Iskolaként újult meg az egykori Fácán vendéglő épülete
A Normafa közvetlen és tágabb környezetének rendezésekor a Hegyvidéki Önkormányzat számára kiemelt szempont volt a pusztuló építészeti értékek megmentése, valamint ezek megtöltése új, életképes funkciókkal. Az értékmegőrző felújítások eredményeit az Octogon című építészeti szakfolyóirat is méltatta – ezúttal a Zugligeti Általános Iskola által birtokba vett egykori Fácán vendéglő megújításának részleteiről szóló írását tesszük közzé.
Talált kincs
A Normafa alsó, Zugliget Fácánosnak nevezett részén áll Hild József egyik legkülönlegesebb műve, a Fácán fogadó és annak kiegészítő épületei. A fogadó állagmegóvó felújítása már megtörtént, leendő funkciójáról még nem született döntés. Az egykori vendéglő másik kalandos sorsú épületének felújítása és bővítése 2019-ben fejeződött be, és azóta a Zugligeti iskola új épületeként funkcionál nyolc osztályteremmel, könyvtárral, 450 négyzetméteres tornateremmel, természettudományi előadóval, informatikateremmel, valamint alkotóműhellyel.
A tévesen Horthy-villának nevezett épület évtizedekig gazdátlanul állt. Az önkormányzat 2019-ben Nagy Gergely (Pannonterv) tervei szerint átépíttette a Zugligeti Általános Iskola felső tagozata számára. Az épület magját még a 18. század végén emelte Jäger Henrik, aki itt építette ki majorságának központját. Krammer József, majd Riegler Ignác lett a tulajdonos, aki kihasználva a terület iránti egyre nagyobb érdeklődést fogadót, vendéglőt és bormérést létesített itt, a majorban és a mellette emelt épületekben. A területnek később több tulajdonosa is volt. A reformkor alatt mindvégig a pestbudai polgárok népszerű hétvégi kirándulóhelye maradt. 1856-ban, Hild József tervei szerint, felépült a ma felújítás alatt lévő klasszicista, rendkívül elegáns fogadóépület, és valószínűleg ekkor épült át jelen írás tárgya is mint vendéglő.
Nemcsak a fogadó számít különlegesnek megoldását tekintve, a lejtős terepen álló vendéglő is igen érdekes kialakítású volt. A Hild-féle állapotot a források szerint 1894-ben bővítették, mikor a délnyugati oldal elé egy nagy méretű teraszt építettek. A „Fácán-udvarnak” nevezett létesítmény igen népszerű volt, ezt a helyszínrajzokon nyomon követhető bővítések is igazolják, az évtizedek alatt újabb és újabb konyhaszárnyak, mosókonyhák és kiegészítő szállásépületek emelkedtek, kissé zavarossá téve az összképet. A nagy forgalom miatt a tulajdonosok egy új szecessziós épületet is terveztek, ennek megépítését az első világháború megakadályozta. Ehelyett a húszas évek első felében a vendéglőt átépítették Schöppler és Kornfeld bécsi építészek tervei szerint – ekkor kapta ma is meglévő, neoklasszicista jellegű formáját. Az új épületben Horthy István állítólag több görbe estét töltött barátaival, ekkor ragadt a házra a Horthy-villa név, noha az nem is volt soha a kormányzó családjáé, és típusát tekintve sem villa.
Időközben a Zugligeti út túloldalán felépült az általános iskola, ahol 1891-ben indult meg a tanítás, de az eredeti, földszintes, klinkertéglás épületet folyamatosan bővíteni kellett – ez a fejlemény az épület mai funkciója szempontjából jelentős. A várostól távol eső, jól védhető Fácán fogadó épületegyüttesét 1944-ben a Gestapo vette birtokba, majd az ötvenes években egyetemi kollégiumként hasznosították. 1966-ban került a Belügyminisztérium kezelésébe, ekkortól valószínűleg hírszerzési és kémelhárítási oktatási bázisként működtették. Magas kerítéssel övezték a területet, ahol ad hoc módon raktárak, oktatási épületek, garázsok sorát emelték, ráadásul a főépületet is erősen és sokszor átalakították alacsony építészeti minőségben, ami a mostani felújításkor sok fejfájást okozott a tervezőknek. Az épület 1990-ben végül magára maradt, attól kezdve majdnem harminc évig üresen állt és pusztult.
Történeti épületek esetén gyakran nehéz megtalálni a megfelelő és méltó funkciót. Ez itt adott volt, hiszen a szomszédos iskola szinte alapítása óta helyhiánnyal küzdött.
Az építészeti koncepció szerint a terület megmaradt épületeit és kiterjedtebb környezetét az üdülőkorszakot idézve állítják vissza. Az iskolává alakított épületben bemutatták a kutatások során most fellelt Hild-féle periódust is, sőt jelentősen átépítve látványos aulaként megtarthatták a BM-időszak egyes elemeit is. Már csak azért is, mert a masszív szerkezetek elbontása körülményes lett volna. A homlokzati tagolásokat visszaállították, az épület könnyed törtsárga színt kapott, amit a nyílászárók sötétzöldje egészít ki. Utóbbiakat utángyártották a jellegzetes, két világháború közti neobarokk-neoklasszicista ablakosztásokat visszaállítva. A házban nyolc tantermet, szaktermeket, könyvtárat, tanári és igazgatói helyiségeket, ebédlő-konyhát és egy tornacsarnok-öltöző együttest helyeztek el. Mindezt sikerült az átalakítások miatt meglehetősen zegzugos épület alaprajzát egyszerűsítve egy nagyvonalú előcsarnok-aula-közlekedő térsorra felfűzni. A kétszintes, összenyitott új belső közlekedőteret a 20-as évek helyreállított tetőszerkezete által meghatározott tömeghez igazodó felülvilágítók árasztják el fénnyel.
A kerítés és a melléképületek elbontásával az épület rövidebb oldalán ismét feltárult az egykori főbejárat. Több változat mérlegelése után ismét innen lehet megközelíteni az iskolát az első emeletre felvezető lépcsőn, illetve az ahhoz csatlakozó nagyvonalú burkolt teresedésen át. Már itt is tapasztalható a terepadottságokból adódó izgalmas elrendezés: a lépcsőn feljutva a magasföldszintre érkezünk, ami a völgy felé eső oldalon már az első emelet a kertre néző hatalmas terasszal. Innen az alagsorba lehet lejutni, ami valójában sok helyen földszint. Ehhez parkolók, valamint úgynevezett „kiss and go” kocsiforduló található, ahol a szülők egy rövid búcsúzás után kitehetik gyermeküket reggelente. A házba belépve előcsarnokok és foyerek nagyszabású sorozata következik, kijárattal az épület másik oldalára is. Itt lelték fel a Hild-féle periódus egyes elemeit, pilasztereit és falszakaszait, amit gondosan bemutattak, igaz, a tervezői koncepciótól eltérően azonos színben. A gazdagon méretezett térsorok bőven meghaladják az új építésű iskolákban szokásos méreteket, a régi épület jelentette kompromisszumok itt minden bizonnyal a diákok örömére szolgálnak. Az aula folyosóiról nyílnak a tantermek, a homlokzati megkötöttség miatt nem volt lehetőség mindegyikben a megfelelő benapozás biztosítására, ezért különleges szolár-spotokat alkalmaztak, amik természetes fényhatást eredményeznek. A főépület alatti, 18. századi eredetű pincéket is hasznosították, a tervek szerint alkotóműhelyek kapnak itt helyet, amiket a MOME-val közösen működtetnek majd.
A tervezési program szerint szükség volt egy nagy méretű tornacsarnokra, a hozzá tartozó öltözők, valamint egy gyógypedagógiai terem elhelyezésére is. Ezt részben egy későbbi időszakból származó bővítés helyére tervezték, így a beépített terület a sok bontás miatt csökkent. A nagy méretű tömeget a terepviszonyokat kihasználva az alagsorba helyezték (ami részben földszint), így a mérkőzéseket a felső szintről is nyomon lehet követni, ráadásul a régi-új épületrészek szintjeinek összerendezésével még egy közbenső, rejtett fél szintet is ki lehetett alakítani az épületgépészeti berendezések számára.
A neoklasszicista épület új bővítményei támfaljellegű homlokzati borítást kaptak, aminek struktúrája a klasszicista időszakban bevett vegyes, kő-tégla falazatokat idézi. Ez nem valósult meg teljesen az eredeti szándék szerint, viszont a kétféle kőanyagból álló vízszintes sávos burkolat is igényes és elegáns. Hasonlóan későbbi megvalósulásra várnak a bővítményeken elhelyezni tervezett tetőkertek, illetve szabadtéri oktatóhelyek. Az épület a bővítményben elhelyezett liftnek köszönhetően akadálymentes, ahogy a kert legnagyobb részét is sikerült ilyen módon kialakítani a nagy szintkülönbségek ellenére. A katasztrófavédelmi előírásoknak megfelelően egy külső lépcső is létesült a terasz és az udvar között, de ennek segítségével meg lehetett tartani a 20-as évek leghangulatosabb elemét, a belső főlépcsőt.
A terület tájépítészeti-kertépítészeti megújítása is megtörtént, a kert történeti kutatását is végző Hajdú-Nagy Gergely tájépítész tervei szerint. Visszaállt a már említett nagyvonalú térség a főbejárat előtt, ahol a parkoló kialakításakor is sikerült megtartani az ott álló minden történeti fát is. A csatlakozó területeken a lehetőségek szerint visszaállt a történeti sétányrendszer, ami most nem a betegeket-nyaralókat, hanem a tanulókat szolgálja. Fatelepítésre is bőven nyílt lehetőség, hiszen az épületek bontásával – a legtöbb beruházástól eltérően – jelentősen csökkent a beépítés.
A Horthy-villának nevezett épület nem tartozott hazánk kiemelkedő vagy különösen értékes épületei közé. Ugyanakkor örömteli, hogy megmaradt és megújult egy ízléses és több történeti réteget őrző neoklasszicista épület. Ez nemcsak örökségvédelmi, hanem környezetvédelmi-fenntarthatósági szempontból is üdvözlendő. A bővítésekkel sikerült a valóban nagyszabású tervezési programot megvalósítani, és létrehozni egy izgalmas, nem mindennapi iskolaépületet.
Az épület hasznosítása során a Hegyvidéki Önkormányzat egyik legfontosabb lépése az volt, hogy az átalakítandó épületet határoló, BM-korszakban létesített rideg kockaházakat teljesen elbontották. Ezáltal az iskola épülete sokkal jobb pozícióba került. A Béla király út korábbi ívét megszüntetve lehetőség nyílt a buszvégállomás rendezettebb kialakítására, valamint a régi épületek elbontásával két tér és parkoló is létrejött. A műemlék kiszabadult. A két parkoló a hétköznapokon az iskola két épületét szolgálja ki, hétvégén pedig a völgyből a hegytetőre induló kirándulókat.
Építészet: Pannonterv
Szerző: Szende András
Építészeti fotó: Bujnovszky Tamás
„Megújuló védett értékeink” című sorozatunkban azokat a különleges hegyvidéki épületeket és egyéb védelem alatt álló értékeket mutatjuk be, amelyek az önkormányzat beruházásában vagy az önkormányzat támogatásával újultak meg példaértékű módon az elmúlt években.