Túlélni a gyászt
Mindannyian félünk tőle, pedig tudjuk, előbb vagy utóbb bekövetkezik. Az élet egyik legnehezebb leckéje feldolgozni szeretteink elvesztését. Emiatt indította útjára a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadója az önsegítő gyászcsoportot, ami azoknak nyújt segítséget, akik küzdeni akarnak, hogy túléljék a veszteséget. Minderről Frankó András intézményvezető beszélt lapunknak.
Meglehetősen átfogó tevékenységet végeznek. Drogos, alkoholista, étkezési problémás, gyászoló, játékszenvedélyes – szinte mindenkinek segítő kezet nyújtanak.
– Alapvető profilunk a szenvedélybetegek nappali és közösségi ellátása. Beszélgetésekkel, csoportos foglalkozásokkal, adományokkal segítjük a rászorulókat. A Fogadó ajtaja a hét minden napján nyitva van, de sajnos, ez problémát jelent az itt lakóknak.
Miért?
– Csütörtök reggel idejön harminc-negyven ember, elég rossz állapotban. Köztük sokan hajléktalanok. A kollégáim megpróbálják gyorsan kiszolgálni őket, de ez egy lakóház, megértem az itt élőket.
Milyen emberek lépnek be a Fogadó ajtaján?
– Olyanok, akik tele vannak feszültséggel, fájdalommal, dühvel. A társadalmunkban még nem divat, hogy ha valami bánt minket, akkor fogjuk magunkat, és az utcán hangosan kikiabáljuk. Elég felszállni a metróra, az arcokra van írva minden. Szükség van olyan helyekre, ahol ezeket a feszültségeket le lehet vezetni. Sokszor minket is szidnak, de azért vagyunk, hogy segítsünk. Nem tudjuk teljesen megoldani a nehéz élethelyzeteket, de egy csésze tea, néhány kedves szó nagyon jólesik ezeknek az embereknek. Meghallgatás, beszélgetés, odafigyelés – ezért van a Fogadó.
Vagyis az olyanokért is, akik a traumákat addiktív szerekkel próbálják túlélni.
– Ebben az esetben két megoldáshoz folyamodnak. Az egyik, amikor nem engedi el magát az illető, és harcol – bár ez ritkábban fordul elő –, a másik pedig, hogy alkoholhoz, gyógyszerhez nyúl.
A második eset önsajnáltatás?
– Igen, az is.
Önsegítő gyászcsoportot indítanak novemberben, segítséget nyújtva azoknak, akik a küzdést választják. Miért van szükség erre?
– Azért, hogy ne rekedjünk meg, s felfogjuk a történteket. Mindez csoportos foglalkozások keretén belül zajlik. Amikor valami rossz történik velünk, azt hisszük, csak minket érnek sorscsapások. Ilyenkor megvan rá az esély, hogy a fájdalom ellensúlyozására szerekhez nyúlunk.
Hiszen minden erről szól, a reklámok is. Enyhe fájdalom esetén is természetes, hogy bekapunk valamilyen gyógyszert. Szándékosan kerüljük a szenvedést. Mitől félünk valójában?
– Elvárás, hogy vidámnak, boldognak látszódjunk. Ha fájdalmunk van, beszedünk valamit, hogy mihamarabb elmúljon. A lelki szenvedés is ilyen. Az ember életében mindig jelen volt a veszteség, azonban a megoldást régen más jelentette. A temetési szokások is megváltoztak. Ma már lehet kapni olyan paplant, amit azért tesznek a koporsóra, hogy amikor bedobálják a rögöket, ne koppanjon. Holott ennek a borzalmas hangnak pontosan az a célja, hogy átéljük a fájdalmat. Annak idején bevett szokás volt a gyászruha viselése is, míg ma kínos ezzel kifejezni traumánkat.
Azt mondja, könnyebb úgy túllépni szeretteink elvesztésén, ha egy éven keresztül minden egyes nap fekete ruhát öltünk? Ez nem olyan, mintha állandóan a fájdalom köntösét viselnénk?
– Éppen hogy jobb így! Hiszen egy idő után már megszokásból öltözünk feketébe. A gyászév után pedig örömmel vesszük fel a színes ruhát, mert felszabadultunk, túljutottunk a veszteség megélésén. Minden egyes lépést végigjártunk, s tudjuk, új időszak kezdődik. Erről szól a gyászcsoport is.
Azaz a feldolgozásról és az újrakezdésről.
– Van más jó megoldás?
Boussebaa Mimi
A csoportban való részvétel ingyenes. Jelentkezés és további információk: Melegh Márti, 06/70-514-3005, gyaszcsoport@gmail.com. Cím: XII., Kék Golyó utca 19/c.