„A Kodály-módszer szerint tanítunk”
Az amerikai Connecticutból érkező Roger Ludlowe középiskola, illetve a Solti György Zeneiskola vonószenekarai adtak fergeteges sikerű koncertet a Maros utcai intézmény nagytermében. A közös fellépés ötletéről és az előkészületekről Kocsisné Dióssy Krisztina, a zeneiskola igazgatója és Gjorgi Kroqi, a vendégek karnagya beszélt lapunknak.
– A nemzetközi művészeti kapcsolatokat szervező Arts and Artists Management vezetője keresett meg bennünket azzal a javaslattal, hogy fogadjuk a néhány hetes európai körúton járó zenekart, és adjunk velük közös koncertet – kezdte a beszélgetést Kocsisné Dióssy Krisztina. – Izgalmasnak találtuk az ötletet, különösen azért, mert nemcsak angol nyelvű kapcsolati lehetőséget teremthetünk vele a gyerekeinknek, de egy teljesen más technikát is megismerhetnek. Már a próbák során is láttam, hogy vendégeink másképp tartják a hangszert, mint mi, és egy-egy zenei problémát is másképpen oldanak meg. Nagyon tanulságos lehetett a diákjaink számára az is, hogy az amerikaiak mennyire pontosak és fegyelmezettek.
Hatalmas közös sikert arattak, ami vendéglátóként nagy élmény lehetett.
– Ahogy mondja! Felejthetetlen volt a meghatottságuk, az örömük nemcsak a fogadtatás, hanem az ováció miatt is, amit a műsor végén már állva tapsoló közönségtől kaptak. Annyira sokan voltunk, hogy ki kellett tárnunk a nagyterem ajtait, egészen a lépcsőig tolongtak az érdeklődők. Őszintén reméljük, hogy lesz folytatása a most kezdődő kapcsolatnak – és nemcsak a gyorsan e-mail címet cserélő gyerekek, de a két intézmény között is.
Honnan jött az ötlet, hogy Magyarországra látogassanak? – kérdeztük Gjorgi Kroqit, a vendégcsoport karnagyát.
– Európai származású (albán – a szerk.) lévén fontosnak tartottam, hogy a tanítványaim is eljussanak oda, ahol azok a nagy zeneszerzők születtek, akiknek műveit gyakran játsszuk. Budapest előtt Bécsben és Prágában jártunk, a cseh fővárosban szintén zeneiskolásokkal találkoztunk. Bécsben különleges élmény ért, amikor meglátogattuk a temetőt, ahol több neves muzsikus nyugszik; megható volt látni, hogy tanítványaim, bár senki nem mondta nekik, virágot tettek a sírjukra, illetve meglocsolták a növényeket a nyughelyeken. Mozart szobra előtt pedig elénekelték a Kis éji zenét – ilyenkor minden pedagógus azt érzi, hogy van értelme a munkájának.
Hogyan készültek fel a mai koncertre? Hiszen még soha nem találkoztak, nagy bátorság lehetett közös fellépésre vállalkozni.
– Tényleg bátor vállalkozás volt, de egy tanárnak bátornak kell lennie, és tudnia kell mérlegelni, mire képesek a diákjai. Nagyon fontosnak tartom, hogy a különböző kultúrában felnövő gyerekek egymástól is tanuljanak.
Magyar szerző művét szokták játszani?
– Ritkán, viszont iskolánkban a Kodály-módszer szerint tanítunk. Reméljük, a mai közös produkció megalapozhatja a további együttműködést, akár kölcsönös látogatással is. Mi nagyon örülnénk neki!
-tal