A szegények csodaszere
Kóstolták már az idei, friss fokhagymát? Páratlan az íze, nincs még egy hozzá hasonlítható fűszernövény. A mindentudók is megakadnak, amikor egyetlen mondatban kellene összefoglalni ezernyi előnyét. Maradjunk annyiban, hogy a „legbüdösebb varázsszer”, rendszeres fogyasztása visszaadja az elveszett erőt, hosszú élettel megajándékozva élvezőjét!
A sumérok már ötezer évvel ezelőtt felírták agyagtábláikra, hogy a varázserővel bíró fokhagyma tágítja az ereket, baktériumölő, enyhíti a gombás fertőzéseket, erősíti az immunrendszert. Kínai és babilóniai források is tudnak áldásos hatásairól, a legrégebbi orvosi leírás, az Ebers-papirusz (Kr. e. 2. évezred közepe) negyvenszer említi gyógyszerként.
Megtalálták a fokhagymát Tutanhamon sírkamrájában, ezt a növényt rágcsálták a Kheopsz-piramis építésén dolgozó rabszolgák, a görög atléták és a római gladiátorok is. Fokhagymával védekezett Odüsszeusz a gonosz Kirké ellen, nehogy társaihoz hasonlóan vaddisznóvá változtassa. Szerepel az egyiptomi hieroglifák között.
Galénosz görög orvos „bűzös rózsának” és a szegények csodaszerének nevezte. Jó hatásúnak bizonyult fog- és fülfájásra, sőt, a tébolyult talpát sem átallták bedörzsölni vele. Tejben megfőzve kiűzték a szervezetből a gilisztát. Leonhart Fuchs Új fűszerkönyve (1542, Basel) szerint jó az emésztési zavarokra, a veszett kutya harapására és köhögésre. Amúgy is csodaszernek tartották, mondván, elűzi a lidérceket, démonokat, még magát az ördögöt is.
A középkorban hatásosnak bizonyult a pestis ellen. A pestisdoktor a madárfejszerű álarca csőrrészébe (amelyen át belélegezte a levegőt) egyebek közt fokhagymalevelet tömött, illetve a fertőzés miatt hordott védőruhája zsebeibe dugdosta a biztosnak vélt „gyógyszert”.
A fokhagyma (Allium sativum) az amarilliszfélék családjába tartozó gyógy- és fűszernövény, a hagymagumóját esszük meg. Íme, egy felhasználási lehetősége az ezer közül!
Sült birkacomb fokhagymás burgonyával
Vágjunk fel nagyobb darabokra 1 kiló csont nélküli birkacombot. Tűzdeljük meg 4 gerezd nagyobb fokhagymával. Sózzuk, borsozzuk, és kenjük be 2 evőkanál mustárral, szórjuk be 3 szál friss, felaprított zsályával, majd fóliázzuk le, és tegyük egy éjszakára hűtőbe, hogy pácolódjon.
Másnap tepsibe fektetjük a pácból kiemelt húst, körülszórjuk a meghámozott fokhagymacikkekkel, aláöntünk 2 deci száraz fehérbort és 1 deci vizet. Befedjük alufóliával, és 180 Celsius-fokos sütőben csaknem puhára pároljuk. Amint megpuhul, leemeljük róla a fóliát, és a forró sütőbe visszatolva ropogós pirosra sütjük. Párolás közben az elsült szaftját kevés vízzel pótolgathatjuk.
A körethez 80 deka meghámozott burgonyát sós vízben megfőzünk, leszűrjük, hogy minél kevesebb leve maradjon. Egy evőkanál zsíron megpirítunk 1 nagyobb fej megtisztított, felaprított vöröshagymát, amit a tűzről lehúzva megszórunk egy csapott kiskanál csemege fűszerpaprikával, majd az egészet a burgonyára öntjük. Végül burgonyanyomóval darabosra törjük.
Tálaláskor a tört burgonyát a tányérra halmozzuk, mellé fektetjük a felszeletelt birkahúsdarabokat, elterítjük a tetején a sült fokhagymadarabokat, és körüllocsoljuk a szaftjával. A sültet egy jókora pohár száraz vörösborral, cabernet sauvignonnal kísérjük el, kiválóan illik hozzá!
Járay Mari
Jó, ha tudjuk a fokhagymáról!
* Bővelkedik ásványi anyagokban: szelénben, germániumban, vasban, magnéziumban, mangánban, cinkben, kalciumban és rézben.
* Számottevő a C-, A-, B1- és B2-vitamin-tartalma.
* A halványlila fokhagymagerezdek a legzamatosabbak.
* Úgy tartják, hogy Matuzsálem azért (is) élt annyi ideig, mert nekilátott a híres fokhagymakúrának. Ennek lényege: fél kiló zúzott fokhagymát félliternyi, 96 fokos alkoholban érlelünk tíz álló napon át, leszűrjük, néhány napig pihentetjük, majd naponta háromszor egy kupicába, 1-től 15 cseppig fokozatosan növelve, majd az ötödik naptól csökkentve, hideg tejbe töltve isszuk. Ezután napi háromszor 25 cseppet kell lenyelnünk a csodaelixírből, amíg el nem fogy.
* Egészen 2007-ig úgy vélték, és elvégzett kísérleti eredményekkel is igazolták, hogy csökkenti a magas koleszterinszintet, ám a Stanford Egyetem vizsgálatai megcáfolták ezt az elméletet.