Díjat kapott Sepp Csaba gyermekorvos
A közismert és köztiszteletnek örvendő gyermekorvos, az I. és a XII. kerület házi gyermekorvos-szakfelügyelő főorvosa, Sepp Csaba – több évtizeden keresztül végzett kimagasló szakmai munkássága elismeréseként – Batthány-Strattmann-díjat vett át Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás minisztertől október végén. Az ünnepség köszöntőjében a miniszter méltatta mindazok munkáját, akik orvoslásra, gyógyításra tették fel életüket. A kitüntetett orvossal hegyvidéki rendelőjében beszélgettünk.
Gratulálva az elismeréshez hadd kezdjem mindjárt a pályaválasztásával: miért éppen az orvosi, ezen belül a gyermekorvosi hivatást választotta? Volt ennek különösebb oka?
– A gyógyítás légkörében nőttem fel. Édesapám orvos volt, több Miskolc melletti település tartozott hozzá. Akkoriban az ilyen feladatot ellátó orvost körorvosnak hívták. Sok mindent magának kellett megoldania. A falusi emberek gyógyításába beletartoztak a fogászati beavatkozások, a kisebb műtétek, egészen a szülés levezetéséig. A háborús időkben el kellett menekülnünk arról a környékről – a szovjeteknek már önmagában az sem volt jó ajánlólevél, hogy nem magyar, hanem németes hangzású-eredetű nevünk van. Később Cegléden jártam középiskolába, onnan adtam be a jelentkezésem a szegedi egyetemre, ahol akkor már a bátyám is orvosnak tanult.
Mondhatni, egyenes volt az út?
– Egyáltalán nem. Mint később megtudtam, az egyetemi jelentkezési lapomat „orvos dinasztiákat nem képzünk” megjegyzéssel továbbították, nem is vettek fel, a kitűnő érettségim dacára. Így hát elmentem vagonokat kirakó munkásnak, majd ismét jelentkeztem, ezúttal már Budapestre, fizikai dolgozóként. Felvettek. Az egyetem alatt és után az egészségügy sok szegmensét végigdolgoztam, több gyermekkórházban és intézményben gyógyítottam, mindemellett egészségügyi szakiskolákban is oktattam. A tizenkettedik kerületben 1971 óta voltam körzeti gyermekorvos, 1992-től lettem házi gyermekorvos, 2006-tól pedig házi gyermekorvos-szakfelügyelő főorvos vagyok az első és a tizenkettedik kerületben. Ezenkívül több tudományos kutatásban is részt vettem, például a fejlődési rendellenességek kóroktanáról írtam, vagy a csecsemők és kisgyermekek mozgásfejlődésével kapcsolatos tudományos munkákban vettem részt. Orvostanhallgatókat, csecsemő- és gyermekgyógyász, valamint háziorvosi szakvizsga előtt állókat oktatok. 1992 óta a SOTE akkreditált oktató praxis vezetője vagyok, így a gyerekgyógyász- és háziorvos-szakorvosjelöltek, rezidensek oktatását végeztem. Ha jobban belegondolok, a kerületben gyógyító kollégák közül sokan a tanítványaim voltak.
Hosszú ideje ismeri a legfiatalabb generációt. Valóban szembetűnő a különbség a mai kicsik és a korábbi gyerekek egészségi, erőnléti állapota között?
– Ha arra gondol, hogy az életmód változása érződik-e a gyerekek egészségi állapotán, sajnos azt kell mondanom, hogy igen. Már közhelyszerű említeni, de a tévé és az internet valóban elvonta a gyerekeket a mozgástól. Ráadásul a mindenki által elérhető tömegsport helyére a költségtérítéses lehetőségek léptek, és ez nem kis mértékben járult hozzá a mozgásszegény életmód kialakulásához. Szerencsére azonban mostanában változni látszik a tendencia, a szülőknek is fontos lett mind a saját, mind gyermekük egészséges életmódja, egészségtudatos szemlélete. Ismét előtérbe került a rendszeres mozgás és az egészséges táplálkozás – akkor is, ha ennek még mindig komoly anyagi vonzata van.
Egykori iskolájának vezetése orvos dinasztiát említett. Gyerekei folytatják a „dinasztiaépítést”?
– Az egyik fiam igen, ő intenzívterápiás aneszteziológus szakorvos lett, a lányom pszichológus, és háziorvos a feleségem is. Másik fiunk más hivatást választott, ő egy nemzetközi számítástechnikai cégnél dolgozik, mint közgazdász–informatikus–mérnök. Ha már a családomról kérdezett, hadd mondjam el azt is, hogy az életben elért sikereimet elsősorban feleségemnek és a családomnak köszönhetem.
Ön 1979 óta már több elismerő oklevelet és kitüntetést is kapott. Mit jelent a sorban a Batthyány-Strattmann László-díj?
– Örülök, hogy a szakmai munkámat és az egész pályafutásomat az önkormányzat úgy ítélte meg, hogy alkalmassá tesz erre az elismerésre. Nagyon nagy szakmai kitüntetés ez számomra, és talán az életpályám díjazását is jelenti. Megható, hogy erre a rangos díjra felterjesztettek. S ha már örömről és megható pillanatokról beszélünk, nézze meg ezeket a képeket is, ezeket a gyönyörű babákat, gyerekeket. Az orvosnak ez a legszebb ajándék: a szülők üdvözlőlapja – egészséges kisgyerekük mosolygós fotójával.
Antal Ildikó
A szegények orvosa
Batthyány-Strattmann László az egyik legősibb magyar arisztokrata család sarjaként 1870. október 28-án született Dunakilitin. Köpcsényi kastélya mellett jól felszerelt kórházat nyitott, és a mélyen katolikus főnemes a betegeit ingyen kezelte. Rövid idő alatt az egyik legelismertebb szemspecialista lett Magyarországon. Hálás betegeitől a honoráriumot e szavakkal hárította el: „adja a szegényeknek; én megoperáltam, Isten meggyógyította”. Trianon után Köpcsény Ausztriához került, ezért – ottani kórházát díjtalanul a köpcsényieknek hagyva – Magyarországra települt, és rövidesen Körmenden nyitotta meg új, 25 ágyas kórházát, immár kifejezetten szembetegek számára. A szegények orvosa 1931-ben halt meg; temetésén e szavakkal búcsúztatta a családi kriptában Mikes püspök: „Inkább hozzá, mint érte kell imádkozni”. Egy, a nevével összefüggésbe behozott gyors, teljes és tartós gyógyulás után Batthyány-Strattmann Lászlót 2003 márciusában avatta boldoggá II. János Pál pápa.