Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Tomeges_kikoltozes_es_autoozon_a_lakhatasi_valsag_ara_1

Tömeges kiköltözés és autóözön a lakhatási válság ára

A 80-as évek óta közel harmadával csökkent a Hegyvidék lakosságszáma, a családosok tömegével költöznek ki a főváros környéki településekre. Mindeközben viszont az agglomerációból egyre többen ingáznak autóval Budapestre, az állandó dugók negatív következményeit pedig a városban élők is kénytelenek elszenvedni. Erről a problémakörről, valamint a lehetséges megoldásokról esett szó a Hegyvidéki Urbanisztikai Beszélgetések című rendezvénysorozat idei első programján Pokorni Zoltán, a XII. kerület polgármestere, Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere, Bói Loránd közlekedésstratégiáért felelős helyettes államtitkár, Baranyai Zsolt, a Hétfa Kutatóintézet városfejlesztési igazgatója és Kocsis János Balázs városszociológus, a Magyar Urbanisztikai Társaság alelnöke részvételével.

Az elmúlt évtizedekben tömegek költöztek ki a fővárosból az agglomerációba, miközben a Budapest környéki települések többségében a népességrobbanást nem követte az infrastruktúra fejlesztése az igényekhez igazodóan. A munkahelyek, az oktatási intézmények és az egészségügyi ellátások miatt a kiköltözők továbbra is bejárnak a fővárosba, ami hatalmas terhelést jelent itt, a Hegyvidéken is – adott helyzetképet a Hegyvidéki Urbanisztikai Beszélgetések első összejövetelének moderátoraként Kocsis János Balázs városszociológus. Szerinte az ingázás okozta forgalmi terhelést az utazási kényszer mérséklésével (a külső területeken a szolgáltatások körének bővítésével, munkahelyek teremtésével) lehetne csökkenteni. Emellett a városon belüli, elsősorban barnamezős területeken megvalósuló lakásépítésekkel lenne fékezhető a kiáramlás, a városban ugyanis jelenleg csak nagyon drágán, alacsony számban érhetők el a többgyermekes családok számára megfelelő méretű lakások.

„Az 1980-as években még több mint 83 ezren laktak a XII. kerületben, most pedig már csak mintegy 57 ezren élnek itt, ami elég jelentős csökkenés – csatlakozott a bevezető gondolathoz Pokorni Zoltán polgármester. – Lakhatási válság van, őrült drágák az ingatlanok, közben pedig megy a vita, szabad-e lakásokat építeni a kerületben. Vannak, akik erre azt mondják, hogy ne építsünk, hanem még kevesebb lakás legyen. Ettől biztosan nem lesznek olcsóbbak a lakások.”Tomeges_kikoltozes_es_autoozon_a_lakhatasi_valsag_ara_1

Pokorni Zoltán szerint új lakások építésével lehetne megállítani az elmúlt évtizedeket jellemző radikális kiáramlást, erre a Hegyvidéken elsősorban a felhagyott intézményi területek kínálnak lehetőséget. Mint fogalmazott, „most éppen egy rossz, populista hullámban vagyunk, amiben azt mondják egyesek, ne épüljenek társasházak, csak villák. A villát igénylő milliárdosok mindig megtalálják majd a módját, hogy építkezhessenek. Ha nem akarjuk, hogy a középosztály mind a Zsámbéki-medencében lakjon, akkor engedni kell, hogy társasházak is épülhessenek Budán.”

Baranyai Zsolt, a Hétfa Kutatóintézet városfejlesztési igazgatója megerősítette: azért van lakhatási válság, sokan azért költöznek ki a városból, mert a városhatáron túl 20-50%-kal olcsóbban kapnak meg egy ugyanakkora ingatlant, mint Budapesten. A XII. kerület és Budaörs között például 22%-os az árkülönbség.

Mivel a fővárosban nincsenek olyan ingatlanok, amik az agglomerációéhoz hasonló áron kínálnának hasonló lakhatási körülményeket, így felmerül a kérdés: jó-e, ha itt épülnek társasházak? Akik azt mondják, hogy nem, azok feltehetően abból indulnak ki, amit akár a XI. kerületben látnak, ahol a legkülönbözőbb helyeken, sokszor korábbi zöld területeken nőttek ki hatalmas lakóparkok a földből. Ezek többsége ráadásul nem nyújt alternatívát a családoknak, mivel nem igazán kínálnak nagy méretű lakásokat.Tomeges_kikoltozes_es_autoozon_a_lakhatasi_valsag_ara_2

A város környéki településekre történő tömeges kiköltözés egyik következménye, hogy az autóval ingázók már a kerületi lakóövezeteket is élhetetlenné teszik a mindennapokban. „Durván 340 ezer ember kerekedik fel reggelente az agglomerációban, hogy bejöjjön a fővárosi munkahelyére” – érzékeltette számadattal az ingázás mértékét Pokorni Zoltán, hozzátéve: bár jelentős hányada tömegközlekedéssel jár, így is egyre elviselhetetlenebb mértékű az a terhelés, amit az autóval bejárók okoznak. Mint mondta, a csúcsidőben járhatatlanná váló főútvonalakat a szűk, hegyvidéki lakóutcákon keresztül próbálják kikerülni az autósok. A terhelés mértékét mutatja, hogy az önkormányzat korábbi felmérése szerint egy eldugott, hegyi úton reggelente mindössze 15% volt a XII. kerületi autós, 85% máshonnan érkezett.

Az átmenő forgalom korlátozására a Hegyvidéki Önkormányzat már eddig is alkalmazott különféle megoldásokat. A polgármester megemlítette a forgalom időszakos egyirányúvá tételét (ez történik az Árnyas úton), valamint a lakó-pihenő övezetek terjesztését, ahová csak a célforgalom hajthat be. Az önkormányzat a lakóövezetek nyugalmának megőrzése érdekében nem támogatja, hogy ott újabb, nagy forgalmú intézmények jelenjenek meg – például ezért nem tartja kívánatosnak, hogy új angol iskola nyíljon a szűk Normafa úton.

„Megfojt minket az agglomerációból beáramló forgalom. Hatósági eszközökkel nem lehet arra kényszeríteni az embereket, hogy tegyék le az autóikat, apró megoldásokkal viszont lehet javítani a helyzeten. A kerületek és a főváros, valamint az agglomerációs települések és a kormány közös cselekvésével történhet finomhangolás” – osztotta meg véleményét Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere, aki szerint az a legnagyobb probléma, hogy az agglomerációban úgy vonnak be újabb területeket lakóövezetbe, hogy eközben egyáltalán nem fejlesztik az infrastruktúrát, nem épülnek meg a szükséges óvodák, iskolák és más intézmények.Tomeges_kikoltozes_es_autoozon_a_lakhatasi_valsag_ara_3

A II. kerületi polgármester arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak a mellékutakat, hanem a főutakat is az agglomerációs autósok árasztják el, arányuk a Szilágyi Erzsébet fasorban is több mint 80%-os a fővárosiakkal szemben. Az agglomerációs településeken élők számára az autó mellett alternatívát jelentő közlekedési lehetőségeket kellene felkínálni. Őrsi Gergely példaként hozta fel a II. kerületben már tesztjelleggel elindított, Solymárt és Nagykovácsit is érintő iskolabuszprogramot, valamint a városi és a városon kívüli kötött pályás közlekedési eszközök megállói mellett a P+R parkolók építését. Az iskolák melletti K+R parkolók kialakítását ugyanakkor hosszabb távon nem tartja jó megoldásnak, mert az szerinte csak az autóval bejárók életét teszi kényelmesebbé. Ehelyett inkább az iskolabuszprogram, vagy az iskolák gyalogos megközelítését népszerűsítő akciók kiterjesztését szorgalmazza.Tomeges_kikoltozes_es_autoozon_a_lakhatasi_valsag_ara_4

Őrsi Gergely az együttműködés jó példájának nevezte a Budakeszi úti buszsáv ügyét, amit közösen kezdeményezett a II. és a XII. kerület, valamint Budakeszi városa. A II. és a XII. kerület kooperációja valósult meg akkor is, amikor azonos mértékű parkolási díjak lettek bevezetve a Széll Kálmán tér két oldalán. Megemlítette továbbá, hogy a II. kerület nemrég átvette azt a XII. kerületi szabályt, miszerint az új építésű lakásokba költözők – akik számára telken belül rendelkezésre áll a kötelezően kialakítandó parkolóhely – nem válthatnak ki a közterületek ingyenes használatára jogosító lakossági parkolási engedélyt.

„Az együttműködés önmagában nem elég, állami szabályozásra is szükség van” – jelentette ki Bói Loránd közlekedésstratégiáért felelős helyettes államtitkár, aki úgy gondolja: az új zöld- és barnamezős beruházásoknál az államnak kellene előírna az ezekhez kapcsolódó közösségi intézmények létesítését. Az Építési és Közlekedési Minisztérium képviselője az állami szerepvállalás eredményei között sorolta fel az elővárosi vasúti vonalak fejlesztését, valamint a tarifareformot, aminek részeként az agglomerációból érkezők már a fővárosi közösségi közlekedést is használhatják a Pest vármegyei bérlettel. A tervezett Budakeszi úti buszsáv kapcsán arról adott hírt, hogy annak előkészítése nem állt le, az év végéig meglesznek az érvényes építési engedélyek a teljes útvonalra.

sz.