A titkok háza – Bajor Gizi Színészmúzeum

A Beyer család eredetileg földszintes házát Országh Béla tervei szerint alakították át villává. Bajor Gizi (aki színészként már nem a Beyer nevet használta) Vajda Ödön ügyvéd és Paupera Ferenc bankigazgató után 1933-ban a kor ismert orvosának, Germán Tibor gégésznek lett a felesége. Közös életüket a Németvölgyi, későbbi Piłsudski, ma Stromfeld Aurél út elegáns villájában kezdték. Otthonuk csakhamar a budapesti művészvilág kedvelt, a nagyközönség elől védett találkozóhelyévé vált.
Nemcsak a rajongókat tartotta távol a külvilág elől elzárt villa, 1944–45-ben többen találtak benne menedéket a biztos haláltól. Bajor Gizi, kihasználva ismertségét és személyes varázsát, sokaknak elintézte a felmentő határozatot, és házát szép lassan benépesítette idegenekkel, menekültekkel – többek közt Tamási Áron író is itt talált menedéket. A művésznő a férjét első házastársával, Vajda Ödönnel együtt bújtatta a nyilasok és a németek elől. Később, a Rákosi-években is – bár önmagát sem érezhette soha biztonságban, dacára az elsőként átvett Kossuth-díjnak és a Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze címnek – mindig számíthattak rá kollégái, művésztársai.
A színésznő a háború után „valóságos őrangyala lesz az akkor már közel kilencvenesztendős Márkus Emíliának – olvashatjuk Takács István életrajzi összeállításában (www.szineszkonyvtar.hu). – […] Támogatja Gobbi Hildát [a] színinövendék-otthon, a Horváth Árpád Népi Kollégium megalapításában. […] átérezve az idősebb és magukra maradott színészek gondjait, Gobbi Hilda egyik legfáradhatatlanabb segítőtársa ebben a munkában is. […] Rendszeresen látogatja a Jászai Mari Otthon lakóit is.”
1951 februárjában szörnyű hír futott végig a fővároson: meghalt az ünnepelt színésznő, halálos injekcióval megölte a férje, aki önmagával is végzett. A terjedő hír, a villa előtt megjelenő ÁVH-autó azonnal találgatásokra adott okot, és szóbeszéd alakult ki: vajon Germán nagybetegnek hitte-e feleségét, és a későbbi kínoktól akarta megkímélni?; attól tartott talán, hogy neje nem birkózik meg azzal, ha Rákosiék elveszik a Bajor-villát, és kitelepítik?; vagy ő maga volt olyan beteg, hogy elvesztette józan ítélőképességét? Az igazságügyi szakértői vizsgálatok cáfolták Bajor Gizi betegségét, és megerősítették, hogy Germán ép elméjét erősen befolyásoló, komoly agykéregsorvadásban szenvedett, biztosat azonban talán soha nem tudhatunk haláluk körülményeiről.
Amit a színpadon alakított és a színházon kívül tett, sokak számára halhatatlanná tette a színésznőt. Gobbi Hilda már Bajor Gizi halálának éjszakán elhatározta, hogy a gazdátlanná vált villában emlékmúzeumot hoz létre. Kerek egy esztendővel később, 1952. február 12-én megnyílt a Bajor Gizi Színészmúzeum, ahol a névadó mellett Jászai Mari és Márkus Emília, 1990-ben pedig már Gobbi Hilda is emlékszobát kapott.
Az intézmény szakmai felügyeletét és kezelését 1953 óta az Országos Színháztörténeti Múzeum látja el, amely 1991-ben került a fenntartó minisztériumban a közgyűjtemények közé, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet néven. A Bajor Gizi Színészmúzeum kiállítási anyaga közel kétszáz év magyar színjátszásának meghatározó szereplőit és fordulatait öleli fel, az 1820-as évek vándorszínészetétől napjainkig.
A Bajor Gizi Színészmúzeum nemcsak méltó, de különleges helyszíne is az állandó és időszaki kiállításoknak. A tragikus körülmények között meghalt, legendává lett színésznő háza a látogatók ezrei, valamint az állandó és időszaki kiállítások ellenére is megőrizte az otthon intimitását. Használati tárgyai valóságossá teszik a mára már csak emlékekben létező Bajor Gizit. A már jóval a halála után születettek is látnak a tárlókban olyan darabokat, amelyek a mához, vagy legalábbis a közelmúlthoz kapcsolják a villa egykori úrnőjét – mint például az ismerősen csengő márkanév, a Caola egy púderes dobozon.
Az emeleten berendezett „Kulisszák között” című kiállítás a színházi élet apróbb titkaiba enged bepillantást portrékkal, fotókkal, dokumentumokkal, személyes és egykori színházépületek tárgyaival. A képek felidéznek egy-egy színészt, rendezőt, írót vagy előadást, őrizve az emlékeket, kijátszva a feledést. A múzeumot alapító Gobbi Hilda és munkájának folytatói így cáfolják meg – remélhetően nagyon-nagyon hosszú időre – Latinovits Zoltán mondatait: „A színész minden művészek között a legmúlandóbb játékot játssza. Játéka nyomán nem marad semmi. Léte naponta igazolódik, vagy soha. Élete a vele játszóktól függ. A közönségtől, a kortársaktól. A színész halála után csak emlékek maradnak. Halálával művészete megszűnik. A kortársak halálával emléke is kivész.”
A múzeum kulcsait 1981-ben Gobbi Hilda Szirtes Ágira bízta. A jelkép most, a hatvanéves évfordulón tovább vándorolt, ezentúl Hajduk Károly, a Katona József Színház színésze őrzi majd. A ház finom dekadenciája, átható örök értékűsége talán senkit nem hagy érintetlenül, és ezáltal kicsit személyesebbé is válik a titok.

Antal Ildikó