Illatos haszonnövények a kertből
A címben foglalt valamennyi állítással lehet vitatkozni, hiszen nem mindenki számára illat például a cickafark szaga. Haszonnövénynek sem nevezhetők a szó eredeti értelmében, bár kétségkívül hasznosak. És nem kizárólag a kertből, hanem a közterületekről, illetve a kerület rétjeiről, erdőszéleiről is hozzájuthatunk némelyikükhöz.
Cickafark
A növény nevét sokan ismerik, de ha meg kellene mutatni, kevesebb pontos találat születne. Pedig a faj ott van a kertekben, parkokban, réteken, és szinte mindenütt, ahol zöld terület van a Hegyvidéken. Ez a fehér virágú növény a közönséges cickafark, vagy tudományos nevén Achillea millefolium. A fajnév a finoman tagolt levelekre utal, amelyek ugyan nincsenek ezren, de tömött levélrózsát alkotnak. Ebből emelkedik ki a virágszár, amely a fehér fészkes virágokat tartja. Első ránézésre is könnyen felismerhető az apró virágok alkotta ernyős virágzat. Ezen gyakran rovarok legelésznek.
Évezredek óta használják a növény kivonatát a népi gyógyászatban. Az Iliászban megörökített sebgyógyító képességének köszönheti nemzetségnevét (Achilleus kezelte cickafarkkal katonáit egy csata után).
A közönséges cickafarknak létezik piros színű változata, amely egyre gyakoribb a kertekben. Sikerének oka az igénytelensége és a gazdag, hosszan tartó virágzás. Kertészetekben, katalógusokban „Paprika” fajtanéven lehet megtalálni.
Illat tekintetében a sárga cickafark felülmúlja a közönséges cickafarkot. A kicsit prekoncepciót jelző „jó szagú” cickafark néven is ismert növénnyel kertekben, de akár vadon is találkozhatunk. Az egyméteres magasságot is elérő faj virágzatai tömöttek, élénksárgák, és valóban fűszeres illatot árasztanak. Frissen vágott virágként is tartós, de – fejével lefelé lógatva – megszárítva a szárazvirág-kompozícióknak is kedvelt virága.
Levendula
Ez az árvacsalánfélék közé sorolt növény csak kertekbe ültetve fordul elő. Őshazája a Földközi-tenger vidéke, nálunk, bár télálló, vadon nem fordul elő. Az ezüstös, keskeny levelek a fásodó hajtások csúcsán ülnek. Kerek bokrot alkotnak, amely idős korában szétterül, a közepén gyakran kikopik, megmutatja szőlőtőkére emlékeztető, öreg ágait. A virágok hosszú, egyenes száron fejlődnek, liláskékek. Illatuk az emberek mellett számtalan rovart is vonz.
A teljes virágzásban levágott és megszárított virágok összemorzsolva molyirtó, illatosító hatásúak. Helyük kis textilzsákokba varrva a ruhásszekrényekben van. Illóolaját nyugtató, altató, légúttisztító hatása miatt télen párologtatják. Fűszerként a gyros egyik fő alkotóeleme.
Nagyüzemi termesztésre is alkalmas, sorokba ültetett bokrai a virágzás idején felejthetetlen látványt mutatnak. Legközelebb a Tihanyi-félszigeten vannak – sajnos egyre kopó – ültevényei.
Kamilla
Illatához negatív képzet társulhat, hiszen sokan gyerekként a fertőtlenítésre készített kamillás borogatás formájában találkoznak vele először. Javít kicsit az összképen a rengeteg kamillával illatosított kozmetikum, amelyek azonban inkább csak marketing szempontból használják a nevet, ritka a tényleg markánsan kamillás készítmény.
A kamilla, vagy orvosi székfű a cickafarkhoz hasonlóan előfordul a kerületben kerítéseken belül és kívül egyaránt. Fehér szirmú fészkes virágzata közismert, de mivel több hasonló megjelenésű növény is él a parlagokon, rétek szélén, könnyű eltéveszteni. Apró virágaiból sokat kell gyűjteni és megszárítani, hogy aztán valóban használható mennyiség gyűljön össze. A gyűjtés ideális időpontját maguk a virágok mutatják: amikor elkezdenek lehajlani a fehér sziromlevelek, akkor kell leszedni a virágfejeket. Egy-egy lazán bokrosodó tövön több tucat virág is nyílhat, de nem lehet mindegyiket egyszerre begyűjteni.
A népi gyógyászat gyulladáscsökkentő és nyugtató hatása miatt használta előszeretettel. Aztán – mint annyi minden másról – kimutatták allergén hatását, ezért óvatosabban alkalmazzák.
(Barta)