Új helytörténeti kiállítás: Hegyvidék a „Nagy Háború” idején

A XII. kerület első világháború alatt betöltött hátországi szerepét, mindennapi életét, fontosabb intézményeit mutatja be a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény legújabb, Hegyvidék a „Nagy Háború” idején című kiállítása.
„Nem véletlen a »Nagy Háború« elnevezés, hiszen számozni csak a második világháborútól kezdtünk – mondta a megnyitón Pokorni Zoltán polgármester. – Az első totális háború átformálta az életet, átformálta Európát, a nőknek szavazati jogot hozott, amit a hadiüzemekben dolgozóktól nem lehetett megtagadni, rövid hajat, rövid szoknyát és számtalan »örökbéke-tervezetet«. Ezek megvalósulása a huszadik században szörnyű társadalmi következményekkel járt, de nekünk, a korabeli Magyar Királyságnak külön megrázkódtatást hozott a »Nagy Háború« és az azt lezáró Párizs-környéki béke.”
A polgármester köszönetet mondott a kerületi családoknak, amelyek féltett kincseiket – az édesapa huszáregyenruháját, érdemrendet, szuronyt, levelet, naplót – adtak kölcsön a gyűjteménynek.
„Az első világháború éveit »kibővítve«, 1914-től a trianoni békeszerződésig, 1920-ig mutatjuk be a kerület mindennapjait – magyarázta Balázs Attila, a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény és Galéria vezetője. – Az itteni polgárok is támogatták a fronton lévők erőfeszítéseit; például a MOM – akkor még Süss Nándor Precíziós Mechanikai Intézete – 1914-ben haditermelésre állt át, fegyverek optikai alkatrészeit kezdte el gyártani. A Hegyvidéken működő egészségügyi intézmények hadikórházakként, szükségkórházakként működtek, itt részesítették kezelésben a fronton megsebesülő katonákat. A szomszédos terem anyaga pedig az első világháború kirobbanásáról, a magyar fegyvernem, a huszárság szerepéről, a hátországi propagandagépezet működéséről és a korszak katonai kitüntetéseiről szól.”Dr. Balla Tibor alezredes, a Hadtörténeti Intézet igazgatóhelyettese mindenekelőtt arról beszélt, hogy a „Nagy Háború” szétrombolta a történelmi Magyarországot. „Az ország ebben a háborúban több mint négymillió katonával vett részt, több mint hatszázezer elesett maradt a csatatereken, nyolcszázezer sebesültet és ugyanennyi fogságba esett katonát áldoztunk – mondta. – Ezek a tények a mai napig nem kaptak elég hangsúlyt a szakirodalomban. Budapest nem volt hadszíntér, de kevesen tudják, hogy az osztrák–magyar hadvezetés mint a birodalom második fővárosát és a Duna vonalát hídfőparancsnoksággal, a hátországi lakosok pedig az itt bemutatott módon védték kitartóan az első világháborúban.”Balázs Attila külön köszönetet mondott a Hadtörténeti Múzeumnak és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak, amiért nagyszámú tárggyal, fotóval járultak hozzá a kiállítás anyagához, Katona József főorvosnak, a Szent János Kórház munkatársának, aki az orvostörténeti részhez kölcsönözte gyűjteményét, valamint az Escape-csapat tagjainak, akikkel együtt létrehozták a különlegességnek számító – napjainkban országszerte népszerű – „szabaduló szoba” játékot. Hazánkban történelmi kiállításhoz még nem készült ilyen, így a helytörténeti gyűjteményben az elsők között lehet kipróbálni. A játékra benevezők műkincstolvajok szerepébe bújnak, és fél óra alatt logikai fejtörők segítségével kell megtalálniuk a kiutat jelentő megoldásokat.

(Balajthy)

A kiállítás a korábbiakhoz hasonlóan ingyenesen látogatható, a „szabaduló szoba” kipróbálása viszont előzetes időpontfoglaláshoz és jelképes belépődíjhoz kötött. Cím: XII., Beethoven utca 1/b.