Titkos Ilona svábhegyi villája
Makláry Gyula „festék-, kence- és lakkárugyár”-tulajdonos és hitvese 1890-ben négytornyú, manzárdtetős villát építtetett a Rege út 14. szám alatt. Az akkor még osztatlan, ősfás telek karbantartására először Büchler Mátyás kertészt, majd Pichler Antal nyugalmazott fővárosi erdőőrt szerződtették. A gyáros azonban 1912-ben túladott a nyaralón, két pesti lakást vásárolt helyette.
A csendes házat Makláry a nyugalmat kereső gróf Klebelsberg Kunónak adta el, akinek a rokonai a közeli Istenhegyi úton laktak. A politikus nyolc év múlva kiköltözött hidegkúti kastélyába. Az üresen álló, romantikus épületet Titkos Ilona egy kiránduláson látta meg, és azonnal beleszeretett.
A színésznő elszegényedett nemesi családból származott, 1898. május 21-én született Kolozsváron, apja a helyi kórház főgépésze volt. Kereskedelmi iskolába járt, majd édesanyjával Budapestre települt. Tanulmányai mellett a Weiss Manfréd gyárban vállalt akkordmunkát. Az Országos Színészegyesület színiiskolájában 1919-ben szerzett diplomát, feltűnő szépsége és tehetsége azonnal felkeltette Bárdos Artúr színházigazgató figyelmét. A fiatal lány hamar a Belvárosi Színház sztárja lett.
Igazi „femme fatale”, „fekete mélytüzű démon” volt a kritikusok szerint. Temperamentumos játékából, sajátos női vonzerejéből ösztönös tehetség, erő és egyszerűség áradt. A lapok versengtek, hogy fotóját címlapon közölhessék, az egyik legjobban öltözködő pesti színésznőnek számított, férfiak százai hevertek a lábai előtt. Közéjük tartozott gróf Széchenyi Pál is, aki egy reggelig tartó estély után extravagáns módon adta tudtára rajongását: repülőt bérelt Mátyásföldön, a pilótával a színésznő zuglói villája, a Szent Domonkos utca 9. fölé kormányoztatta a gépet, és rózsák sokaságával szórta tele...
Titkos Ilona mégis a Rege úti nyaralóját szerette jobban. „Munkám és fáradságom pihenője, kedves barátaim szíves vendéglátó háza, összes kutyáim otthona, sőt – kóbor kutyák menedékhelye is [...] Ez a ház egy karrier anyagi eredménye és sok boldogság és boldogtalanság fűz hozzá” – nyilatkozta a Színházi Magazinnak.
A házat a betörők is kedvelték… Az 1929. augusztus 4-i bűntettről a Reggel című újság szenzációként számolt be:
„Vasárnap [...] az Angyal csapat emberei kiszálltak a betörés szinhelyére. A detektívek [...] elképedve állapították meg, hogy ezuttal olyan esettel állnak szemben, amely a betörések történetében a legritkábbak közé tartozik. A betörő ugyanis földulta az egész lakást, feltört minden szekrényt, vitrint, kazettát, szétdobálta Titkos Ilona összes ruháit, fehérneműit, prémjeit, de semmit a világon nem vitt magával, csak néhány Regália-szivart [...]
A betörést a villa kertésze fedezte föl reggel félötkor, amikor a virágágyakat öntözni kezdte. Észrevette ugyanis, hogy a budoir-ablak főtáblája föl van feszítve s az ablak nyitva van. Azonnal felköltötte a villa házvezetőnőjét, özvegy Kaufmann Sándornét és megkérdezte, hogy mi történik a házban ilyen korán [...] a szekrények pedig nemcsak itt, de a földszint többi három szobájában is föl voltak törve [...] A betörő minden szekrényt kinyitott, fölforgatta a kályhákat is, föltörte a fürdőszobáit, fölfeszítette az összes fiókokat, kazettákat, egy antik aranyvitrint, [...] egy tulipános magyar parasztszerényt, amelyben a művésznőnek 200 darabból álló ezüstkészlete volt, az ezekben talált holmikat össze-visszaszórta, fölforgatta, de semmit a világon magával nem vitt. [...]
A rendőrség véleménye szerint a betörést [...] föltétlenül a helyzettel ismerős valaki követhette el, valaki aki vagy keresett valamit [...] vagy pedig valaki, talán egy elbocsátott alkalmazott, aki bosszuból tört be a villába, hogy volt urnőjének bosszuságot okozzon.
Abból, hogy a betörő a szivarokon kívül semmit magával nem vitt, holott a szekrényben ott találta Titkos Ilonának ruháit, fehérneműit és értékes prémjeit, közöttük egy csincsilla-gallért és egy nerzbundát, amelyeknek egyedül sokezer pengő az értékük, [...] lábnyomokat és ujjlenyomatokat hagyott hátra, a rendőrségen arra következtetnek, hogy az amatőrbetörőnek ez lehetett az első ilyen vállalkozása. [...]
Rendkívül érdekesnek tartjuk a rendőrségnek azt a fölvetését, hogy a fantasztikus betörést a helyzettel ismerős amatőr követhette el, bár az a körülmény, hogy a betörő az összes szivarokat elvitte, valamint magával vitt egy megkezdett üveg bordói vörösbort is [...] inkább hivatásos gesztusra vall. [...] Ez a körülmény cáfolná a rendőrségi föltevéseknek azt a még ki nem mondott gyanuját is, amely szerint ebben az esetben ugynevezett uri betörő munkájával állnának szemben.”
1935. november 24-én ismét betörtek a házba: „A főépületbe nem tudtak behatolni, mert a villában télen is személyzet tartózkodik, csak a kertészházat sikerült kifosztaniuk, azon kívül az egyik udvari tyúkólból magukkal vitték az összes baromfiakat, elloptak néhány galambot is.”
A színésznő az Agancs úti „Arosa társasház” és a Rege úton épült Golf Szálló sikerén felbuzdulva 1942-ben elhatározta, szerencsét próbál az üzleti világban is. Lebontotta a villát, hogy a telken öröklakásos társasüdülőt építsen Bereczky László műépítész ötletes és művészi elgondolása alapján.
A Színházi Magazin beszámolója: „»Négy évszak« lesz a neve. Háromemeletes, patkóalakú, remek épület, luxuspalota, fenyőfák és tölgyek között; egész Pestet és Budát lehet majd látni ablakaiból és terraszairól. Éjszakákon keresztül gondolkozom remek, új ötletekről. Minden telektulajdonos, aki igényt tart rá, saját kicsi kutya-appartmant kap. Gyermek-játszóteret tervezek és külön strandot is.”
Az üdülőház felépítése a háború miatt meghiúsult. Titkos Ilonát 1944 novemberében a Gestapo elhurcolta. Sopronkőhidára vitték, ahonnan fél év múlva sikerült megszöknie. 1959-ben vonult nyugdíjba. 1963. május 22-én halt meg Budapesten.
Verrasztó Gábor