Laszlovszky-major: „gyűlőhely az elegáns közönségnek”

Laszlovszky József, egy régi budai polgárcsalád sarja 1791-ben kapott magyar nemesi címet feleségével, a nem kevésbé híres famíliából származó Kramerlauf (Kalmárffy) Veronikával. Legidősebb fiuk, szintén József, 1849-ben Pest vármegye táblabírája lett.
Laszlovszkyék 1793-tól birtokolták a mai Szépilonától Hunyad-oromig terjedő területet, amelyhez „kocsmáltató és mészárosjogot” is szereztek. Ez a rész egykor a karmelita rend tulajdonában volt, de miután 1782-ben II. József rendeletileg feloszlatta a szerzetesrendeket, a birtokaikat is kiárusították.
1795-re három házat építtettek rajta, akkor épült a mai Szarvas Gábor út 58. alatti klasszicista villa is. Kezdetekben hatalmas szőlőbirtok állt a környéken, amely egészen a későbbi Szent János Kórházig ért. A mai kórház közelében volt a Laszlovszky-vám is, ahol illetéket kellett fizetni minden áruért, amit be akartak hozni Budára. A gyalogosokkal senki nem törődött, ők azt vittek magukkal, amit akartak, de a járműveket átvizsgálták. Így például később a Zugligetből érkező villamos is megállt a Szent János Kórháznál lévő vámháznál, és a vámos átnézte az utasok csomagjait.A vörös márvány szarvasszoborral ékes majorházban körülbelül 1820-tól már vendégfogadásra is felkészültek, a források szerint híres volt „tejszínes epréről, mit az akkor divatos beszélyalak, az »eprészlyányka« szed vala nagykarimáju Pamela-kalapban s rövidke krinolinban”. Nyaranta bálokat is tartottak: „a Zugliget, Laszlovszky kertje volt gyűlőhelye a budai és pesti elegáns közönségnek és rendkívül fényes, válogatott kör táncolt itt hetenként”.
A ma is álló, „U” alakú majorépületet 1822 körül építették. Ebben működött a kocsma, ahol már a szűkebb pénztárcájúak is mulathattak. Ez a szórakozóhely esett a legközelebb a városhoz, itt állomásoztak a bérkocsik, omnibuszok, amik a belső városrészektől idáig vagy innen a Disznófőig fuvarozták a vendégeket (ennek főleg hazafelé lett nagyobb jelentősége). A tulajdonosa után csak „Laszlovszky”-nak nevezett helyen a saját szőlősbirtokuk, gyümölcsöseik, majorjaik ételeit szolgálták fel a vendégeknek.
1849-ben, Budavár ostromakor, május 6-tól 10-ig a Laszlovszky-majorban működött Görgei Artúr főhadiszállása. Onnan költözött át az Óra-villába, amiről emléktábla is tanúskodik az udvaron.A Laszlovszky-majorban különösen pünkösdhétfőn volt nagy fennforgás, olyankor szinte az egész város felkerekedett, éneklő csapatok, dalárdák, iskoláscsoportok, mesterlegények szállták meg a környéket. Pedig nem volt egyszerű eljutni oda. „Aki ráfanyalodott egy ilyen Laszlovszky omnibuszra – emlékszik vissza Váradi Antal –, ebédet vitt magával a tarsolyában. A kocsis mindig a Fürdő utca egyik kis kocsmájában ült, és ha érte mentek, egy meszely bort kellett hozni üvegben, akkor előbb indult.”
Az 1850-es években Szekrényessy József ügyvéd és író (1811–1877) bérelte a majort. Szekrényessyt kortársai a „kis Széchenyi”-ként emlegették. „A legnagyobb magyar” legbelső baráti köréhez tartozott, ő volt a Pesti Nemzeti Casino és Lovaregylet titkára, később ő lett az első fővárosi közjegyző. A Laszlovszky-majorban fürdőt építtetett, és jelentős kölcsönkönyvtárat hozott létre. A vendégeket saját szervezésű omnibuszjárata vitte ki a zöldbe.1868-tól a Lánchíd hídfőjétől az első budai lóvasút is a vendéglő szomszédságáig közlekedett, amelyet 1896-ban váltott fel az első budai villamos. A mai Zugligeti út az 1870-es évekig a Laszlovszky út nevet viselte, sőt a mai Hunyad-orom is Laszlovszky-hegy néven szerepelt a térképeken. Krúdy Gyula több írásában is találkozhatunk ezzel a névvel mint Buda városának határa.
A Laszlovszky-birtok egy részét, rajta a majorépülettel, 1901-ben az „alapító atya” dédunokája, Hegyessy Flóra eladta az angolkisasszonyok rendjének. A legrégebbi épület, amely még az 1820-as években épült, megmenekült a pusztulástól, miután megvette a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, és 1998-ra példásan felújította. Két valamivel későbbi majorépület is megmaradt, azokban ma idősotthon működik.

Balázs–Saly