A szörp, az eperleves és a kedves cicerone csokicsodája
„Mi van veled, hogy még mindig a téli cókmókodban jársz? – kérdi kolléganőm – Te, aki karácsonyig mindig a nyári parasztszoknyádban flangálsz!” És igaz is, mivel tél sincs már rendes, megbízható, valóban a nyári ruhákban húzom ki a telet, a téliekben pedig nyárig múlatom az időt. Hát persze, mert ki meri elővenni a nyári holmit a szekrényből az ilyen bolond, hónapokig itt időző „április” láttán?!
Pedig állítólag itt az eperszezon, amelyre oly nagyon áhítoztunk, s amely még mindig nem adja át magát nekünk. Habár néha valóban kiderül az ég. Aztán persze beborul, kopog a jég a hátunkon. Aztán meg szakad rólunk a veríték, és ijedtünkben jól visszaöltözünk.
Akácszörp
A tavasz nekem az illatoktól az, ami. Jön az ibolya, ellágyulok a mandulavirágzástól, a jázminillattól, a hárstól, és aztán az akácvirág fehér, édes fürtjei… Megbocsátok az arctalan télnek, a szürke égboltot is feledem. Begyűjtöm a bodzavirágot, itt a szörpkészítés ideje! Az idén először az akácvirággal próbálkoztam.
Hozzávalók:
50 dkg akácvirág
4 l víz
3 citrom
80 g borkősav vagy citromsav (én az utóbbira esküszöm)
3 kg cukor
1 kk nátrium-benzoát (de én inkább több citromsavat teszek bele)
A leszakított fürtöket megmossuk, a virágokat finoman lesodorjuk a szárukról, majd egy tálcán szétterítve egy kicsit állni hagyjuk, esélyt adva a bogárkáknak, hogy még időben kikászálódjanak a részegítő illatú virágkelyhecskékből. Nagy lábosba töltjük a vizet, beledobjuk a citromsavat és a felszeletelt citromokat, majd időről időre megkeverve három napig állni hagyjuk.
A napok elteltével leszűrjük, beleöntjük a cukrot és még egy kis citromsavat vagy nátrium-benzoátot, a tartósítás végett. Ha a cukor feloldódott, egyszerűen üvegekbe töltjük. Én beteszem a hűtőszekrénybe, és pohárba töltve kicsit hígítom friss vízzel.
Ez a recept bármilyen más virággal, bodzával, zsályával, citromfűvel is kipróbálható. 
Eperleves
Szóval, itt lenne az eperszezon… De ha nem vagyok észnél, el is tűnik, mint a kámfor, mire tisztára mosom, kifőzöm a befőttesüvegeimet!
Az üvegmosás mindig azt jelenti, hogy lement az eper horrorára, és a piacon megjelenik a zamatos, apróbb szemű, szamócásabb, szabadföldi magyar eper, feledtetve a hatalmas, fényes testű, „műanyag” gyümölcsöket. Ez az úgynevezett olcsóbb eper aztán „huss!”, olyan gyorsan szokott elillanni, mint a régi pesti viccben a nyugdíjasok csigaszedő versenyén a csiga. Mire rászánnám nagylelkűen a kicsi pénzemet, már nincs is sehol.
Hozzávalók:
1 kg eper
6 dl tej
3 dl tejszín
30 dkg cukor
1 vaníliarúd
1 vaníliás cukor
2 tojásfehérje
1 db narancs héja
Az epret szűrőben megmossuk, zöld szárától megfosztjuk, majd összeturmixszoljuk. A tejet a tejszínnel és a cukorral felforraljuk, felhasítjuk a vaníliarudat, és a vaníliás cukorral együtt a tejes tejszínbe főzzük.
Felverjük a két tojásfehérjét, és a madártejhez hasonlóan habtojásokat szaggatunk belőlük, amiket megfőzünk a tejben. Kiemeljük őket, és mindent hűlni hagyunk.
Amint kihűlt, a tejet összevegyítjük az eperpürével, és tálaláskor a leves tetejére rakjuk a habfellegecskéket. Ha nagyon ki akarunk tenni magunkért, akkor narancshéjat reszelhetünk rájuk, ami bájosan megpöttyözi, valósággal szeplőssé teszi őket. 
Spenóttal, márványsajttal töltött karaj
Nagyon mutatós és igen finom fogás receptje következik. Nincs benne semmi ördöngösség, mindössze egy kis trükk, amit a sokat látott, sok helyen szerencsét próbáló egykori gondnokunktól tanultam. Ha össze tudjuk forrasztani a két karajszeletet, kezdhetjük az ötletelést, mi mindennel töltenénk még meg őket.
Hozzávalók:
70 dkg karaj
15 dkg márványsajt vagy bármilyen kéksajt
20 dkg bébispenót
2 egész tojás
1-2 marék liszt
2-3 marék zsemlemorzsa
1 ek szezámmag
só, bors
A karajt vékonyan felszeleteljük, oly módon, hogy csak minden második szeletet vágjuk végig. Így olyan páros szeleteket kapunk, amik, mint egy könyv, szétnyithatók. Ezeket óvatosan kiklopfoljuk, sózzuk, majd az egyik felüket megpakoljuk friss spenótlevelekkel, amikre márványsajtot morzsolunk, és friss borsot őrölünk.
Összecsukjuk a húskönyveket, és a szélüket alaposan összeklopfoljuk, amíg teljesen le nem záródnak. Ekkor gyors mozdulattal lisztbe, majd tojásba, végül szezámmaggal elkevert zsemlemorzsába forgatjuk őket, és közepes lángon, bő olajban kisütjük mindet. 
Izolda
Édesanyám kongresszusokat szervezett egykor az IBUSZ-nál sokfelé, így került Apajpusztára is, ahová előkelő vendégeket vitt országot járni. Ott várta őket mindig Izolda, a helybéli kedves cicerone. Az ő kitűnő találmánya ez a csokicsoda, amelyet örök hálánk jeléül őróla neveztünk el a családban.
Hozzávalók:
25 dkg vaj
20 dkg porcukor
2 vaníliás pudingpor
2 tojás
4 ek kakaó
1 marék durvára darált dió
1 marék mazsola
1-1,5 csomag nápolyi tortalap
½ dl rum
A mi szeretett Izoldánkat előző napon jó elkészíteni, hogy rendesen összeérjen!
Keverőtálba tesszük a tojásokat és a porcukrot, s gőz fölött elektromos habverővel habosra keverjük. Ezt követően fakanállal óvatosan beledolgozzuk a pudingport és a kakaót, majd az elektromos keverővel újra átdolgozzuk. Ha az állaga egyenletes benyomást tesz, az egész keveréket gőz fölött felfőzzük az olvasztott vajjal együtt. Amíg rotyog, időnként megkeverjük, miközben a többi kezünkkel a nápolyilapokat tördeljük apró darabokra.
Ha mindezzel készen vagyunk, levesszük a gőzről a keveréket, és beleszórjuk a mazsolát, amit vízben megmosva egy pillanatra felforraltunk. Beleszórjuk a darált diót, hozzáöntjük a kicsi rumot, majd az egészet ráöntjük az összetört nápolyidarabkákra. Jól összekeverjük, hogy a masszából mindenhova jusson, alaposan átitatva, kissé megpuhítva a nápolyilemezkéket.
Végül kibélelünk egy (vagy két) őzgerincformát folpackkal oly módon, hogy mind a négy oldalán bőven kilógjon, a sütire ráhajtható legyen a fólia. Az egész masszát beleöntjük a kibélelt formába, erősen belenyomkodjuk, és a fóliát ráhajtjuk úgy, hogy jól befedje, majd egy éjszakára hűtőszekrénybe tesszük, hogy legyen ideje jól összeérni. Másnap aztán kiborítjuk, leszedjük róla a fóliát, és szépen felszeleteljük.
Sajnos nagyon-nagyon finom, csábító csemege, ezért – bár nincs benne illóolaj – a család körében gyorsan elpárolog, valósággal köddé válik.
Ahogy most átolvasom, hosszadalmasnak, bonyolultnak tűnik, pedig igazán nagyon gyorsan, egyszerűen elkészíthető.