„Nem tudok betelni a széppel”

Számos európai koncertterem és operaház közönsége tapsolt Oberfrank Géza kivételesen magas fokú zenei tudásának, művészi érzékenységének. Karmesteri tevékenységén kívül fordítóként és rendezőként is ismert és elismert.
Életem a zene… című könyvéből idézünk néhány fontos gondolatot: „Ott kezdem, hogy a zenés színházat értő, annak mindkét oldalában egyaránt jártas, a szerző intencióit teljes mélységükben megfejtő és tiszteletben tartó rendezők száma éppoly kevés, mint a másik oldalon a színházi igényekhez nemcsak alkalmazkodni tudó, de azokat a zene oldaláról is maximálisan kibontakoztató, a rendező munkáját alkotóan segítő és – ha kell – értően kontrolláló karmester.
Ahogy a karmesterek többsége nem tud mit kezdeni egy prózai jelenettel, ennélfogva egyetlen törekvésük minél gyorsabban túlesni ezeken, úgy a prózai színház emlőin nevelkedett rendezők is teljesen tanácstalanok egy-egy hosszabb ária, cselekménytelen együttes vagy kórusjelenet színrevitelénél. Az ezek megoldására kínálkozó elég kisszámú variánsból kiválasztani a legkifejezőbbet, és a zene segítségét értően kihasználva, aprólékos munkával létrehozni a tipikusban az egyedit, az adott szituációra és muzsikára a legérvényesebbet, erre többségükben nem veszik a fáradságot, vagy nincs hozzá se fölkészültségük, se tehetségük...
Ez végső soron azt jelenti, hogy az »erős« rendező »alkalmazkodó« karmestert, az »erős« karmester »hajlítható« rendezőt igyekszik választani. Ez azután végképp kizárja, hogy a két tábor a kívánt mértékben közeledjék egymáshoz. Az énekesek pedig Szkülla és Kharübdysz között hányódva választhatnak, melyik fojtogató erőszaknak tegyék ki magukat: a karmesteri diktatúrának vagy a rendezői önkénynek.”
És még néhány mondat Oberfrank Géza egykori operaházi tapasztalataiból: „Micsoda dolog, hogy azokat, akik a legtöbbet tettek azért, hogy a Ház európaibbá legyen, egyszerűen leradírozzuk a pályáról, és még a nyomukat is sóval szórjuk be? Hol az a teljesítmény, amely jogosítványt ad erre valakinek?”
Oberfrank Géza nemrég ünnepelte 75. születésnapját. A Liszt-díjas, Érdemes és Kiváló művész, Bartók–Pásztory-díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével kitüntetett karmester évtizedek óta kerületünk lakója. Ahogyan mondta és írta: „Nem tudok betelni a széppel.” Kívánunk neki egészséget, hogy még sokáig élvezhesse a szépségeket!

László Zsuzsa

Oberfrank Géza tisztelői létrehoztak egy weboldalt: oberfrank-geza-75-eves.blogspot.com. Arra kérik azokat, akiknek szép koncert-, operaelőadás-, lemezélményük van, írják meg néhány sorban. Nagy örömet szereznének a betegséggel küszködő művésznek.

Oberfrank Géza a főiskola elvégzése után ösztöndíjasként került az Operaházhoz 1961-ben. Eleinte korrepetitor volt, később karigazgató, majd karmester lett. A 70-es években a Felsenstein vezette berlini Komische Operben vezető karmesterként aratott sikereket. Később itthon a MÁV Szimfonikusok vezető karnagya, majd a Fővárosi Operettszínház zeneigazgatója és művészeti vezetője lett, ezután a Szegedi Nemzeti Színház és a Szegedi Szimfonikus Zenekar főzeneigazgatójaként tevékenykedett. Nyugdíjazásakor már a Magyar Állami Operaház főzeneigazgatói pozícióját töltötte be, azóta pedig címzetes főzeneigazgatója és Örökös tagja a társulatnak. 2010 júliusáig rendszeresen irányította az Opera Stúdiót is.