Hetvenöt éves a Mátyás király város, azaz a Hegyvidék

Budapest létrejöttekor, 1873-ban a hivatali feladatok könnyebb megosztása miatt tíz kerület létrehozásáról döntöttek. Ebből nyolc Pesten, kettő Budán működött. Mind közül a legnagyobb kiterjedésű az I. kerület volt, hozzávetőlegesen megegyezett a mai I., XI. és XII. kerületek területeivel. A számozásos beosztást azért választották, hogy tovább erősítsék a főváros egységét.
A legnagyobb problémát annak a rendszernek a kialakítása jelentette, ami a kétszintű közigazgatási rendszert, vagyis a főváros és a kerületek viszonyát szabályozza. A 19. században a kerületi elöljáróságok nem rendelkeztek jelentős hatáskörrel, szinte a fővárosi közgyűlés döntéseinek végrehajtóiként működtek. Egy-egy kerület élén az elöljáró állt, akinek a munkáját a polgárok által választott esküdtek (ma: képviselők) segítették.
A következő fél évszázadban a főváros népessége annyira megnövekedett (300 ezerről elérte az 1 milliót), hogy az 1920-as évek végére mindenképpen szükségessé vált a közigazgatás reformja. Ez különösen igaz volt az I. kerületre, hiszen a hatalmas kiterjedésű vidék számos új lakót vonzott, és a főváros legdinamikusabban fejlődő területe lett.Az 1930-ban megalkotott XVIII. törvénycikk újabb kerületek felállításáról szólt. Ezek közül kettőt, a XI.-et és a XII.-et a fennálló I. kerületből emelték volna ki, továbbá a pesti oldalon létrehozták a XIII. és a XIV. kerületet. A törvényi rendelkezést meglehetősen hosszú időbe telt átültetni a valóságba; 1934-ben jött létre a XI. kerület, 1935-ben a XIV., majd a XIII. következett 1938-ban, és csak ezután láttak neki a XII. kerület tényleges kialakításához.
Az előkészítő munka azonban már korábban elkezdődött, 1937-ben nyújtották be az ezzel kapcsolatos előterjesztést a fővárosi közgyűlés elé. Ebben főleg statisztikai adatokat szolgáltattak az új kerületről (a többi közt kiderült, hogy a Hegyvidék lakossága 1935-ben 48 055 fő volt, 26 912 nő és 21 143 férfi), emellett rögzítették a kerülethatárokat: a Jagelló út, Németvölgyi út, Érdi út, Törökbálinti út, Nagyszeben út, Háromszék utca, Töhötöm utca, Bod Péter utca, Zólyomi út, Breznó út és Wolff Károly (ma: Hegyalja) út által határolt területet. Az utcanevek nagy része ma már nem cseng ismerősen, azóta módosultak, ahogyan a kerülethatárok is.A rendeletben leszögezték, hogy az új kerület csak akkor állhat fel ténylegesen, ha elkészül az elöljáróság. Még ebben az évben döntöttek a leendő székház helyéről: a Böszörményi út és a Fery Oszkár (ma: Kiss János altábornagy) utca sarkát jelölték ki, mivel ez viszonylag könnyen megközelíthető a kerület minden pontjáról.
Az épületet egy üres telekre szánták, és nem hirdettek tervpályázatot, Henny Ferenc építészt bízták meg, hogy tervezze meg az új székházat. A szakember kalandos módon kapta meg a feladatot. A XIII. kerületi elöljáróság épületének megtervezésére pályázatot írtak ki, ezen Henny Ferencé lett a harmadik díj. Az első helyezett Kovács Ferenc azonban a főváros alkalmazásában állt, és összeférhetetlenség miatt nem kívánták ilyen munkakörben is foglalkoztatni, így a második helyezett kapta a Béke téri épület megépítésének lehetőségét, a harmadikból másodikká előlépő Henny pedig, kompenzációképpen, a XII. kerületben vállalhatott munkát. Eredeti elképzeléseit nem tudta maradéktalanul megvalósítani, mivel terveiben az elöljáróság földszintjén boltok működtek volna – ettől azonban el kellett állnia.
Az építkezés 1938 őszén kezdődött meg, de számos alkalommal szünetelt a munka, mert a háború már éreztette hatását: hol a katonai behívások, hol a fuvarhiány, hol pedig az építőanyagok drágulása miatt nem tudták folytatni a megkezdett munkálatokat. Ez azonban nem jelentett fennakadást a kerület további ügyeinek intézésében. 1938 márciusában a fővárosi közgyűlés határozata szerint „Budapest székesfőváros közgyűlése hálás kegyelettel őrzi Mátyás király Budához fűződő emlékét, s a budai hegyeket felölelő XII. közigazgatási kerületet nevével jelöli meg”. Ez azt jelentette, hogy a kerület neve hivatalosan Mátyás király város lett.A korban jellemző volt, hogy a kerületeket történelmi személyiségekről nevezték el, így lett például a XI. kerület Szent Imre város, vagy a XIII. kerület Magdolnaváros (Horthy Miklósné leánykori keresztnevére utalva). A Fővárosi Közlönyben 1938. március 18-án jelent meg Budapest polgármesterének február 28-án kiadott rendelete, ami az elnevezésről szólt.
Az indoklás a következő volt: „Budapest székesfőváros közönsége ezzel a határozattal Hunyadi Mátyás, a legnépszerűbb király, a kiváló katona, államférfi és diplomata emlékét kívánta megörökíteni. Az olasz renaissance műveltségének európai vonatkozásban is kimagasló alakja, korát mindenben megelőzte, többek között abban is, hogy Buda természeti szépségeire is felfigyelt: az ország kormányzásában elfáradt lelkét sokszor pihentette meg a budai hegyekben, ahol nyárilakot is építtetett magának. A székesfőváros közgyűlése hálás kegyelettel őrzi Mátyás király Budához fűződő kapcsolatainak emlékét s a budai hegyeket felölelő XII. közigazgatási kerületet nevével jelöli meg.”
Hunyadi Mátyás számos módon kapcsolódott a XII. kerület területéhez, elég, ha csak a királyi vadasparkra, vagy a Városkút középkori vízművére gondolunk. A Mátyás király város név azonban igazából soha nem került be később a köztudatba.A kerületnek tehát megvoltak a határai, a neve, ám a valódi magalakulására még két évet kellett várni. 1940-ben készült el a Böszörményi úti székház, s a belügyminiszter rendelete szerint pontosan hetvenöt esztendővel ezelőtt, 1940. július 1-jén megkezdhette működését a Mátyás király város. Az elöljáró Garancsy László lett, aki az I. kerületi elöljáró helyetteseként már régóta részt vett az előkészítési munkálatokban. A kezdetekkor harminckét ember dolgozott az irányítása alatt. (Az elöljáróság 1950-ig működött, ekkor nevezték át XII. kerületi Tanácsnak.)
Az új épület átadására és a kerület megalakulására nagyszabású ünnepséget szerveztek a hivatal elé, azonban a fényes eseményt elhomályosította az országos gyász Horthy kormányzó leánya, Paulette halála miatt. Az avatásra az emberek az elöljáróság előcsarnokában gyülekeztek 1940. június 28-án, pénteken déli 12 órakor. Több beszéd is elhangzott ez alkalomból.
Garancsy László július 1-jei megnyitójában a következőket mondta: „A tizenkettedik kerületet Mátyás király városnak hívják, s ez a nagy király volt az első uralkodó, aki sok érzékkel ajánlotta a népet az ország urainak a figyelmébe. A kerületi elöljáróság működésében mindinkább előtérbe lépnek a szociális feladatok, és mind többet foglalkozik a gyámolításra szoruló társadalmi osztályok ügyeivel. Ez a gondolattársítás szülte a törekvést, hogy az épületben látható Mátyás király-tárgyú falfestmény elkészüljön.”
Cselényi Pál törvényhatósági tag, a kerület országgyűlési képviselője ünnepi beszédében így fogalmazott: „Szimbolikus jelentősége van a mai napnak: az új elöljáróság születésének napja egybeesik Mátyás király születésének ötszázadik évfordulójával. És ezért első fogadalma ez: Mátyás király nevéhez méltóan az ő tradícióját kívánja követni, ápolni és megtartani azok közt a hegyek közt, ahol annyi kedves órát töltött el a nagy király. A nagystílű magyar gondolatot, amelyet Mátyás képviselt, az ős-budai, magyar nacionalista, keresztény szellemben kell megvalósítani, mely a budai oldalt megkülönbözteti a Duna másik oldalán fekvő testvérvárostól.” A beszédek végeztével Némethy Károly tanácsnok átadta Garancsy Lászlónak a kerület pecsétjét és az elöljáróság kulcsát, majd a jelenlévők megtekinthették az épület különböző helyiségeit.Az új kerület működésének megindulása alkalmából a legtöbb budai újság különszámot jelentetett meg. Így tett a Budai Krónika is, amelynek hasábjain kifejtették, hogy az egész magyar főváros ünnepe ez az esemény, mivel a hegyvidéki elöljáróság felavatása a korszerű közigazgatási szervezet beteljesülése. Érdemes és érdekes felfigyelni a szóhasználatra, a szerző már itt is mint „hegyvidéket” emlegette a Mátyás király várost.
Az újonnan készült térképeket hamarosan ismét át kellett rajzolni, mert a németvölgyi polgárok sérelmezték, hogy a kerülethatár a Németvölgyi-árok (ma: Jagelló út) mentén húzódik. Ezért 1941. január 1-jével a határt kitolták a Sas-hegy gerincéig.
Az 59-es villamos korábban a Déli pályaudvarig közlekedett, de az új kerület vezetésének kezdeményezésére a főváros a vonal Széll Kálmán térig való meghosszabbítása mellett döntött. A téren, a korábbi sportpályák helyén ebben az időben kezdték el kialakítani az új közlekedési csomópontot.
A korabeli dokumentumokból az is kitűnik, honnan származik a Mátyás király város név ötlete: a Hollós Mátyás Társaság javasolta a közgyűlésnek. A szervezet egyike volt a számos budai polgári egyesületnek, sőt a kortársak szerint a legsikeresebbek közül való. 1920-ban hozták létre „írók, művészek és tudósok budai egyesületeként”, alapítója a Budai Napló főszerkesztője, Virág Béla volt. Hagyományápoló társaságként feladatának tekintette a lokálpatriotizmus erősítését, ezért felkarolt minden olyan kezdeményezést és ötletet, ami Buda kulturális pozícióit erősíthette.
A Hollós Mátyás Társaság tagjai mindent elkövettek azért, hogy Budán épüljön fel a Műegyetem és a Nemzeti Stadion. Azzal is előálltak, hogy a fővárost kereszteljék át egyszerűen Budára. Mátyás koronázásának 480. évfordulóján, 1938-ban vetették fel, hogy az új kerületet nevezzék el a híres és kedvelt uralkodóról. Ötleteik nagy része elbukott, ám a névadást tekintve sikerrel jártak.
Igaz, a kerület nem tartotta meg a nevet, ám több helyszín is őrzi a névadó emlékét. Gondoljunk csak a Svábhegy oldalában, a Normafa alatt kígyózó Mátyás király útra, vagy a polgármesteri hivatal mellett álló Mátyás király-mellszoborra!

Balázs Attila