Szüreti mulatság óvodásoknak
Második alkalommal szervezett óvodásainak, a szüleiknek és idősebb testvéreiknek szüreti mulatságot a Városmajori Óvodák Csermely úti tagóvodája. A látványos rendezvényen lelkesen „szüreteltek” a gyerekek, taposták, darálták és préselték a szőlőt, hogy aztán mustot iszogassanak. A jól végzett munka után elégedetten falatoztak a nagyon is megérdemelt, bográcsban főtt paprikás krumpliból, majd következett a mulatozás – azaz a körjátékok az óvoda udvarán.
Olivér Marcell, miután hosszasan elbíbelődött a nadrágját és cipőjét védő zacskó felhúzásával, nagy elánnal kezdett a szőlő taposásába.
Csináltál már ilyet korábban?
– Nem, még soha. Milyen puha!
Könnyű taposni?
– Igen! Vagyis nem tudom, beleragad a lábam… Nehéz felemelni!
Kristóf a préseléssel próbálkozott.
Láttál már ilyet?
– Nem, de nagyon érdekes, ott jön ki a must alul, nézd!
Jó erős lehetsz, ha így meg tudod tekerni a kart…
– Persze, nekem ez nem nehéz!
A gyerekek lelkesedése átragadt a vígasság vendégére, Fonti Krisztina alpolgármesterre is.
– Nagyon jó látni, ami itt zajlik – mondta. – Fontos a hagyományőrzés, különösen az, hogy ne csak elmesélésekből ismerjék meg a gyerekek, mit jelent a szüret, hanem tapasztalják is meg, milyen az, amikor fürtönként leszedik – az óvónők nagyon ügyesen felkötözték a szőlőt! –, majd feldolgozzák a gyümölcsöt. Egészen más érzés olyan mustot inni, amit saját maguk készítettek. Ezt az élményt semmivel nem lehet kiváltani! De a közösség érdekében is fontosak az ilyen programok. A Csermelyben maguk a szülők kezdeményezték, hogy ne csak onnan ismerhessék egymást, amikor reggel és délután összefutnak néhány percre, míg a gyerekeket hozzák-viszik, hanem kötetlenebb formában is találkozhassanak.
Láthatóan legalább annyira élvezik a programot, mint a gyerekek.
– Tényleg így van! Ez is azt mutatja, hogy nagyon lényeges a kis közösségek összetartozása, ezért is örömteli minden ehhez hasonló kezdeményezés.
Bálint Beáta óvodavezetőt nem volt egyszerű elcsípni, hol az egyik csoportnak segített a paprikás krumpli előkészítésénél, hol a másiknak a szüreti „munkákban”.
– Kitűnő helyszín ez egy efféle mulatság megrendezéséhez, hiszen az épület a tornácával és a szépen faragott gerendáival olyan, mintha szőlőbirtokon állna – mondta, amikor mégis meg tudott állni egy percre. – Óvodánk programja a hagyományőrzésre, az egészséges életmódra és a környezettudatos magatartásra nevelésre épül. A mostani már a második szüreti mulatságunk, és biztos, hogy a továbbiakban is megrendezzük.
Milyen más hagyományokat ápolnak?
– Szinte mindent! Pályakezdőként kerültem ide, és az akkori vezető, Antóni Zsóka ültette el ezt a szemléletet, ebben követem őt én is. Régi hagyományunk a Mihály-napi vásár, a Márton napja, az adventi szokások felelevenítése, a farsang és a húsvét, sőt pünkösdölni is szoktunk. Abban, hogy az idei szüret ennyire sikeres lett, komoly szerepe volt az óvónőknek és a dajkáknak is, hiszen az ország különböző pontjairól hozták a szükséges eszközöket és a szőlő nagy részét is.
Hogyan fogadták a gyerekek a programot?
– Nagyon várták! Rendszeresen tartunk egyébként hagyományőrző rendezvényeket mindkét óvodánkban, szüretet azért csak itt, mert a Csermely úti környezet és a kis létszám alkalmasabb a lebonyolításra. A gyerekeknek ez nemcsak amiatt jelent igazi mulatságot, mert jó játék, sokkal inkább azért, mert a szüleikkel és testvéreikkel játszhatnak együtt. Márpedig a közös élmény nagyon fontos!
(A. I.)