Sokarcú porcsinrózsa

Hogy jobban szemügyre vehessük, meg kell állni, hiszen az alig néhány centiméteres, hengeres levelek és az arasznyinál sosem magasabb szárak csak így láthatók. És persze a különleges virágok szépsége is közelről bontakozik ki igazán. Ami első ránézésre néhány alapszínnek – pirosnak, sárgának, rózsaszínnek – tűnik, az közelről milliónyi árnyalatot jelent. A virágok között akadnak légiesen egyszerű szerkezetűek, félig összetettek és teltek is. Néhány változat szirmai szabálytalan csíkozásúak vagy foltosak.

 

Nevelése
Ha van növény, amely igazán könnyen nevelhető, akkor a Brazíliából származó Portulaca grandiflora biztosan az. Tudományos nevének jelzőjére – grandiflora – rászolgál gazdagon nyíló, nagy virágaival, amelyek fekvő, felálló vagy (függő kosárba ültetve) csüngő szárain egymás után bomlanak ki. Kifejezetten szereti a meleget, ezért csak viszonylag későn szabad elvetni apró, mákszemre emlékeztető magjait. Kielégítő fejlődéséhez legalább 20-25 Celsius-fokra van szükség.

A közvetlen napsugárzást is igényli. A virágok csak teljes napfürdőben tárulkoznak ki, felhős napokon és délután összezárják szirmaikat. A tűző napsugárzás hatására azonban még a vízzel takarékosan gazdálkodó, pozsgás levelek is párologtatnak. Az így elvesztett vizet rendszeres öntözéssel kell pótolni, bár a kert más növényeivel összehasonlítva nem tartozik a vízigényesek közé.

 

Talajával szemben szintén nem igényes, a kerti virágföld tápanyagtartalmát jól hasznosítja, de a legsilányabb homokos talajokon is megél. Tápoldatozni csak különösen indokolt esetben szükséges. Az egynyári növényt kártevők és kórokozók ritkán támadják meg.

 

Milliónyi árnyalata létezik

 

Szaporítása
A virágok helyén lévő gömbölyű magtokokban milliónyi fekete mag érik. Ezekkel könnyen szaporítható a növény. Tavasszal védett, meleg helyre vagy nyáron a végleges helyére vessük. A kiszórt magokat ne takarjuk földréteggel, mert csírázásukhoz fényre van szükség. A virágzás után véletlenszerűen szétszóródó magokból ritkán kelnek ki a következő évben a csíranövények, mert a téli hidegben a magok általában elveszítik csíraképességüket. Az átültetést általában megsínylik, ezért, ha lehet, ne mozgassuk őket.

 

Manapság a porcsinrózsa háttérbe szorul a kertekben az újabb, divatosabb növények megjelenése miatt, de a közparkokban egyre gyakrabban látható. Az időjárásunkban tendenciává váló, fokozódó szélsőségesség azonban a porcsinrózsa ismételt térnyerését idézheti elő.

 

Érdekes rokonság
A kristályvirágfélékkel rokonságot tartó porcsinrózsák családja nem tartozik a népes növénycsoportok közé. Mindössze 19 nemzetség és nagyságrendileg 500 faj tartozik ide. Többségük lágy szárú, pozsgás növény. Kiemelésre érdekes a közönséges porcsin, amely hazánkban gyomnövényként terjed.

 

Társneveinek gazdag választéka a széles elterjedési területére utal. Hívják disznóorjának, főzelékporcsinnak, kövérfűnek, kövérkének, poncsérnak, disznóporcsinnak és kövérlánykának is. Fekvő hajtásai és lapított levelei mindenütt előfordulhatnak, ahol elég meleg van. Szőlőso rok között éppúgy megtelepszik, mint mezőgazdasági táblák szegélyén, vagy töltések, árkok, partok oldalában.

 

Gyomnövényként ma már nincs becsülete, pedig néhány száz éve még termesztették is. Virágtalan, húsos száraiból salátát, főzeléket, levest készítettek. A zsenge hajtások íze édes-savanykás, önmagában is jellegzetes, megöregedve elvesztik aromájukat. Ínséges időkben magas C-vitamin-tartalmuk miatt nyersen fogyasztották vagy savanyítva, borba áztatva tartósították.

 

Nyugat-Európában még ma is gyűjtik, vagy a gyomnövényből kiszelektált változatokat – néhol fólia alá – ültetik. A porcsinrózsa előnye, hogy páratlan alkalmazkodóképessége folytán szinte minden területen sikerrel nevelhető. A nyári melegben jól fejlődik, és a folyamatos virágzás következtében termelődő magokkal mindig felújítja magát. Heverő szára egészen az őszi fagyokig szedhető.