Segítség hegyvidéki hajléktalanoknak

Az önkormányzat a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal együttműködve eddig utcai gondozást, illetve nappali melegedőt biztosított a kerületi hajléktalanoknak, most már azonban egy speciális programot is támogat, hogy elősegítse a fedélnélküliek társadalmi integrációját. A kezdeményezés lényege, hogy az ellátottak személyre szabott segítséget kapnak a hajléktalanlétből való kilábaláshoz.
„A szeretetszolgálat ugyanilyen programot eddig még sehol sem valósított meg, hasonló jellegű kezdeményezések viszont már voltak az első és a tizenötödik kerületben” – tudtuk meg Kocsis Mihálytól, az utcai gondozószolgálat vezetőjétől. A szakember elmondta: az I. kerületben egy rövid távú, egy hónapos kísérlet zajlott, melynek során a szociális munka eszközeivel próbálták elérni, hogy kevesebb hajléktalan éljen a közterületeken.
A XV. kerületi önkormányzattal együttműködve egy több hónapon át tartó, viszont kisebb területre koncentráló projektet hajtottak végre: egy kiserdőben élő hajléktalankolónia tagjainak, mintegy hatvan-hetven embernek próbáltak jobb életkörülményeket biztosítani. Igyekeztek mindenkinek munkát találni, valamint albérletet, vagy valamilyen más szálláslehetőséget keresni. Négy embernek két olcsó vidéki házat vettek, ők azóta gazdálkodásból élnek. „A Hegyvidéken induló új program az előbbihez mindenekelőtt abban hasonlít, hogy az egyéni igényekhez igazodó segítséget kaphatnak a hajléktalanok, a támogatás formája azonban minden eddiginél sokrétűbb” – magyarázta a gondozószolgálat vezetője.
A XII. kerületben a szolgálat tapasztalatai szerint mintegy száz hajléktalan él állandó jelleggel, közülük választottak ki tizenkét olyan embert, aki szeretne tenni valamit sorsa jobbra fordulása érdekében. „Nem csak olyanok kerültek be a programba, akikkel könnyű foglalkozni” – hangsúlyozta Kocsis Mihály, utalva arra, hogy a résztvevők közül néhányan már több mint tíz éve az utcán élnek, egészségi állapotuk meglehetősen leromlott.
A tizenkét ember egy éven át történő rehabilitációjához az önkormányzat 3,7 millió forint támogatást biztosít. Az alapvető cél mindnyájuknál az, hogy állandó jövedelmet és lakhatási lehetőséget találjanak, ennek eléréséhez azonban mindenkinél más és más eszközt alkalmazhatnak. Személyes beszélgetéseket követően határozzák meg az egyénre szabott „terápiát”: vannak például, akiket abban támogatnak, hogy piacképes szakmát tanulhassanak, másoknak átfogó fogászati kezelést biztosítanak, mert kulturáltan kellene megjelenniük leendő munkahelyükön.
A rehabilitációs programban fiatal és idősebb hajléktalan egyaránt részt vesz. A legfiatalabb László, aki még csak 23 éves. Őt sokáig nagyszülei nevelték, akik néhány éve elhunytak – lényegében ezt követően sodródott a hajléktalanlétbe. Bár az általános iskolát elvégezte, valamint vagyonőri képesítést is szerzett, középiskolai papírok nélkül mégsem tud elhelyezkedni biztonsági őrként, ezért tervezi, hogy leérettségizik. Szeretné emellett, ha rendbe tennék a tönkrement fogait.
László körülbelül három évig másokkal együtt a Normafához közel, sátorban élt, nemrégiben azonban talált magának egy lányt, akivel beköltözött egy elhagyott faházba. A tanuláshoz azonban itt sem adottak a nyugodt körülmények, ezért a szeretetszolgálat segítséget nyújt abban, hogy a fiú rendes albérletbe kerülhessen párjával.
A negyvenes éveiben járó Sándor, aki évekig László lakótársa volt a Normafánál, Miskolcról jött Budapestre. Munkát keresett, de csak alkalmi feladatokkal bízták meg, tartós elfoglaltságot nem talált magának. Helyzetét tovább rontotta súlyosbodó alkoholizmusa, ami miatt szétesett a napirendje. Egy ideje viszont, mióta közfoglalkoztatottként kertészeti munkát végez a szeretetszolgálatnál, kevesebbet iszik, így ismét lát esélyt arra, hogy a helyzete rendeződjön. Legszívesebben targoncavezetői tanfolyamot végezne el, mert raktárosként valószínűleg el tudna helyezkedni.
Imre lassan már nyugdíjas korú, korábban itt, a Hegyvidéken élt egy lakásban feleségével. Körülbelül húsz éve került az utcára, az utóbbi időben főként a Gesztenyés kertben éjszakázott, illetve hidegebb napokon lépcsőházakba engedték be. Lányával még tartja a kapcsolatot, akinél szintén elidőzik egy-egy napot, állandó jövedelme azonban már régóta nincs, így szállást sem talál magának. Számára is problémát jelent az alkoholizmus, de ezt az utcai gondozók tapasztalatai szerint kordában tudja tartani.
Mivel korához és élethelyzetéhez képest kifejezetten jó erőben van, a szeretetszolgálat segít neki a munkához jutásban. Arra ugyan nem látnak sok esélyt, hogy eredeti, kazánfűtői képesítésének megfelelő állást találjanak, azt viszont reális célkitűzésnek tartják, hogy gondnokként, esetleg takarítóként álljon alkalmazásba, s ehhez minden támogatást megadnak neki.

sz.