Karácsonyi díszítések
Az ünnep közeledtével először az üzletek, aztán – ahogy időnk engedi – lakásaink is karácsonyi díszbe öltöznek. A díszek legtöbbje növényekből készül, de elkészítésük sokszor nehezebbnek tűnik, mint amilyen valójában. Megpróbálunk egy kis bátorítást és segítséget adni a kísérletezéshez!
Ha dekorációról beszélünk, önkéntelenül is a virágboltokban kapható különlegességekre gondolunk. Ott a gyakorlat mellett számtalan eszköz és az alapanyagok széles palettája áll rendelkezésre. Ezzel otthon nem tudunk versenyezni, de szerencsére nem is kell.
Emlékszem egy karácsonyi díszre, amely egyszerűségében tökéletesen megvalósított mindent, amit egy dísztől elvárhatunk. Egy régi, vastag, kicsit már sárguló lenvászon terítő fedte az asztalt, rajta két egymástól arasznyira húzódó, párhuzamos piros csíkkal. A háziasszony a séta közben levágott piros csipkebogyókkal sűrűn rakott ágat a terítő csíkjai közé fektette az asztal közepére. Csak egy kis találékonyság kellett hozzá, gyorsan elkészült, mégis emlékezetes maradt.
Persze nem lehet minden asztal közepére csipkeágat tenni – különösen ott nem, ahol gyerekek is esznek, de a példát mégis érdemes megszívlelni. Az ágak, néhány fenyőgallyal vagy friss leveleket hajtó gyümölcsfaággal együtt, vázába is kerülhetnek.
Ugyanilyen egyszerűen összeállíthatunk egy kosárnyi termést, ami ugyancsak hangulatos dísz lehet. A legjobb, ha egy lapos, fonott kosarat találunk, amelybe különböző tobozokat (a kissé már talán unalmas erdeifenyő- és luctobozok helyett keressünk aprókat, mamutfenyő- vagy cédrustobozt, tujatermést, borókatobozt) és diót, mandulát, fahéjdarabot, csillagánizst, gesztenyét, gubacsot teszünk. Ha néhány diót aranyra vagy ezüstre festünk, esetleg szalagmasnit fűzünk a termések közé, még fokozhatjuk a díszítőértéket. Ugyanez a kompozíció a benne felhasznált anyagoktól függően sokféleképpen elkészíthető, akár öblös, nagyszájú üvegedényben is jól mutat.
Nagyobb tobozokból egyszerű ajtódísz készülhet. Elég a toboz felső részére kötni egy díszes masnit, amelynek szára lehet az akasztó is egyben. A masnival könnyen rögzíthetünk kisebb ágakat, hosszúkás terméseket (például a lilaakác selymes fényű hüvelyét).
Szerencsés években és védett kertekben a karácsonyi díszek készítésének idején még lehet színes leveleket találni a fákon. Legjobban a legyező alakú páfrányfenyő sárga, vagy a vadszőlő élénkpiros levelei használhatók. Sajnos ezek az anyagok sem a lakás melegét, sem a kinti fagyot nem viselik jól, viszont ha az ajtódísz lépcsőházba kerül, ott kibírnak egy-két hetet.
Nagyban megkönnyíthetjük a munkánkat, és különlegessé tehetjük az eredményt, ha néhány alapanyagot beszerzünk hozzá. Ilyen például a vesszőből font gömb. A ritkás fonat tökéletesen alkalmas függő díszek alapjának, hiszen látványos és könnyen ékesíthető. Elég némi mohát, egy-két fenyőágat rögzíteni rá, és valami színes szalagot vagy egyéb apróságot elhelyezni rajta.
Ugyanígy dekorálhatók a fonott karikák. Ezek koszorúalapnak esetleg vékonyak, de függesztett ajtódísznek tökéletesen megfelelnek. A kör belső oldalán, az alsó felén lehet kialakítani a díszítést, felül pedig az akasztószalagot, és már el is készült.
Szinte minden kompozícióban jól használhatók a narancskarikák. Elkészítésük sem okoz nehézséget, csak időben kell nekiállni a szárításnak. Az „ahány ház, annyi szokás” mondás ebben az esetben is érvényesül. Narancs mellett mandarin-, citrom-, sőt grapefruitkarikákkal is érdemes megpróbálkozni. Van, akinek a sütőben, alacsony hőmérsékleten sikerül szépre, de a legtöbben egyszerűen sütőpapíron, radiátoron szárítják, és naponta forgatják a szeleteket.
Már a műhelytitkok közé tartozik, hogy a lehetőleg vékony héjú és még nem egészen érett gyümölcsöt kenyérvágó géppel vagy uborkaszeletelővel lehet szép vékony, egyforma darabokra vágni. A kész szárítmányokat pedig a romlás és a visszanedvesedés ellen köröm- vagy hajlakkal érdemes finoman bevonni. A jól sikerült szárított narancskarikák (nyers raffiaszalagra fűzve, szegfűszeggel, fahéjrúd göndör szeletével „fűszerezve”) az ajándékcsomagokra, vagy akár a karácsonyfára is kerülhetnek.
Barta István