„Játszani is engedd”

Szakmai továbbképzésre invitálta az önkormányzat a XII. kerület óvodavezetőit, óvodapedagógusait. Az előadást, amin részt vett Fonti Krisztina alpolgármester és Gilicze Zoltán, a polgármesteri hivatal oktatási és közművelődési irodájának vezetője is, Pázmány Karolina Ágnes, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanára tartotta.
A pedagógus mindenekelőtt köszönetét fejezte ki azért a lehetőségért, hogy a főiskola hallgatói a XII. kerületi óvodákban tölthetik a gyakorlati idejüket. „Jelentős probléma a gyerekek túlterhelése már az óvodában – kezdte előadását. – Találkozunk olyan szülőkkel, akik gyermekeik minden percét beosztják, az óvodából különórákra viszik, esetleg idegen nyelvű óvodába adják őket. Természetesen jót akarnak, ám a gyereknek nem jut ideje játszani, holott ennek a korosztálynak ez a fő tevékenysége. Fontos, hogy a szülő a gyermek igénye szerinti érzelmi biztonságot, stabilitást és elegendő játékidőt biztosítson. Tudományos mérések szerint az életben való sikerességért nyolcvan százalékban az érzelmi, és csak húsz százalékban az értelmi intelligencia a felelős.”
Nemegyszer megfogalmazódik az óhaj a szülők részéről, hogy az óvoda készítse elő a gyermeket az iskolai írástanulásra – folytatta Pázmány Karolina Ágnes. „Az eszközhasználatot befolyásolja a kéztőcsontosodás, ami körülbelül hétéves korban következik be, a kisfiúknál lassabban – mondta. – A játékos fejlesztés nem új találmány. A pörgettyűs játék – egy kis körhinta faragott állatkákkal, amit régen faluhelyen valamelyik szülő otthon faragott ki – fejleszti a csuklót, a három ujjal való fogás előkészíti a későbbi ceruzafogást.” A pedagógus példaként mutatta meg diaképen id. Pieter Brueghel 1560-ban festett, Gyermekjátékok című művét (az eredeti a bécsi Kunsthistorisches Museumban látható): ezen közel kétszáz gyerek több mint nyolcvan korabeli játékot játszik.
„Manapság gyakran esik szó a jobb és bal agyfélteke működéséről” – tért rá egy másik témára az előadó. A bal agyfélteke vezérli egyebek közt a beszéd- és nyelvhasználatot, a jobb kezet, a logikus, analitikus gondolkodást. A jobb felelős a képzelőerőért, a kreativitásért, a bal kézért, a holisztikus látásmódért, a humorérzékért. „A megfelelő egyensúlyra kell törekednünk, nehogy a digitális generációra a digitális degeneráció legyen jellemző, ahogy Gyarmathy Éva írja A digitális bennszülöttek képességprofilja című értekezésében” – jelentette ki Pázmány Karolina Ágnes.
Ezután részletesen elemezte a digitális kor gyerekek fejlődésére gyakorolt hatását: a mérleg szerinte sajnos nem pozitív. A sok tévénézés és számítógép előtt ülés mozgáshiányt okoz, ami akadálya az agy fejlődésének. Összemosódik a virtualitás és a valóság, felületesebb lesz a gondolkodás, bizonytalanná válik a koncentrálóképesség, a képzelet nem fejlődik eléggé, sivárabbá válik, mert kész képeket kap, ami inaktivitásra szoktat.
A könnyebb ismeretszerzés várható előnyei egyelőre nem mérhetők. A PISA-felmérés szerint a magyar tanulók digitális kompetenciája nem kielégítő, a gép vezérli őket, nem ők használják a gépet saját gondolati konstrukciók kidolgozásához, és a szerzett információ feldolgozása sem hatékony.
Az előadó Hámori József agykutatót idézte, aki a művészeti nevelés fontosságára hívta fel a figyelmet. A professzor a két agyfélteke által irányított képességek arányos fejlesztését javasolja a minél kiegyensúlyozottabb fejlettségi szint érdekében.
„Az óvodában és az alsó tagozaton jól szolgálja az arányos fejlesztést a mindennapi testnevelés és a heti két-két óra művészeti nevelés, viszont a felső tagozaton gond, hogy csak heti egy-egy órában van ének, tánc, balett, drámapedagógia és vizuális nevelés – mondta a pedagógus. – Sok helyen a színjátszó kör, a zenekar része az iskolai hagyománynak. Összefoglalva: támogassuk a gyermekek tevékenység, alkotás felett érzett örömét, dicsérjünk sokat, ne alkalmazzuk gyakran a feddést, tiltást!”
A szakember másik előadása a „Gyermekrajz – fejlődés” címet viselte. „Két fő feladatunk van – hangsúlyozta. – Az egyik, hogy érzelmi biztonságot adjunk a gyerekeknek a művészeti neveléssel, a másik, hogy készítsük fel őket az írás tanulására. A művészeti nevelés a kreativitás fejlesztésének terepe.”
Az előadó összeállított egy szakirodalmi listát az óvodapedagógusok számára, amelynek az érdeklődő szülők is hasznát vehetik (Tihanyiné Vályi Zsuzsanna: Amiről a gyermekrajzok beszélnek, Feuer Mária: A gyermekrajzok fejlődéslélektana, Cathy A. Malchiodi: A gyermekrajzok megértése, Vass Zoltán pszichiáter: A rajzvizsgálat pszichodiagnosztikai alapjai). Külön említette Környeiné Gere Zsuzsa Művészetek szerepe a személyiségfejlesztésben című könyvét, ami összefoglalást ad a gondolkodás fejlesztéséről, a formaérzékről és a formaábrázolásról, a színérzék fejlődéséről életkori jellemzők szerint.
„Amikor a kéztőcsontok megerősödnek, javul a ceruzafogás, a spirálfirkából kialakul a kör, napot, fejet tud már rajzolni, a gyermek képessé válik az írástanulásra. Nem tanácsos erőltetni, sem pedig előrajzolni, bíznunk kell a kreativitásában. Az iskolaérettség idején már megvan a hármas tagolás, ahogyan – idézte a pedagógus – Weöres Sándor írja: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”

Balajthy Anna