„Társadalompolitikai döntés született”

November 1-jén 11,1 százalékkal csökkentette a kormány a lakossági gáz, áram és távhő árát. Miért épp ennyivel?

– Az intézkedésnek köszönhetően a tavaly decemberi árakhoz képest összesen húsz százalékkal kell kevesebbet fizetni a gáz-, villamos energia- és távhőszolgáltatásért. Az energiaárak húszszázalékos csökkentését, valamint más közszolgáltatások – a többi között a víz- és csatorna, a szemétszállítás és a kéményseprés – díjainak július 1-jén történt tízszázalékos mérséklését már valóban megérzik a magyar családok. Egy egyedülálló nyugdíjas így 50-60 ezer, egy kétgyermekes család 100-120 ezer forintot spórolhat meg évente. Ne feledjük: a 2010 előtti időszakban a gáz és a villamos energia ára annyira megugrott, hogy Magyarország azon országok közé tartozott, ahol ezekért a vásárlóerőt tekintve a legtöbbet kellett fizetni Európában. Ennek fő oka, hogy az 1994–95-ös privatizációs hullám idején azokat az úgynevezett természetes monopóliumokat is magánosították, amelyek esetében a verseny nem tud érvényesülni.

Ezért törekednek a közműszolgáltató cégek visszavételére?

– A korábbi rossz privatizációk kárainak orvoslása érdekében az a társadalompolitikai döntés született, hogy a monopolhelyzetben lévő szolgáltatókat fokozatosan, a költségvetés teherbíró képességétől függően, lehetőleg minél előbb vissza kell venni közösségi – állami és/vagy önkormányzati – tulajdonba. Ez azonban nem államosítást, hanem kemény alkuk árán történő visszavásárlást jelent. Az átvétel megtörtént már a pécsi és a fővárosi vízművek, vagy az E.ON gázüzletága esetében, míg a fővárosi gázművek és a csatornázási művek, valamint két nagy energiaszolgáltató társaság esetében jelenleg is zajlanak a visszavásárlással kapcsolatos tárgyalások. Mindeközben készül az új közműtörvény, amely meghatározná, melyek a természetes monopóliumok, illetve ki milyen formában működtethet közműszolgáltatást. A törvény kimondaná, hogy a tevékenység során keletkező profitot nem lehet kivenni a társaságból, azt a közműszolgáltatás fenntartására, fejlesztése kell fordítani.

Zöldszervezetek gyakran hangoztatott véleménye szerint a háztartások energiahatékonyságának növelése jelentősebb mértékben és hosszabb távon csökkentené a lakosság rezsikiadásait. Egyetért ezzel?

–Az energiahatékonyság növelése és a mostani rezsicsökkentési intézkedések nem zárják ki egymást, sőt: a kettő nincs meg egymás nélkül. Míg azonban az előbbi módszer óriási anyagi ráfordítást igényel, és az eredményei esetleg csak évtizedek alatt mutatkoznak meg, addig a rezsicsökkentés hatása azonnali, ennek előnyeivel már most, 2013-ban találkozhatnak az emberek.

Jövő tavasszal hegyvidéki képviselőjelöltként indul az országgyűlési választásokon. Miért döntött a tizenkettedik kerületi jelöltség mellett?

– A Fidesz jelöltjeként 1994 óta veszek részt az országgyűlési választásokon. Az első három ciklusban korábbi lakóhelyemen, Ózdon indultam, és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei listáról kerültem be a parlamentbe. 1998-ban, az első Orbán-kormány idején kerültem vissza a fővárosba, ahol gyermekkoromat és az egyetemi éveimet töltöttem. Előbb a Gazdasági Minisztérium államtitkára, aztán a Miniszterelnökség gazdasági referatúrájának vezetője, majd 2000-től közlekedési és vízügyi miniszter lettem. Az országgyűlési munkám mellett 2006-tól fővárosi képviselőként is dolgoztam, 2007-ben pedig megválasztottak a Fidesz budapesti elnökének – ebben a tisztségemben a tizenkettedik kerület ügyeit is alaposabban megismerhettem. Az elmúlt években számos alkalommal jártam a Hegyvidék különböző lakossági fórumain és szakmai megbeszélésein. Nagyon sok kollégám és barátom él itt, így szoros emberi kapcsolatrendszer fűz a kerülethez. Emellett régi családi emlékeket is idéz számomra a Hegyvidék, anyai családom nagy része ugyanis a két világháború közti időszakban a Svábhegyen élt. Miután kiváló kollégám, a polgármesteri feladatokat választó Pokorni Zoltán ajánlotta számomra a hegyvidéki képviselői munkát, az ide kötő emberi kapcsolatok és a szakmai ismereteim alapján örömmel vállaltam a jelöltséget.

sz.