Pozsgás kutyatejek

Az Euphorbia nemzetség igen változatos társaság a növényvilágban. Mintegy 1700 fajt számlál, van köztük lágy szárú és fás szárú, sőt pozsgás levelű növény is, és a csoport tagjai eljutottak a trópusoktól a mérsékelt övig a világ szinte minden területén.
Nálunk több tucatnyi faja él vadon, erdők alján, gyomtársulásokban. A szobában nevelt változatok főleg a trópusi Afrikából, Amerikából származnak. A magyar kutyatej nevet – és a számtalan tájnevet, mint az ebtej, tejfű vagy farkastej – a sérülésekből szivárgó fehér tejnedvről kapta. Ez a kaucsukot is tartalmazó – egyébként mérgező – nedv hivatott megóvni a nyílt sebfelületeket a kórokozóktól.
A tudományos elnevezés eredete igen érdekes: az észak-afrikai Numídia királyánál és feleségénél – aki Antonius és Kleopátra lánya volt – szolgált egy görög orvos, bizonyos Euphorbus. Ő írt le egy erősen hashajtó hatású, pozsgás növényt, amit a király róla nevezett el. Később a svéd Linné az egész nemzetségre kiterjesztette az orvos nevét, így maradt fenn a mai napig. Más források szerint az orvosnak nem annyira a messze földön híres szaktudása, hanem erősen gömbölyödő hasa ihlette a palacktörzsű pozsgásokra használt elnevezést, ami később szűkült a gyógyászati célra is alkalmas kutyatejre.

Háromélű kutyatej

A szobákban talán a háromélű kutyatej a legelterjedtebb, ez nevéhez méltó módon háromszög keresztmetszetű szárakat nevel. A száron végigfutó éleken ülnek a tüskék és a kis csúcsban végződő levelek.
A növény általában sokkal magasabbra nyúlik, mint amilyen széles, így oszlopszerű, támasztékot igénylő példányaival lehet találkozni a lakásokban, közhivatalokban és irodákban. Igénytelen faj, jól tűri a szobai környezetet és a néha elmaradó gondoskodást. A világos, de közvetlen napsütéstől védett helyeket kedveli, ahol a hőmérséklet sosem csökken 12 Celsius-fok alá.
Télen a levelei részben lehullhatnak, ilyenkor kevés vízzel is beéri. Tavasszal növekedésnek indul, gyorsan nyúlik felfelé. A kertészetekben kapható töveket a talaj felett félarasznyival levágják, hogy elágazásra ösztönözzék a növényt. Ugyanezt otthon is megtehetjük nemcsak a törzzsel, hanem a vastagabb, érettebb oldalágakkal is.
Az egészségesen fejlődő kutyatej keskeny, de sűrű „koronát” fejleszt. A szárak tartó funkciót töltenek be, emellett vizet tárolnak, fotoszintetizálnak is, így a levél nélküli növény is képes növekedni. A levágott hajtásokból jó eredési arányú dugványokat készíthetünk, ha először kézmeleg vízbe tesszük, hogy a nedvedzés abbamaradjon, majd földbe ültetjük azokat.
Bár az afrikai félsivatagok és szavannák növénye, szobában tartva mégis a tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő képességű földet kedveli. A kaktuszoknak, pozsgásoknak ajánlott tápoldat használatát meghálálja. Kártevők, kórokozók csak a nem megfelelően gondozott egyedeket támadják meg.
A hűvös, esetleg párás környezet, a cserépben pangó víz és a sötétség hatására a növény legyengül. Ilyenkor leggyakrabban a gyökerek indulnak rothadásnak, de a különféle tetvek inváziója sem ritka a beteg kutyatej hajtásain.
Beszerzése általában nem okozhat nehézséget, mert kertészetekben, virágboltokban és kiállításokon is kapható. Az alapfaj mellett a kissé igényesebb vöröses színváltozat is elterjedt.

Pompás kutyatej

Az igényeiben a fent ismertetett fajhoz hasonló pompás kutyatej esetében kicsit túlzásnak hat a pompás jelző, jobban leírja a töviskoszorú társnév. A faj tüskés, kusza ágrendszert nevel, amelyen ovális, világoszöld levelek alkotnak laza lombozatot.
A növény ékessége a halványpiros fellevélpár között nyíló apró virág, amely a hajtások csúcsán helyezkedik el kis csoportokban. Változatai között a vörös virágútól a szinte fehérig sok árnyalat megtalálható.
Végezetül említést kell tenni a nemzetség leghíresebb tagjáról, amely nem pozsgás: ez a növény a mikulásvirág. A rokonságot nem támasztja alá a megjelenés, de a tartással szembeni igényei hasonlók a fenti fajokéhoz.

(Barta)