Egyszerre három rekord

A nagy magyar repülős álom, az óceánrepülés kezdeményezője Magyar Sándor volt. Az Egyesült Állomokban élő emigrált magyarok körében ő kezdte a szervezői munkát, aminek az lett az eredménye, hogy Detroitban megalakult az „American–Hungarian Transatlantic Comittee”. A szervezet egy dollárért árult képeslapokat, az így befolyó összegből akarta fedezni az óceánrepülést.
Nagy segítséget nyújtott az angol Daily Mail lapkiadó elnöke, Lord Rothmere, aki tízezer dollárt ajánlott fel annak a magyar pilótának, aki elsőként átrepüli az Atlanti-óceánt New Yorktól Budapestig. A lord, együtt érezve a trianoni békediktátum tragédiájával, kezdeményezte, hogy a repülőgépet „Justice for Hungary”, azaz Igazságot Magyarországnak névre kereszteljék.
Sajnálatos módon nem gyűlt össze elegendő pénz a vállalkozás megindításához: Amerikában mintegy 5000, míg itthon mindössze 45 dollárt adakoztak erre a célra. Ekkor jelentkezett Szalay Emil, aki már régebb óta az Egyesült Államokban élt, és teljes mozgósítható vagyonát, mintegy 25 ezer dollárját az óceánrepülés céljára ajánlotta fel. Neki köszönhető, hogy megvásárolhatták a kiválasztott Lockheed Sirius 8A típusú, kétüléses, egyfedelű alsószárnyas repülőgépet.
Ekkor írt levelet itthonról Endresz György pilóta, és felajánlotta csatlakozását. Magyar Sándor örömmel fogadta, hogy egykori háborús bajtársa és oktatópilótája részt vállal az óceánrepülésben. Endresz az első világháborút követően a Magyar Aero Express, majd a német Junkers-művek pilótája, később a Magyar Aero Szövetség oktatótisztje volt az érdi és a mátyásföldi repülőtéren. A Lockheed Siriuson átalakításokat kellett elvégezni, hogy biztonságban végre lehessen hajtani a hosszú távú repülést. E munkákat a Magyarországról kiutazó Bánhidi Antal irányította, ő volt az, aki Endresszel közösen „berepülte” a gépet.
A Justice for Hungary 1931. július 15-én emelkedett a levegőbe az újfundlandi Harbour Grace repülőteréről, fedélzetén Endresz György pilótával és Magyar Sándor navigátorral. A profi páros már a táv első felén rekordot döntött: 13 óra 50 perc alatt érte el az ír partokat, mindezt úgy, hogy a korszerű, földindukciós iránytű már indulás után kevéssel felmondta a szolgálatot, és az óceán fölött sűrű köd akadályozta a tájékozódást.
Az időjárás a továbbiakban sem volt kegyes a magyarokhoz, Európa felett viharzónákat kellett kikerülniük. A kedvezőtlen körülmények miatt meghiúsult a mátyásföldi landolás is, ahol pedig érdeklődők hada várta Endreszt és Magyart. Győr fölött járhattak, amikor észlelték, hogy akadozik a motor üzemanyag-ellátása, végül le is állt a gép, így siklórepülésben értek földet Bicske közelében, Felcsút község határában, egy kukoricaföldön. Az 1931. július 16-a délutáni kényszerleszállásig 5770 kilométert tettek meg 230 kilométeres átlagsebességgel, 25 órát és 20 percet töltöttek a levegőben, s teljesítményükkel egyszerre három rekordot is felállítottak: ők lettek az első magyar óceánrepülők, a megtett utat gyorsabban teljesítették, mint korábban bárki, továbbá az óceánrepülők közül ők hatoltak legtovább Európa belsejébe.
A rekorderek számára díszes ünnepséget szerveztek a Hősök terén július 20-án. Magyar Sándor és Szalay Emil még abban az évben visszautazott Amerikába, Endresz György pedig tovább folytatta munkáját pilótaként. Egy évvel később meghívót kapott Rómába, ahol május 22-én tartották az óceánrepülők világkongresszusát. Endresz és navigátora, Bitai Gyula 1932. május 21-én 15 órakor ért Róma Littorio repülőterére, ahol leszállás közben a gép átpördült, lezuhant, és mindkét férfi életét vesztette. Napjainkban emlékmű őrzi az első magyar óceánrepülés emlékét Bicske határában, ahol a történelmi leszállás történt.

BA