A Hegyvidék legöregebb lakóháza: a Czillich-major

A budai hegyek a török kiűzését követően kerültek Buda városának tulajdonába, de csak a 18. században jelennek meg az első épületek ezen a vidéken. Korabeli térképek, metszetek alapján tizenegy lakóház felépüléséről van tudomásunk az 1700-as évek végéig. Ezek elszórtan helyezkedtek el a különböző birtokokon, méretük akár a 49 holdat (több mint 28 hektárt) is elérhette.
Napjainkban mindössze kettő áll még, mindkettő a Zugligetben: az egyik a Janka út 4/b, a másik az Árnyas út 40. szám alatt található. A kettő közül a Janka úti a régebbi, így nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez a XII. kerület legöregebb, ma is létező lakóépülete.
Az egykori majorosház pontos „születési” dátumát nem ismerjük, de az 1770-es években készülhetett. A legelső házak ezen a területen, a korabeli térképek tanúbizonysága szerint egy Budakeszit Budával összekötő útvonal mentén épültek fel. Ez az út érintette a Disznófő-forrást, a Szent Anna-kápolnát és Makkosmáriát is. Érdekesség, hogy ha a régi térképeket összevetjük a mostaniakkal, akkor felfedezhetjük, hogy ma is létezik; egy része erdei földút, más része kiépített közterület formájában. Vonalvezetése érintette a mai Janka utat, Béla király utat, Kútvölgyi utat.A Janka úti majort Czillich (Zillich) Ferenc budai ügyvéd építtette. A birtok határköve ma is megtalálható a Normafától a Szent Anna-rét felé vezető sétaút mentén, „F. Z. 1774” felirattal, ami az állítás dátumára és a birtokos nevére utal.
A térképeken „L” alakú épületet láthatunk, amely kisebb hozzáépítésekkel bár, de napjainkra is megmaradt. A lejtős telken álló, zúzott kőből és téglából készült épület a hátsó homlokzatával szinte teljesen a földbe süllyed. Eredetileg zsindelytetős volt, ezt később, a 20. században palatetőre cserélték.
Az épület hosszabbik szárnyában kapott helyet egykor a lakószoba és a konyha, a rövidebbikben pedig az istálló. Olyan eredeti megoldások láthatók rajta a mai napig, mint például az istálló szénaledobó nyílása, vagy a konyha mennyezetében meglévő lyuk, amit a padlástérben kialakított füstölőhöz használtak. Minden bizonnyal eredetiek a szobák mennyezeti gerendái is.
Fontos épített örökségünk ez az épület, hiszen egyedüliként maradt fenn a 18. századból, jelentős átépítések nélkül. Ennek oka talán az, hogy másfél évszázadon keresztül egy család birtokában volt.
Amikor a Czillich-leszármazottak 1901-ben eladták a házat, Zerkowitz Imre vásárolta meg, akinek utódai még a kilencvenes években is ott laktak. Zerkowitz Imre is ügyvédként dolgozott, a majorságot pedig nyaralónak használta; kertészetet és méhészetet rendeztek be ott.
Érdekesség, hogy a major birtokbavételekor Zerkowitzék régi, földbe ásott vízvezetékcsöveket találtak. Arra gondoltak, hogy a Városkút forrásházához hasonlóan ezek is a Mátyás király korabeli vízvezetékrendszer darabjai, azonban ez nem nyert bizonyosságot, arra viszont egyértelműen rávilágított a lelet, hogy a Disznófő-forrás vize föld alatti vízcsövekben jutott el a környékbeli majorságokba.
Az épület jelenleg elhanyagolt állapotban áll. Többször is hajléktalanok vették birtokba, annak ellenére, hogy 1996-tól helyi védettséget élvez, 2001 óta pedig – a Zugligeti Egyesület közbenjárásával – országos műemlék.

B. A.

Amennyiben olvasóink közül valaki szeretné megnézni és közelebbről megismerni az egykori népi barokk építészetnek ezt a Hegyvidéken található emlékét, csatlakozhat a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény által szervezett helytörténeti sétához, ami a Zugliget egyéb értékei mellett a Czillich-majort is érinti. A sétát Salamin András, a Zugligeti Egyesület elnöke vezeti április 23-án 10 órától. Gyülekező: a Zugligeti út–Béla király út–Janka út találkozásánál. A részvétel ingyenes.