Építész testvérpár a Hegyvidéken
Talán sokan nem ismerik a Román testvérpár tevékenységét, pedig a mai XII. kerület belső részén sok nagy bérház tervezése köthető a nevükhöz. Bizonyára az olvasók jó része is csak ebből a cikkből tudja meg, ki volt a háza tervezője, ahol lakik. A Román testvérek gyakran dolgoztak együtt, de külön-külön is terveztek épületeket. Eredetileg Rennberger a családnevük, csak később vették fel a Román nevet.
Román Miklós 140 évvel ezelőtt, 1879-ben született Óbudán, 1901-ben szerzett oklevelet a Műegyetemen. Olaszországi és németországi tanulmányút után, 1903-ban nyitott saját tervezőirodát a Visegrádi utcában, rövid ideig Málnai Bélával, majd 1906–1926 között öccsével, Román Ernővel dolgozott együtt. (Román Ernő éppen 60 évvel ezelőtt halt meg.)
Közel nyolcvan nagyméretű budapesti bérház terve készült irodájukban, de terveztek ipari épületeket, transzformátor-elosztó központokat, és a mára elpusztult aszódi zsinagóga is a nevükhöz fűződik. Ezek mellett számos hazai és kárpát-medencei tervpályázaton vettek részt. Az első világháború előtti munkáikon Lajta Béla és Kozma Lajos hatása figyelhető meg, így sok épületükön a népművészeti motívumok átformált, modernizált elemei, népies, faragott loggiatornácok, fedélszegélyek, lépcsőkorlátok és kapurácsok dominálnak. A magyaros elemeket plasztikus, art decó-s geometriai mintaként használták a homlokzat ornamentális díszítésein. Nem kötelezték el magukat egy életre egyetlen stílus, vagy formarendszer mellett sem.
Tervezői munkáikon folyamatosan nyomon követhetők a stílusváltozások. A kezdeti, népművészetet követő virágos szecesszió a 20-as évektől a historizmussal keveredő késő szecesszióra és az art decóra, a 30-as évektől határozottan geometrizáló art decóra vált át, amelybe időnként keleti formaelemek is keverednek (mint például a XII., Greguss utca 4. homlokzatán). A 30-as, 40-es évektől épületeikről eltűnnek a díszítőelemek, és határozottan a sima, díszítésmentes, modern vonalra térnek át, de néhány épületen a túlburjánzó díszítésű neobarokk jelleg sem ismeretlen (II., Érmelléki utca 1.), feltehetően a megbízó kívánságát teljesítve.
A Hegyvidéken épült lakóházakra visszatérve: elsősorban a Greguss utca–Kék Golyó utca–Nagyenyed utca által határolt tömb említhető, ahol nyolc nagy bérházat tervezett a testvérpár. Ezek közül talán a legjelentősebb a Greguss utca 4. alatti Gulden ház 1912-ből. A homlokzatán a magyaros jellegű motívumok között jellegzetes keleti (japán templomkapu) motívumok keverednek.
Ugyanebben az évben tervezték a Greguss utca 12.–Kék Golyó utcai sarokházat, amin a magyaros díszítés helyett a kor hazai szecessziós vonalvezetésű kapu- és homlokzati tagolása figyelhető meg. A következő évben készültek a Greguss utca 3., Greguss utca 6., 8., 10. alatti lakóházak. Ezeken a magyaros elemek vagy sormintaszerűen, parapet alatti díszítésként, vagy a kapu fölötti betétként jelentkeznek. A Greguss utca 3. homlokzata még néhány évvel ezelőtt is háborús lövedéknyomokkal volt tele, mára viszont gyönyörűen helyreállítva mutatja eredeti arculatát.
A Nagyenyed utca 11–13.–Kék Golyó utca 26–28. alatt a Hitel és Leszámítoló Bank Rt. részére terveztek Románék egy ötemeletes épülettömböt 1914-ben, a két utcát összekötő belső közlekedő udvarral. A tulajdonképpen két egységből álló épülettömb homlokzatain a stilizált, lapos plasztikájú népi növénymotívumok az ablakok közti mezőben függőleges sávokban és az ablakpárkányok alatt, valamint a bejárati kapukeret és az íves ablakkeretezés peremén népi faragást idézve jelennek meg.
1914-ben tervezték a Nagyenyed utca 3. alatti lakóházat, szintén a Hitel és Leszámítoló Bank Rt. részére. Ezen az épületen hiába keressük a népies mintákat. A homlokzatot egy hengerszerű és egy vízszintes hasáb tagolja, valamint két markáns, függőleges pirostégla-pilaszter, különös téglafejezettel.
A közelben lévő Böszörményi út 3/c lakóház lényegesen modernebb. Pusztán a kapu fölötti két pillércsonkon láthatunk némi akantusz levélsávot. A Böszörményi út 11–13.–Királyhágó tér 1. számú sarokház, még mindig az 1914–15-ös évből, hasonlóan díszítésmentes bérház, bár az íves sarkon a kettőzött körpillérekkel, két hullámvonalú attikalezárással, piros téglás sávokkal igyekeztek készítői élénkíteni a látványt.
A korábbi, 1905-ös épületek között is említhetünk két XII. kerületi lakóházat. A Kiss János altábornagy utca 21. alatt, Szegő Árpád bérházán még az eklektikus-historizáló és a szecessziós formák között keresték az utat a tervezők. Vele szemben, a Kiss János altábornagy utca–Alkotás utca 1911-ben készült, szinte modern hatású homlokzatán csupán néhány madaras, medálszerű szecessziós domborművecske van elszórva.
Román Ernő önállóan tervezett épületei egy-két évtizeddel későbbiek. Ekkor már a modern stílus dominált az ő házain is. A Kék Golyó utca 2/b társasházon, vagy a Magyar jakobinusok tere 6–7. számú épület modern homlokzatán már nincs semmilyen díszítés. Az Istenhegyi út 7/a–Ügyész utca 2. sarokház jelenleg szétrombolt, átépítés alatt álló villaépületén még előtűnik néhány töredezett oszlopfej a piros vakolatfoltok között.
Román Ernő önállóan tervezett II. kerületi házai (Trombitás utca 26., 28., Pasaréti út 1.) szintén a díszítésmentes modern lakóházak közé sorolhatók. Györgyi Dénessel közösen tervezett Markó utca 9. szám alatti, lipótvárosi trafóházán, az Aquincumi Múzeum melletti elektromos elosztóépületén, valamint a Markó utca 11. alatti, Székesfővárosi Elektromos Művek Nyugdíjintézetének bérházán a pirostégla-burkolatú, modern homlokzatokon már csak új szemléletű szobor vagy késői art decó-s székesfővárosi címerpajzs látható.
Számos különleges, népi motívumokkal díszített lakóháztömböt kell megemlítenünk a Román testvérek munkáiból Budapest egyéb részein is. Természetesen nem sorolhatjuk fel mind a nyolcvan bérházat, villát, csak a legérdekesebbeket emeljük ki a szerte a városban fennmaradók közül. Többségük az V., VI. és XIII. kerületben található, ami érthető is, miután Román Miklós irodáját először a Papnövelde utcába, majd a Tátra utcába tette át.
Az egyik legmozgalmasabb és legkülönlegesebb az Aranykéz utca és Régiposta utca sarkán 1912-ben épült Báthori üzlet- és lakóház, amelyet részletei és moreszk hatása miatt egyesek Antoni Gaudí épületeihez hasonlítanak. Az 1913-as Glücksmann ház a Rumbach Sebestyén utca 6.–Dob utca 8. sarkán nemcsak méreteiben és tobzódó formáiban tér el a többi épületüktől, de anyaghasználatában is. A kiugró hengerszerű épülettömegek ablakközeiben felfutó oszlopkötegen az art decó-s, színes kerámiabetétek pöttyözése különös kontrasztban áll a hatalmas íveken futó, színezett, magyaros sorminták dekoratív sávjaival.
Mint látható, a két építész végigjárta a két világháború közötti építészeti stílusok minden irányzatát. Bár pályázatokon megkíséreltek a középületek világába is betörni, mégis a kor tömeges bérházépítésében találtak különleges terepet.
Végezetül még egy dolog. A Román testvérek mindig büszkék voltak épületeikre, alkotásaikon öntöttbronz- vagy kerámiatáblácskákon rögzítették nevüket. A ma építészei vajon csak túlzott szerénységből nem merik „szerzőségüket” olvasható formában feltüntetni a homlokzatokon?
Rosch Gábor