Miniszteri elismerés – nem ok nélkül
Pőcze Júlia Alexandra, a Tamási Áron Általános Iskola és Két Tannyelvű Német Nemzetiségi Gimnázium nyolcadikos tanulója április elején vette át a „Magyar Köztársaság jó tanulója – jó sportolója 2011” elismerést Réthelyi Miklós minisztertől, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium vezetőjétől. Ha az alábbi beszélgetést olvasva valaki úgy érzi, nagyon felnőttes, komoly szavak ezek egy tizennégy éves kislánytól, az nem e sorok szerzőjének az érdeme…
Miért kaptad ezt a nem mindennapi elismerést?
– Feltételezem, hogy főleg a tanulmányi eredményeim miatt, és biztosan a versenyek is sokat nyomtak a latban. Az eddigi legjobb eredményem a Teleki Pál Fővárosi Földrajzversenyen elért negyedik helyezés. Több önbizalommal harmadik is lehettem volna, de ebbe inkább ne menjünk bele…
Miért?
– Egy ponttal maradtam le, mert egy jó választ kihúztam.
Nem bíztál benne, hogy jól írtad?
– Így van. De hát emelt fővel kell veszíteni, a sportban megtanultam. Még akkor is, ha a győzelem közelében ezt nehéz elfogadni. Voltak kerületi helyezéseim is, például angol szövegértési versenyen megosztott első helyezést értünk el az osztálytársammal. Az előbb említett földrajzverseny kerületi fordulójában pedig a második voltam.
Melyik a kedvenc tantárgyad?
– Nehéz lenne egyet kiemelni, de a földrajz, a történelem és az irodalom mindenképpen az. Lehet, hogy a reáliáké a jövő, ám engem ezek jobban vonzanak, a saját sorsát pedig senki nem kerülheti el. A földrajz legalább átmenet a reál és a humán terület között.
Azt mondod, az irodalmat nagyon szereted. Vannak kedvenc szerzőid?
– Főleg magyar írókat olvasok, mostanában leginkább Jókait. Tudom, hogy a legtöbben hosszúnak találják a leíró részeket, de engem nem zavarnak, ezek is a könyvhöz tartoznak. A költők közül Babits Mihályt emelném ki. És kezd "beköszönteni" a külföldi korszakom, most olvasom Tolsztojtól a Háború és békét. Lehet, hogy lassabban, mint mást, de szívesen visszalapozok, ha kell… Persze, a matekot és a biológiát is szeretem, utóbbiból a Herman Ottó verseny fővárosi fordulója előtt állok.
És a sport?
– Az nálam az úszással egyenlő! Az a szép benne, hogy nagyon sok mindenre megtanít: koncentrációra, fegyelemre, figyelemre és kitartásra, amit az élet más területein is hasznosítani lehet.
Milyen eredményeid vannak?
– Medencés versenyeken országos második–harmadik helyek, de hosszú távon is versenyzek, rendszeresen részt veszek például a balatoni öbölátúszáson.
Édesanyádtól tudom, hogy nem is akármilyen eredménnyel!
– Igen, ezerből a harmadik lettem, a nők között az első. A hosszútávúszás sokkal inkább mentális dolog, mert a kitartás – ahogy mondani szokták – a fejben dől el. A nap végére a mentális, lelki fáradtság kimerítőbb, mint a fizikai.
Amíg a fénykép készült rólad, anyukád azt is elmesélte, hogy már két nyelvvizsgád van.
– Igen, németből felső-, angolból középfokú.
Nem lep meg, hogy ilyen rangos elismerést kaptál, de honnan tudott rólad a miniszter?
– Az iskolában az igazgatónő ajánlotta anyunak a pályázatot, mert mindenben elértem a kritériumot, például a minimum 4,8-es átlagot…
… miből van négyesed?!
– Semmiből. Mindenből ötös vagyok. Azt tartom a legnagyobb célomnak, hogy mind a tanulást, mind a sportot a legmagasabb szinten végezzem.
Biztosan sokan feltették már neked a kötelező kérdést, vagyis: „mi leszel, ha nagy leszel”?
– Nem tudom. Elképzeléseim vannak, de sok szempontot figyelembe kell venni egy ilyen választásnál. Talán a három kedvenc tantárgyam valamelyikével kezdek valamit.
Mivel kapcsolódsz ki?
– Alvással.
Reggelente mennyire utálod a korán kelést?
– Nagyon, de hozzám tartozik. Egyszer egy sérülés miatt több hétre begipszelték a karomat, az idő alatt vizet jóformán csak a pohárban, vagy a levesben láttam – alig vártam, hogy visszamehessek a vízbe. Az úszók mindig azt mondják, hogy mi három dolgot csinálunk: úszunk, eszünk, alszunk. De én ezeken kívül szívesen olvasok, a számítógép előtt is sok időt töltök, főleg a közösségi oldalakon, ezenkívül télen szeretek síelni, nyáron biciklizni, teniszezni.
Várod az olimpiát?
– Nagyon, főleg a vízi sportokat!
Ki a kedvenc úszód?
– Az aktívak közül Cseh Lászlót emelném ki, mert ő az, aki megmutatta a világnak, hogy nemcsak a külföldiek tudnak jól úszni, hanem a magyarok is. De az igazi, örök kedvencem Székely Éva. Az ő kitartása, győzni akarása minden sportolónak példa lehet. És amikor valamilyen versenyen, akár sportban, akár tanulmányin úgy áll a szénám, hogy veszíteni fogok, mindig az ő mondata jut eszembe: „Sírni csak a győztesnek szabad”!
Antal Ildikó