A csavartkéményű ház

A XIX. század derekán egyre több tehetős birtokos választotta otthonául a Svábhegyet. Volt, aki állandóan itt lakott, mások csak nyaranta költöztek fel a hegyre. Itt talált magának nyugalmas lakhelyet Eötvös József, Jókai Mór, Szigligeti Ede, Erkel Ferenc is. Az ő köreikhez tartozott Benza Károly színész, aki az 1850-es években vásárolta meg a Költő utca 22. alatti telket a hozzá tartozó házzal, így Jókai szomszédja lett, aki a 21.-ben alatt lakott.
A Benza Károly által megvett épület korábban egy majorosé volt, és nem számított a legjobb állapotú teleknek. Ehhez az is hozzájárult, hogy a Svábhegy eldugott részén terült el, ott, ahol már az utak is rosszak voltak. Ekkor még nem volt neve az utcáknak a Svábhegyen, így meglehetősen nehezen lehetett elmagyarázni a vendégeknek, hogy melyik ösvényt válasszák a sok közül. Még a helyiek sem tudtak felvilágosítást adni, mivel az itt élő svábok nagy része nem beszélt magyarul, aki mégis megértette a magyar szót, az pedig sokszor elferdítette a saját kiejtése szerint. Benzát például Bencernek nevezték a helyiek.
A leghíresebb ilyen ferdítés Eötvös Józsefet érintette. A svábok szerint ugyanis annak, hogy Eötvös-villa, nem sok értelme volt, így Etwas-villának kezdték hívni. Ezt a magyarok ugyancsak nehezen értelmezték, és ők már Öt-vas-villaként adták tovább a nevet. Azonban nem volt mindenki olyan ismert, mint Eötvös József, így a legtöbb birtokosnak ki kellett találnia valamiféle megkülönböztető jelet az otthonára. Volt, aki kékre festette házát, azt Blaues Hausnak hívták, akadt, aki tornyot építtetett, nála a név értelemszerűen Thurm-villa lett.
Benza Károly nyaralójának azonban semmiféle ismertetőjele nem volt: alacsony, kicsi épület, háttal a Költő utcának, a ház frontja a város felé nézett. Benza Károly sokat gondolkodott, és mivel csak a kéménye látszott ki a bokrok közül, elhatározta, hogy azt kell jellegzetessé tennie: csavartmenetű kéményt csináltatott. Első látásra sokaknak fejtörést okozott, hogyan is készülhetett ez a fura építmény. A szomszédok az érdeklődőknek rendszerint azt a történetet adták elő, hogy eredetileg ez is rendes, négyszögletű kéménynek épült, de amikor még nedves állapotban volt, a két kőműves átnyalábolta, és fordított rajta néhányat. A valóság az, hogy egy közönséges kéményre bádogból illesztették rá a dugóhúzószerű vonalakat, majd habarccsal befedték.
Benza a villa Költő utca felőli oldalára magas falat emeltetett, hogy senki ne lásson be, amikor éppen papucsban sétálgat a kertjében, amelyből csodálatos panoráma nyílt a fővárosra. Több alkalommal is lopások helyszíne volt a Benza-telek: egyszer egy gereblye, máskor egy kacsa tűnt el. A színész megelégelte a dolgot, és mivel rendőrség nem működött a Svábhegyen, elhíresztelte, hogy kísértet jár a birtokon.
Azért, hogy ennek a „hírnek” alapot is adjon, esténként magára terített egy fehér lepedőt, úgy sétált végig a kerten – egy alkalommal azonban elálmosodott, leült a szőlőtőkék mellé, és el is aludt. Amikor felébredt, észrevette, hogy ellopták róla a lepedőt. Akkor úgy döntött, nem játszik többet kísértetet, és vett egy komondort. Reggelente felkelve kiállt a tornácra, és kurjantott egyet: Biffala!, Buffala!, Piskala!, Puskala!, Bumm! Így hívta ugyanis az állatait.
Az idős ember 1872. január 26-án hunyt el svábhegyi villájában, amely egy ideig a család tulajdonában maradt, majd eladták. Az 1960-as években még látható volt a csavartkéményű ház, mára azonban elbontották, csak az emléke maradt.

B. A.