A boldogság művészete

A rutinos kiállításlátogató tudja, a megnyitó előtti percekben általában nagy a zsivaj. Most mégis mély csend honol a Galéria 12 Kávézó és Borbárban. Messziről az alkotások olyanok, mintha a keretben őrzött vásznon magányos foltok rakoncátlankodnának.
„Ugye, milyen izgalmas? Mindig valami újat fedezek fel rajta. Gyönyörű!” – véleményezi egy látogató, Antónia Szamos Iván Szoros kapcsolat című grafikáját, ami különleges játékra hívja a szemlélődőt. A kompozícióra perceket kell szentelni; idő kell ahhoz, hogy összeálljanak a kép és annak rejtett üzenetei.
„Ivánt nagyon korrekt srácként ismertem meg, kiváló tanárkollégám volt, régi jó barátom – fordul a több évtizedes tapasztalattal rendelkező kiállítóhoz Károlyi András festő- és grafikusművész. – Ő valami olyasfélére talált rá, ami a mai napig boldoggá teszi. Ne keressünk a képekben problematikát! Nincs. Itt csak annak az öröme van, hogy: »Jaj, de jó, valami szépet csinálok!« El tudom képzelni, milyen élmény lehetett számára, amikor rátalált a szabad, funkcionalitásoktól mentes munkára.”A szeptember 12-ig látható tárlaton Szamos Iván életének több periódusába is bepillanthatunk. Az alapszínfoltokból kiinduló alkotásokba a művész figurális jelleggel szőtte bele látomásait, álmait. Képei között épp emiatt találunk drámai és lírai megfogalmazásokat is.
„Valóban nincs mögöttes tartalom; csak az öröm. Mert amikor dolgozom, kizárólag arra tudok koncentrálni, amit csinálok. Ezek az alkalmak számomra kivételesek” – avatta be lapunkat az alkotás intim pillanataiba Szamos Iván, aki azt is elárulta, a művek készítése közben gyakran megfeledkezik az időről – csakúgy, mint a néző, akinek mindig sikerül valami újat felfedeznie a képekben.

B. Mimi