A hegyvidék tündöklő koronája

Már a XIX. században felismerték a Sváb-hegy különleges klímájának gyógyító erejét, a XX. század elején több szanatórium és gyógyászati intézmény megtelepedett itt. A kortársak szóvá is tették, hogy méregdrága külföldi helyekre viszik el az emberek a pénzüket, amikor negyedórára a fővárostól megtalálhatjuk a természet minden szépségét és nyugalmát. "Aki az idegeit akarja pihentetni, szívét, tüdejét, szervezetét edzeni, az éppúgy megtalálja mindezt a Svábhegyen, mint a legfényűzőbb svájci üdülőhelyeken" – írták több helyen.
Az egyik legtekintélyesebb és legfényűzőbb a Svábhegyi Szanatórium volt, amely az egykori Eötvös-villa telkén épült fel. Itt működött 1883-tól a Vaskovits-féle Vízgyógyintézet svábhegyi fiókintézete, majd 1909-ben megalapították a Budapesti Svábhegyi Szanatórium Egyesületet. A nagy kereslet miatt a 20-as években már nem lehetett halogatni a szanatórium fejlesztését, és neki is kezdtek egy háromemeletes, minden igényt kielégítő főépület megvalósításához. Jakab Dezső és Sós Aladár építészek már 1923-ban elkezdtek dolgozni a terveken, de csak 1927-re készült el az épület. Június 24-én ünnepélyes keretek között, József királyi herceg és családja jelenlétében nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt a 140 ágyas, 100 betegszobás intézmény, amelyet a budai hegyvidék tündöklő koronájaként emlegettek a brosúrák lapjain.
A Svábhegyi Szanatórium egy 12 holdas ősparkban feküdt, amelynek ápolására különös hangsúlyt fektettek. Volt sziklakertje, alpesi flórája, pálmaháza, orchidea- és kaktuszgyűjteménye, ezeket sík vagy enyhén lejtős sétautak kötötték össze. A parkban helyet kapott egy strandfürdő és teniszpálya is, télen pedig a gyerekek számára külön szánkópályát jelöltek ki.
A természetet kedvelő vendégeknek külön élményt jelentett a szanatórium balkonjának panorámája, ami vetekedett az Erzsébet-kilátóból feltáruló látvánnyal. Innen is rálátás nyílt a fővárosra, de szép, tiszta időben a Mátrát is meg lehetett pillantani. Ha az időjárás kedvező volt, akkor a balkonon szolgálták fel a fogásokat az étterem vendégeinek.
A főépület fogadószintje lambériázott falakkal és hatalmas olajfestményekkel várta a látogatókat. Süppedős fotelek, faltól falig szőnyegek biztosították a kényelmet. Díszes üvegajtókon lehetett eljutni a közösségi és a társas élet színterei felé. A nagy hallban fehér zongora állt, a világítást függesztett kristálycsillárok biztosították. Esténként pedig olvasószoba, zeneterem, kártyaszoba, télikert várta a szórakozni vágyókat.
Figyeltek arra is, hogy a gyógykezelés mellett senki ne érezze magát egyedül. Hetente legalább egyszer hangos mozi mutatta be a legújabb filmeket, és naponta művészi kvartett játszott a délutáni tea idején. Díjmentesen lehetett igénybe venni a biliárdasztalt, az asztaliteniszt, és a szabadban, de fedett helyen is kialakítottak bridzs-, valamint römiasztalokat. A házirend azonban szigorúan tiltott mindenféle szerencsejátékot. Csoportos kirándulásokat és színházlátogatásokat szerveztek, de a fővárosi művészvilág prominenseit meg is hívták a szanatóriumba. Büszkén hirdették, hogy kiváló rádiójuk van, amely zavar nélkül közvetít külföldi állomásokat is, és minden szobában bekapcsolható.
Valóságos látványosság volt az említett strandfürdő, amely temperált hőmérsékletű vízzel várta a fürdőzőket. Ide beengedtek „külsős” vendégeket is, de csak korlátozott számban, hogy ne zavarják a szanatórium lakóit. A medencéhez külön étkezőteraszt is kialakítottak. Számos sportlehetőség nyílott, a többi között golf, vívás, boksz, tenisz és túrázás. Ki kell emelni a síelést, mégpedig azért, mert a szanatórium saját tulajdonú sípályával rendelkezett a Normafa legszebb részén. Csak a saját vendégek számára tartották fenn az Eötvös út és a Normafa út összefutásától a mai buszfordulóig tartó, legszebb panorámájú lejtőket.
A Svábhegyi Szanatóriumban saját röntgenlaboratórium, kémiai és mikroszkópiai labor, illetve EKG-készülék működött. Túlzás nélkül az igazat állították tehát az intézményt vezető főorvosok, hogy Európa legszebb, legelőkelőbb gyógyszállója és legtökéletesebben berendezett klinikai gyógyintézete.
A szanatórium 1932-ben a nagy érdeklődés ellenére csődbe ment, mert nem tudták fizetni a felvett kölcsönöket az angol–amerikai bankoknak. Több tulajdonosváltással, de szanatóriumként üzemelt a második világháborúig. 1944. május 20-tól két hétig rendőrlaktanya volt (Magyar Királyi Rendőrség), majd a németek lefoglalták és hadikórházat rendeztek be, a tetőn pedig rádióállomást üzemeltettek.
A háborút követően is folytatódott az épület hányatott sorsa: 1946 januárjáig az elmegyógyintézet betegeit helyezték el itt, majd a Magánalkalmazottak Biztosító Egyesülete tulajdonába került, 1951-ben pedig államosították. 1979-ben a III. számú Belgyógyászati Klinika került ide, amely húsz évig működött az épületben. Ma üresen áll, és várja, mi lesz a sorsa.

Balázs Attila