Húsvéti beszélgetés Zoltán atyával

Ám még mielőtt leülhettünk volna egy nyugodt, csendes zugba…

– Ó, de jó, hogy írnak a Hegyvidék újságban a plébános úrról, én is nagyon szívesen mesélnék arról, mennyire türelmes és segítőkész mindenkivel! – lelkesedett az interjú hírére az a hölgy, aki épp valamit megköszönni tért be Zoltán atyához. – Sőt, egész sorozatot indíthatnának, ha mindenki elmesélné, mennyi mindent köszönhet neki. Higgye el, ő aztán tényleg megérdemelte azt a kitüntetést!

– Nagyon kedves, hogy ezt mondja – szólt ezúttal már Lambert Zoltán, a Budapest Városmajori Jézus Szíve Plébánia kanonok plébánosa. – Az elhangzott indoklás szerint a kitüntetés igazi oka a kisgyerekek számára immár harminc éve rendszeres „kismisék” hagyománya. Vasárnaponként külön tartunk szentmisét azoknak a családoknak, amelyekben újszülött baba, óvodás vagy alsó tagozatos gyerekek élnek. A harminc esztendő alatt felnőtt egy generáció, szülőkként már ők is hozzák gyermeküket erre a szentmisére. Nagyon kellemes közösség alakult ki az évek folyamán, ebből jött létre a Városmajori Katolikus Egyesület is, harminc-negyven család részvételével. E szentmisének kezdettől fogva én vagyok a miséző papja. Mindig a kistemplomban gyűlünk össze, utána elvisszük a székeket, és az így kialakult nagy téren tartjuk az úgynevezett „Tracsi partit”. A gyerekek a szőnyegen játszanak, a szülők egymással beszélgetnek, hoznak teát, szörpöt, süteményeket. A Széll Kálmán tér sarkán működik egy hentesüzlet, a nagyon kedves hentes évek óta minden vasárnap felajánl számunkra egy kiló szeletelt parizert.

Hány esztendeje szolgálja a városmajori gyülekezetet?

– Plébánosként huszonegy éve, előtte káplán voltam itt. A pappá szentelésem óta ez a második helyem, ami ritka, mert néhány évenként át szoktak helyezni minket. Én csak egy rövid ideig voltam Csolnokon, egy sváb faluban káplán, onnan kerültem ide 1968-ban. A kisgyerekek miséje egyébként nem az én ötletem, hanem két hitoktatónőé, egyikük gyógypedagógus, a másik pedig nyelvtanár, mindketten jeleskedtek az óvodások hitoktatásában. Halál és elköltözés miatt, sajnos, ők már nincsenek közöttünk. Kezdetben még hárman voltunk káplánok, így könnyebben tudtuk egyszerre megtartani a „kismisét” és a nagytemplomi diákmisét, most azonban már kevesebben vagyunk, de nem adtuk fel, folytatjuk.

Nemcsak a nemzeti ünnepen kapott kitüntetés, de a közelgő húsvét miatt is a szokottnál mozgalmasabb az élet a plébánián.

– A húsvét a keresztény ember számára a legnagyobb ünnep, hitünk alapját, az Úr Jézus értünk vállalt szenvedését és feltámadását ünnepeljük. Kicsit furcsán hangzik ez így, tudom, de nem azt ünnepeljük, hogy szenvedett Jézus, hanem hogy a feltámadás fényében szenvedte el azt, amit Isten Fiaként vállalt. Jézus feltámadása hitünk szilárd alapja. Pál apostol a levelében is így írja: „ha Krisztus nem támadt volna föl, hiába való lenne a mi hitünk”. Hiszünk Jézus Krisztusban, és a tanítását elfogadva követjük őt. Nem azért, mert ő szuperzseni volt, hanem mert valóságos Isten, akiben és aki által a teremtő Isten jött el közénk. Szólt hozzánk, emberi nyelven hallható és érthető módon. A nagyhét szertartásai ezeket tárják elénk, ezért igen eltérnek az egyéb szertartásoktól. Lélekbe markolók, különösen megragadók.

Virágvasárnap Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékezünk…

– Ezt az eseményt azzal ünnepeljük, hogy a templom melletti Szűz Mária-szobornál pálmaágak helyett barkát szentelünk, innen ünnepélyesen bevonulunk a templomba. Barkaágakat lengetve énekünkkel köszöntjük és dicsérjük Jézust mint Messiás királyt. A virágvasárnapi ünnepi szentmisén Jézus szenvedéstörténetét énekli az énekkar. A nagyhét első három napján húsvétra felkészítő lelkigyakorlatos szentbeszédek hangoznak el az este 6 órai szentmise keretében. Nagycsütörtökön Jézus utolsó vacsorájára emlékezünk. Ekkor végzik a plébánosok a lábmosás szertartását tizenkét kiválasztott fiúnak, férfinak.

Azt mondta nekem valaki, aki már részesült ilyenben, hogy élete egyik legnagyobb ajándéka volt.

– Ez kölcsönösen nagy és megható élmény-ajándék nemcsak a kiválasztott hívőnek, hanem a papnak, plébánosnak is.

Hogyan választják ki a – gondolom, az apostolokat képviselő – tizenkét férfit?

– Annak alapján, hogy mennyire aktív tagjai közösségüknek. Legtöbbször hittanos, ministránsfiúk, vagy gondos, gyermekeit hitben nevelő apák. A másik érdekes eseménye e nap szentmiséjének az, amit népiesen így mondanak: „A harangok Rómába mennek.” Amikor ugyanis elénekeljük az Istent dicsőítő éneket, zúgnak a harangok, zeng az orgona, majd minden elhallgat, és a nagyszombati késő esti szertartásig valamennyi hangszer néma marad. A nagycsütörtöki szentmise harmadik különlegessége a két szín alatti áldozás.

Vagyis borral is.

– Igen, így mondjuk helyesen: kenyér és bor színe alatt. Ezzel emlékezünk arra, hogy Jézus az utolsó vacsorán alapította meg az oltáriszentséget. Ez az ő teste és vére, lelkünk eledele a kenyér és a bor színe alatt. A szentmise megrázó befejezése az oltárfosztás szertartása, amivel Jézus elfogatására emlékezünk. A szentélyt, az oltárt minden díszétől megfosztjuk, és az oltáriszentséget külön kápolnába visszük. A Getszemáni kertben vérrel verítékező, szenvedő Jézussal való együttérzés jeleként késő estig csendes imádságot tartunk. Nagypéntek a Jézus kereszthalálára emlékezés napja. Délelőtt teljes csend van a templomban. Délután három órakor, Jézus halálának órájában kezdődik a keresztútjárás. A nagypéntek esti szertartásban meghökkentő élményt jelent az asszisztencia néma csendben történő bevonulása. Ezt a leborulással kifejezett csendes bűnbánat követi, majd pedig a passió eléneklése. Utána a kereszt ünnepélyes behozatala a templomba, aztán a hódolat a kereszt és a keresztre feszített Jézus előtt. Áldoztatás következik, ennek végeztével a kialakított szent sírra helyezzük az oltáriszentséget, és itt késő estig tart a szentségimádás. A nagypénteki szertartást nevezik népiesen „csonka misének”, mert a szentmise lényegéhez tartozó átváltoztatás (a kenyér Krisztus testévé, a bor Krisztus vérévé változik át a miséző pap szavára – a szerk.), ami a szentmise lényeges része, hiányzik a szertartásból. Nagyszombat délelőttje és délutánja csendesen telik el. Jézus jelképes sírja, a szent sír előtt egész nap imádkozhatnak a hívek. Este nyolckor kezdődik a húsvéti vigília, vagyis előesti szertartás, melynek során már Jézus feltámadását ünnepeljük. A tűzszentelés a templomon kívül a mindent átjáró jézusi szeretetre emlékeztet. Megszenteljük a feltámadt Jézusra emlékeztető húsvéti gyertyát. Bevonulunk az elsötétített templomba, ahol egyedül a feltámadt Jézust jelképező húsvéti gyertya világít, majd fokozatosan gyújtunk egyre több gyertyát, és ezek fényénél énekeljük a húsvéti öröméneket. Ezután újra felcsendül az Istent dicsőítő ének, megkondul a harang, csengők szólalnak meg, felzeng az orgona, és a felkapcsolt lámpákkal immár fényárban úszik a templom, jelezvén a feltámadt Jézus dicsőségét.

A nem hívők számára talán a körmenet a leglátványosabb szertartás.

– A feltámadási körmenetet a vasárnap délelőtt 11 órai szentmise után járjuk a Városmajort körülölelő utcákon. Ez számunkra a világ előtti megvallása hitünknek és hitünk alapvető igazságának: Jézus értünk meghalt, de harmadnapra feltámadt. Hála Istennek, a körmeneten nagy létszámban vesznek részt családok, szülők és gyerekek, idősek, fiatalok.

XVI. Benedek lemondása után mindenki nagyon várta, hogy húsvétra lezáruljon a pápaválasztás. Valóban meghatározhatja az egyház további életét az az egy ember, aki Szent Péter trónjára ül?

– Ahogy kezdjük megismerni Ferenc pápát, azt reméljük, hogy az egyház életében, külső megnyilvánulásaiban az egyszerűség, a közvetlenség, a természetesség kerül előtérbe, és mindig az igazán lényegesnek, a mindenki, de különösen a szegények iránti szeretetnek a kihangsúlyozásával. Mindezekre Ferenc pápa eddig hallott szavai, viselkedése és megnyilvánulásai adnak reményt.

Méltó követője lehet ő II. János Pál pápának?

– Annak idején megcsodáltuk Boldog II. János Pál pápa természetes, egészen emberi megnyilvánulásait, amelyeket a maga kicsit szigorúbb módján, de igyekezett követni XVI. Benedek is. Érzésem szerint Ferenc pápa még bátrabban tudja gyakorolni azt a közvetlenséget, amit Boldog II. János Pál pápa. Mindannyiunk, hívők és nem hívők számára, illetve az ökumenikus törekvések távlatában is sokat ígér ennek a nyitott szívű és érthető beszédű pápának a személye. Bízunk abban, hogy az egyházat alapító Jézus ígérete szerint őt is a Szentlélek vezeti a tanításában, döntéseiben, és hogy az egész világ és minden ember javára munkálkodik, s vezeti majd az egyház közösségét.

Antal Ildikó