Kártevő csigák a hegyvidéki kertekben (2.)
A csigamentesítő hadművelet második fejezetében a komolyabb inváziók leküzdéséhez adunk tanácsokat, valamint a bevethető arzenál további elemeit sorakoztatjuk fel.
Ha nem kívánjuk saját kezünkkel felvenni a harcot a csigákkal, alkalmazhatunk csapdákat. A gazdaboltokban is felbukkanó műanyag csapdák helyett készíthetünk házit nagyobb konzervdobozokból, befőttes üvegekből.
A földbe süllyesztett edényekbe öntsünk sört! Vízzel hígíthatjuk – így több marad nekünk. Az iszákos puhatestűek reggelre tömegesen esnek a csapdákba, ahonnan nincs számukra kiút. Készíthetünk cukros élesztőoldatot is, ami ugyanúgy felkelti a puha tapogatók figyelmét, mint az erjesztett ital.
Hasonlóan hatékony, de sokkal bonyolultabb megoldás a visszahajló peremes, alacsony kerítés. Ez, bár hasznos, jelentősen rontja a kert esztétikai élményét.
A csapdázás történhet a kártevők etetésével is. Ha a kertben kigyomlált pitypangot a földre terítjük, a csigák annak esnek neki a dísz- és haszonnövények helyett. Persze, az odacsábított egyedeket időben össze kell szedni, és arra is érdemes vigyázni, hogy a gyomokkal ne terjesszük el a kertben a magjaikat. Máskülönben ez a mesterfogás kétszeresen hatékony lesz: ritkítja a csigaállományt, és rákényszeríti a kertművelőt a gyomlálásra.
Ha a finomabb módszerek nem vezetnek eredményre, vegyszerekhez kell nyúlni. A legádázabb csigairtókat a gazdaboltokban, kertészeti árudákban szerezhetjük be.
Sok szer inkább a mezőgazdaságban használatos, ezért alkalmazásuk különös elővigyázatosságot igényel.
A kijuttatás és a kert azt követő használata során tartsuk be az eladók utasításait és a csomagoláson feltüntetett instrukciókat! A szerek biztos hatást ígérnek, szemben a szóbeszédben terjedő népi módszerekkel (só, mész, hamu, összetört dióhéj stb.), amik vagy kevéssé hatékonyak, vagy a kertet is alaposan károsítják.
Végezetül említést kell tenni a legnagyobb veszedelemről, a spanyol meztelen csigáról! Ez a termetes faj falánkabb, ellenállóbb, szaporább hazai társainál, így visszaszorítása is nehezebb feladat. Talán az egyetlen jó hír, hogy az egyedek elvakultságukban alkalmanként egymást is felfalják.
Kinézetre hasonlítanak a nálunk honos barna nagy meztelen csigára, a hazai huszonhat meztelen csiga és a tíz kártevő csigafaj legnagyobbikára. Ajánlják ellenük a fonálféreg-kártevőket, mert a csigák között elterjedve legyengítik és elpusztítják azokat.
Érdekességként megjelent a biológiai hadviselés legkomolyabb formája is, ugyanis létezik egy kacsafaj, az indiai futókacsa, amelyik kifejezetten „utazik” a nagy meztelen csigákra. Ezt a szárnyast nem zavarja a más ragadozókat visszatartó nyálkaréteg, felkutatja és felfalja a puhatestűeket. Mivel a kacsák jelenléte idegen a városi kertekben, a módszert sikerrel alkalmazó országokban bérelni lehet a csigairtó különítményeket, amik néhány nap alatt mentesítik a kertet. Nálunk bevethető bérkacsákról még nem kaptunk hírt.
A csigairtás módszertanának alapos ismertetése után azért fontos megjegyezni, hogy bár egyes kutatások szerint a kertben mintegy húszszor annyi csiga él, mint amennyit az ember észrevesz, mégsem érdemes a tébolyultságig folytatni a hadviselést. A módszerek kifinomultságánál sokkal többet jelenthet a rendszeresség, hiszen az állatok szaporodásához idő kell, így ha kampányszerűen, évente egy-két hétig ritkítjuk állományukat, a kritikus mérték alá csökkenthetjük számukat.
(Barta)