Karácsonyi beszélgetések: Selmeczi Lajos (VálaszútMisszió) - A gonosz neve: drog

Találkozásunk előtt az egyik fegyintézetben tartott foglalkozást. Különböznek azok az ellátottak, akik fogságban, illetve azok, akik szabadon vannak?

– Négy fegyintézetben tartunk drogprevenciós foglalkozásokat. A fővárosban két helyen, illetve Vácon és Baracskán. A különbség inkább a külsőségekben van, hiszen a színhely nem egy klasszikus csoportszoba. Személyiségükben nem igazán különböznek a fogságban és a szabadon lévő ellátottak. Az intézményi foglalkozás résztvevői közül sokan voltak vagy lesznek fegyintézetben. A bűncselekmények jelentős részét vagy drog befolyása alatt követték el, vagy azért, hogy előteremthessék a szerre való pénzt. Ismerek olyat, akire – a három csapás értelmében – életfogytiglani büntetés vár.

Mottójuk: "Hiszünk a gyógyulásban, a felépülésben és az újrakezdésben." Ezek létező fogalmak?

– Több szemléletet látok megjelenni a szenvedélybetegek ellátásában. Az egyik szerint aki függővé vált, az is marad. Maximum tünetmentes lehet, és a tudatmódosítókhoz fűződő viszonya megmarad, de azokat – adott esetben élete végéig – nem használja már. A másik szemlélet szerint megváltozik az élethez való viszony. Mások lesznek a körülmények, az adott ember személyisége. Használ bizonyos dolgokat, de nem esik vissza teljesen. Aztán van olyan, aki már tizenöt éve szermentes, de még mindig függő. Olyan is, aki azt mondja, drogfüggő volt, de jelenleg nem tartja magát annak, és az ünnepekkor megiszik egy üveg pezsgőt a családjával.

A legtöbben tizennégy-tizenöt éves korukban nyúlnak először kábítószerhez. Miért?

– Az első kipróbálás valóban tizenéves korban történik. Ilyenkor a fiatalok olyan változásokon mennek keresztül, amik miatt érzékennyé válhatnak. Ez nem azt jelenti, hogy aki kipróbálja, függővé válik, nem feltétlenül lesz valaki droghasználó. Védelmező tényező, ha a család támogató funkciót tölt be a gyerek életében. Az egészséget ne csak a bioélelmiszerekkel biztosítsák a szülők, nevelők, hanem mentálisan is! Ha a család nem támogat érzelmileg, az diszfunkcionális és kockázati tényező lehet.

A család egzisztenciális helyzete válhat kockázati tényezővé?

– A túl nagy jómód és a nagy szegénység is lehet kockázati tényező, s válhat olyan motivációvá, ami a szerhasználat felé visz. Ahol nagy jólét van, ott minden az anyagiak körül forog. A pénz olyan valutává válhat, ami mindent helyettesít, így az érzelmi kapcsolatok deficitesek lesznek. Az elfoglalt szülőnek egyszerűbb úgy kimutatnia a szeretetét, hogy a gyereke kezébe nyom egy húszezrest, mondván, vegyen magának egy okostelefont. Ez egyszerűbb, mint elmenni egy sportrendezvényre, vagy közös programokat szervezni.

Szabad kipróbálni a drogot, vagy sem?

– A kipróbálás nem egyenlő azzal, hogy valaki rálép a lejtőre, és máris lent van a mélyben. Fontos, hogy milyen körülmények között történik mindez, milyen szerről van szó, illetve mi a motiváció. A kíváncsiság talán mindenkiben ott bujkál. A legnagyobb problémának inkább azt látom, hogy sokan nem rendelkeznek elegendő információval a drogokról.

Mikor jut el odáig valaki, hogy belátja, segítségre van szüksége?

– Akit kényszerítenek, annak csak egy papír kell, hogy igazolja, jár elterelésre. Ha valaki önszántából fordul hozzánk, akkor az illető bizonyára már megélt egy olyan mélypontot, ami miatt azt érzi, szükséges változtatnia – időnként ezek a szerhasználók, de többnyire a hozzátartozók. Különböző segítségkérésekkel fordulnak hozzánk.

Hogyan tudnak segíteni?

– Csoportos és egyéni foglalkozásokat, illetve konzultációkat tartunk. A beszélgetés tartalma mindig az egyén helyzetétől függ. A szermenteseknek abban próbálunk segíteni, miként őrizzék meg ezt az állapotot. A hozzátartozóknak pedig abban, hogy kiderítsük, miért alakult ki a probléma, mit lehet tenni az adott helyzetben. Az intravénás droghasználóknak steril fecskendőt biztosítunk.

Nem nehéz megküzdeni azzal a tudattal, hogy az önök által adott steril fecskendő egyszerre óv és pusztít?

– Aki ezzel foglalkozik, annak ez természetes dolog. A lényeg a kapcsolat, a bizalom kiépítése. Nem akarunk erkölcscsőszök lenni, még akkor sem, ha esetleg egy bűnözőről van szó. Inkább beszélgetünk vele. Megkérdezzük, hogy van, hogy érzi magát. Tiszteletben tartjuk azt a helyzetet, amiben van. Ha elkezdenénk moralizálni, a kutya se jönne ide...

Azoknak, akiknek sikerült leállniuk, mennyire jelent nehézséget a társadalomba való visszailleszkedés?

– Személyfüggő. Ismertem egy nagyon rendes, családos férfit, aki egy éve dolgozott egy munkahelyen, ahol komoly feladatokkal látták el, pénzt bíztak rá. Aztán kiderült róla, hogy korábban droghasználó volt. Azonnal kirúgták. Szerencsére nem zuhant vissza. Ezekre a kudarcélményekre is fel tudjuk készíteni azokat, akiknek erre szüksége van. Akad, akinek könnyebben megy a visszailleszkedés, másnak nem annyira. Ez persze attól is függ, hogy a szerhasználat előtt milyen egzisztenciája volt. Sokan mindenüket elvesztették, hajléktalanokká váltak, börtönviseltek, innen kell felkapaszkodniuk.

Az Istenbe vetett hit megkönnyítheti a gyógyulást?

– Minden gyógyulás és pozitívum Istentől ered. A Szentírás azt mondja, az Úr felhozza a napját jónak és gonosznak is. A Bibliában van egy történet, amely arról szól, hogy Jézus meggyógyít tíz leprást. Csak egy tér vissza hozzá, s ad hálát. A többi kilenc is meggyógyult, de ők szeretnék maguk mögött hagyni a múltat. A hit nem mágia. A hívő ember életében is akadhatnak buktatók, ugyanúgy visszaeshetnek. Mi az esélyt biztosítjuk, amivel élni lehet.

Hamarosan karácsony. Mivel készülnek?

– December huszonkettedikén évzáró elő-karácsonyt tartunk. Istentisztelettel, igehirdetéssel, szeretetvendégséggel, műsorral, kötetlen beszélgetéssel és lakomával ünnepelünk.

Boussebaa Mimi