Életöröm, humor és latin buli a tavaszi jazzünnepen
A GetCloser koncertiroda indulása óta nagymértékben színesíti rendezvényeivel a Hegyvidék kulturális életét. Ezek sorából kiemelkedik a jazzfesztivál, amit az idén már negyedszer hozott tető alá. Három estén át egy-egy hazai és amerikai együttes játszott méltó kulisszák között, a MOM Kulturális Központban.
Különleges nemzetközi formáció indította az idei, immár negyedik GetCloser Jazz Fest programját Tóth Viktor altszaxofonos vezetésével. A Mahasimbadavi Players nem valami szanszkrit fogalom, hanem a tagok keresztnevének kezdőbetűiből összeálló elnevezés. Bár az amerikai Hamid Drake hiányzott, a többiek mind itt voltak: Szandai Mátyás, a Franciaországban élő bőgős, Simple One német rapper, Bart Maris belga trombitás és Hodek Dávid, az ifjú felvidéki csodadobos.
Most jelent meg a nemzetközi csapat Lamu című lemeze, ennek bemutatókoncertjét hallhattuk a fesztiválnak otthont adó MOM Kulturális Központban. A hatalmas ívű zenefolyamból kiemelkedett a zenekarvezető és a ritmustandem által eljátszott két ballada.
Kenny Garrett alt- és szopránszaxofonos nem először szerepelt hazai színpadon, mi több, 2015-ben ugyanebben a teremben kápráztatta el a nagyérdeműt. A világ jazzelitjébe tartozó muzsikus a legkifinomultabb kortárs jazz interpretálása mellett nem idegenkedik attól sem, hogy laza, táncra ingerlő, szinte véget nem érően ismétlődő dallamokkal „dobja fel” hallgatóit.
Egyébként is mestere a zenei feszültség fokozásának, különösen az olyan hard-bop számokban, mint a Philly, vagy a Chasing the Wind, amik legújabb, Do Your Dance című albumának veretes darabjai. Ugyanakkor képes lírai balladák sajátos előadására is, mint például Dave Brubeck In Your Own Sweet Way című sztenderdje esetében, vagy a My Favorite Things eljátszására szopránszaxofonon, ami John Coltrane szellemét idézte.
Másnap egy magyar és egy amerikai énekesnő hozta „szombat esti lázba” a közönséget, bár mindketten az intellektuális, elvontabb zenei stílusirányzat elkötelezett képviselői. Az amerikai művészek kérésére elsőként Patricia Barber műsorát élvezhettük. aki három éve már vendége volt a MOMkultnak, s mint akkor, úgy most is zsúfolt házat vonzott egyedülálló művészete. Kísérőit is régi ismerősként üdvözölhettük: Patrick Mulcahy gyönyörű bőgősoundjával és remekül felépített szólóival brillírozott, Jon Deitemyer pedig diszkréten hozta a ritmusokat dobon.
Higher című legújabb lemezük dalaiból (Muse, Surrender) szemezgettek, ezek mellett jazz- és popsztenderdekkel színesítették programjukat. Elhangzott a Hófehérke című Walt Disney-film slágere, a Ramsey Lewis trió mesterműve, a The ’In’ Crowd és a Doors Light My Fire című örökzöldje is.
Nem volt irigyelésre méltó helyzetben a két hazai művész, aki a szünetet követően lépett fel. Mózes Tamara előbb az általa cross-folknak elkeresztelt „one man show”-val lepte meg a nézőket, egy-egy angol, francia, örmény, olasz, provance-i, amerikai és magyar népdalt mutatott be. A sokoldalú énekes-zongorista-zeneszerző a mai technikai lehetőségeket kihasználva looperrel színesítette előadását. Ezután Benkó Ákos dobossal olyan bravúros műsort adtak, amiben Cole Porter- és Thelonious Monk-sztenderdtől a saját szerzeményekig (Sycamore, Paris Nights) sok minden helyet kapott.
A záróest előzenekara az Evviva trió volt: Tóth Evelin énekelt, Frankie Látó hegedült, Mogyoró Kornél kezelte az ütőhangszer-kollekciót. A formáció elnevezése is utalás arra, hogy Evelin olykor meghökkentően eklektikus művészetében az életöröm és a humor, Bartók és a dadaizmus hatása mutatkozik meg a népdalok (Csillagok, csillagok), vagy akár a jazzsztenderdek (Summertime) bizarr előadásakor.
Az ördöngös zongoravirtuóz, Omar Sosa igazán régi ismerős a Hegyvidéken. Úgy tűnik, szereti a trió felállást, mert már az első GetCloser fesztiválon is hármasban játszott. Ezúttal a kubai hegedűs-énekesnő, Yilian Canizares és a boszorkányosan virtuóz venezuelai ütős, Gustavo Ovalles társaságában bűvölte el a nagyérdeműt. Sosa jobbjával az akusztikus zongorát, baljával az elektronikát kezelte, amelynek segítségével nagyzenekari hangzást varázsolt a sok-sok melódiával fűszerezett kubai muzsikához.
Az Aguas (Vizek) trió az afro-kubai gyökerek, az afrikai joruba hagyományok, az európai klasszikus zene és a kortárs jazz szimbiózisát megvalósító művészetében Oshun, a szerelem és a folyók istennője előtti hódolat zenéje szólalt meg. Kiemelkedő volt az egzotikus szépségű Yilian Canizares hegedűjátéka és lenyűgöző tánca, ami megmutatta, hogy az amerikai kontinens autentikus kultúrája mennyire afrikai eredetű. Persze, volt együtt éneklés a közönséggel, lelkes tapsvihar, sőt a végén a hazai trió is feljött a színpadra, és nagy latin buli zárta a koncertsorozatot.
A rendezők elképzelései szerint jövőre már négy napon át szól majd a jazz, megünnepelve a „kis jubileumot”: az ötödik jazzfesztivált a Hegyvidéken.
Márton Attila