A zugligeti lóvasút-végállomás története
Az egykori zugligeti lóvasút-végállomás műemléki védettséget élvező épülete a tervek szerint a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjteménynek ad otthont a jövőben. Az alábbiakban röviden bemutatjuk a közel százötven éves, díszes építmény múltját.
A Zugligetbe vezető lóvasút terve már a 19. század derekán napvilágot látott. Az első hivatalos engedélyt a sínpálya megépítésére 1852-ben adták ki, ám ez végül nem valósult meg. Közel húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megkezdődjön a tényleges építkezés.
Ebben a korban a legelterjedtebb tömegközlekedési eszköz az omnibusz volt, a ló vontatta kocsik sok esetben minden menetrendet nélkülözve jártak. A lóvasút jóval kötöttebb közlekedési forma lett a lefektetett sínpárnak köszönhetően, és bár ugyanúgy állati erővel vontatták, sokkal szervezettebben történt mindez, és több utas szállítására voltak képesek ily módon.
A zugligeti járat 1868. június 30-án kezdte meg működését, második lóvasútként Budán. Az első Óbudára közlekedett, mindkettő a Lánchíd budai hídfőjétől indult. A mai Bem térig azonos pályán haladtak, ott a zugligeti járat a Margit körút felé kanyarodott, majd a mai Retek utca–Szilágyi Erzsébet fasor–Zugligeti út útvonalon érte el az egykori Szarvas vendéglőhöz közeli végállomását a Zugligetben.
A járatokat ekkor még nem számozták, színekkel különböztették meg a különböző viszonylatokat. A zugligeti a sárga színt kapta, így a lóvasutak elején sárga zászlók jelezték az utasoknak, merrefelé tart a kocsi.
Az egykori lóvasút-végállomás épülete a Zugligeti út 64-es szám alatt található; egészen a 20. század elejéig töltötte be ezt a feladatát. A késő historizmus jegyeit magán viselő épület a XII. kerületben a 19. századi villák, középületek építésénél közkedvelt svájci stílus jegyeit viseli magán. Ennek fő jellegzetessége a lombfűrésszel kialakított, áttört, fadíszítéssel ellátott homlokzat. A végállomás első és hátsó, téglaépítésű része között volt egykor a két oldalról nyitott peron, ahol az utasok várakozhattak.
A pályát 1896-ban villamosították, a lóvasút ideje leáldozott, a villamos vette át a helyét. 1903-ban készült el az új villamos-végállomás, amely ma a Libegő alsó állomása közelében található. A lóvasút-végállomás épülete egyszerű megállóhellyé változott. Sokak bánatára az utolsó villamos 1977 januárjában hagyta el a Zugligetet, az 58-as járatot felszámolták, bár a korabeli hivatalos tájékoztatás szerint csak ideiglenesen.
Ezt követően posta, valamint távírda működött az épületben, amíg a főváros – kellő forgalom hiányában – bezárta ezeket a hivatalokat, és jelentős belső átalakításokkal bérlakásokat hozott létre. A rendszerváltást követő években aztán kiköltöztették a lakókat, akiknek a helyét hajléktalanok foglalták el, ők sajnos tovább rombolták az amúgy is rossz állapotú építményt. Az egykori lóvasút-végállomás jelenleg üresen áll, de az önkormányzat tervei szerint nemsokára újra a régi pompájában tündökölhet ez a kerülettörténeti és építészeti szempontból is kiemelten értékes épület.
B. A.