénygyakorlata a böjt (az 5–6. századtól kezdve heti háromszor) és a roráté, az aranyos vagy angyali mise. E két áldozat ajándék a születendő Megváltónak. Az adventi ünnepek alaphangulatát a hajnali mise vezette be. A „Rorate coeli desuper, et nubes pluant justum!”, azaz „Harmatozzatok égi magasságok, és a felhők hullassák az igazat!” bibliai adventi ének kezdő sorából lett a nép száján a decemberi hajnali misék neve roráté.

A rorátémisék kedvelt ideje a szombat 6 óra, a pirkadat. Szombat mindig Szűz Mária napja (hétfő az angyaloké, kedd Szent Antalé, szerda Szent Józsefé, csütörtök az Oltáriszentségé, péntek Jézus Szívéé). A rorátét csak advent idején, kora hajnalban éneklik Szűz Mária tiszteletére, majd a közösség az Úrangyala elimádkozásával fejezi be a szertartást. A 7–8. században a rorátét Glóriával kezdték, és a Credóval végezték, ami ütközött a római szertartás adventfelfogásával. Végül – az ősi szokásra hivatkozva – a Szentszék 1892-ben Pannonhalmának, 1958-ban pedig az esztergomi főegyházmegyének kiváltságként engedélyezte ily módon a szertartást.

Kézműves-foglalkozáson vehetnek részt a gyerekek a Hegyvidék Galériában. Iskolai, óvodai csoportokat és családokat is várnak a Városmajor utca 16.-ban, ahol karácsonyi ajándékokat, díszeket lehet készíteni selyemfestés technikával.

Érdekesség, hogy ezt a misét csak az Osztrák– Magyar Monarchia országaiban (Ausztria, Magyarország, Horvátország, Csehország és Lengyelország) ismeri a katolikus népesség. Sok településen a roráté idején bezárták az ablakokat és az ajtókat, nehogy a harangozás elől menekülő boszorkányok megrontsák otthonaikat. A lányok a minél hamarabbi férjhezmenetel érdekében gabonaszemeket szórtak a templomajtó elé, hogy a férjjelölt rálépjen. Egy másik babonájuk: fonálon gyűrűt lógattak a szenteltvízbe, és amelyik legény legelébb a vízhez ért, ő lehetett a jövendőbelijük.

A népi kalendáriumban a decemberi Mária-nap Eketiltó, vagy Földtiltó Boldogasszony napja volt – tekintve a jegesedő időjárást. Ilyenkor már nem lehetett szántani, nem tartottak zajos mulatságokat, sem esküvőket. A Mária-napi hosszú jégcsap a jövő évi bő kendertermést jósolja. Ha elmarad a fagy, és a talaj sáros, akkor karácsonyra jeges idő várható. Az adventi napok a téli napfordulóig rövidülnek, utána már hosszabbodnak a nappalok.

Dobi Ildikó