Kossuth-díjas feltalálóra emlékeztek

„Mindannyiunk számára fontos, hogy számon tartsuk azon hegyvidéki polgárokat, akik az élet bármely területén maradandót alkottak, emberi tulajdonságaikkal, munkásságukkal példaként szolgálnak a közösség számára. Jelenünk értékeit ugyanis csak akkor érthetjük meg igazán, ha tisztában vagyunk azzal, kik voltak és mit hagytak ránk eleink” – fogalmazott a száz évvel ezelőtt született dr. Perédi Károly emléktáblájának ünnepélyes avatóján Fonti Krisztina alpolgármester. A Hegyvidéki Önkormányzat a családdal közösen márványtáblát állított a Kék Golyó utca 10. alatti épület falán, ahol Perédi élete utolsó harminc évében lakott.
A nevét a magyar ipartörténetbe feltalálóként beíró Perédi Károly tabáni családban született, a műszaki érdeklődés mellett a zene és általában a kultúra iránti igényt is magába szívta. Rendszeresen együtt zenélt családtagjaival, már gyermekkorában nagyszerűen hegedült. Bár fényes karrier állt előtte, végül a műszaki tudományokat választotta. Először gépészmérnökként, majd közgazdászként diplomázott, ez utóbbi szakmájában doktorátust is szerzett.
A csepeli Weiss Manfréd Művekben kezdett el dolgozni, ahol végigjárta a ranglétrát. Mérnök, majd főmérnök és igazgató is volt, a többnyire ez idő alatt kidolgozott találmányaiért 1950-ben megkapta a Kossuth-díj arany fokozatát.
Nagyvállalatok vezetését bízták rá, betöltötte a Magyar Találmányi Hivatal elnöki tisztségét, tudását egyetemi hallgatóknak adta át. Harminckét szabadalom fűződik a nevéhez, egész életében azt tartotta a legfontosabbnak, hogy korszerűsítse hazánk energiatermelését. Elhivatottságára jellemző, hogy utolsó találmányát nyolcvankét évesen, egy héttel a halála előtt adta be – tekintette át dr. Perédi Károly életútjának jelentősebb állomásait Fonti Krisztina.
Béres Ferenc Attila történész, az Országos Egészségfejlesztési Intézet kommunikációs főtanácsadója is azt emelte ki, hogy bár dr. Perédi Károly nemzeti hegedűversenyt nyert, mégis műszaki gondolkodóként alkotott maradandót. Elsősorban az ipari kemencék és kazánok fejlesztése, tágabb értelemben az áramtermelés érdekelte.
Legfontosabb találmánya egy olyan berendezés volt, amely kis fűtőértékű anyagokkal pótolja a drága energiahordozókat. A rendszer működött, az akkori gazdaságpolitika azonban nem aknázta ki a benne rejlő lehetőségeket. Pályafutása mégis teljesnek mondható, hiszen számos szabadalmát ma is használja az energiaipar – mondta dr. Perédi Károly életrajzírója, hozzátéve: megtehette volna, a feltaláló mégsem váltott hazát, hanem itthon, a nemzet javára kamatoztatta tehetségét.

Em.